volt Egy barna Tündér

Újra itt a régi, vidám, optimista Tündérke. Nem tudom miért, azt se hogy hogyany, a légyeg az hogy itt van. Nem is nagyon érdekel. Most jó. Ez a lényeg

Anyuval voltunk "vadászaton". A zsákmányom:

• Primula (kis piros virág, cserepes)
• Multifunkciós felső  (nyúlik mint atom, ha akarom Pólószerű, /hosszú újjú/ ha akarom hosszított)
• Multifunkciós sál (nyári sál. Narancssárga, lehet sál, nyakkendő, strandendő, hajpánt, hajgumi stb.)
• És persze csoki!

Jól érzem most magam. Persze egyértelmű, hogy cipőt nem találtunk. Már miért is De sebaj. Kedden megyek be Debrecenbe, és nézünk cipőt! Meg elemet is veszek majd magamnak, mert elhagytam az mp3-amét. És most zene nélkül élek De azért az Eurovízios dalverseny 2008 tegnapi adásában, felfedeztem Lola új számát! Sokan nem szeretik, én imádom! Be is teszem a vidit.

Na itt is van. A lassú rész a legszebb szerintem Tetszik!!

Majd még jövök

Azt hiszem meg akarok halni. Azt hiszem nem akarom hogy fájjon. Azt hiszem jobba lenne, de nem vagyok benne biztos. A lenyeg, meg akarok halni! Még kérdés hogyan, de az biztos, hogy két napon belül. Szomorú vagyok. Ki vagyok készülve. NEm tudom, hogy mi lényege az egésznek. Nem tudom, hogy kell-e hogy éljek. Sőt! Biztos hogy nem kell. Szóval feladom! Feladok mindent!

Hmm. Ha a fentieket most komolyan gondolnám, akkor tényleg  bajom van. De nem. Ez csak "megszokásból" "íródott".Tényleg semi bajom. Ez meglepő.

Annyi érzés, annyi gondolat cikázik a fejemben folyton. És most, amikor tényleg szükségem lenne rá, tényleg erőt adna, semmi. Üres egy semmi. De egy boldog semmi. Nem értek sok mindent, de szeretnék legalább részleges választ kapni. Majd lesz valami. Most jelenleg, nem vagyok szomorú, inkább vidámnak mndanám a hangulatom. Vagy fene tudja...

Most nem tudok igazá mit írni, és nincs is időm, mert megyek anyuval a városba cipőt nézni Yee! Végre kapok valami értelemes cuccot! 

Tavasz van! La a nagykabátot, fel a sportcipőt, és gyerünk sétálni! Kötelezően ajánlott 1 óra hosszát, vagy annál többet a friss levegőn eltölteni! Gyerünk gyerünk!!!

Na tényleg léptem XD

Cupi! 

Érdekes dolgok történnek mostanában. Megváltozott minden! Ezt csillagászatilag lehet bizonyítani. A halak csillagképéből, átléptünk a vízöntő évébe. Röviden és tömören összefoglalva: A régi már nem elég jó, és nem jön helyette jobb. Szóval minden rossz, és semmise jó. Ebben kevesen hisznek. Például, a Töri tanár sem. Én igen! Kegyetlen mennyire asztrológusi beállítottságom van. A horoszkópom is általában igazat ír. Persze, "babonából" nem olvasom el előre, csak a nap végén. Tegnapra azt írta: "Mosolyogjon. Ez arra készteti az embereket, hogy őszinték legyenek magával." Wow! Hát azért... Tudnak valamit nagyon. A mait még nem olvasom el. Utálok valami szerint élni. Most tartsa be mindenki az én játékszabályaim! Nehezen mennek a dolgok mostanság. De azért, magabiztosan trappol előre.

Hatszáz fele áll a fejem. Annyi mindent kéne csinálnom. Annyira nem bírom már! Kezdek besokallni.

Tavasz van emberek! A szél fúj mint állat, és a fák a madaraktól görnyedezik. A város hangos a csiripeléstől. Eszméletlen jó! Csak ne lennék így. (Hogy? Hát így...) Motorozni való idő van. De a biciklire se sikerült felülnöm, anélkül hogy el ne essek, vagy a lábamat ne vágjam kétfelé. Fincsi. Most van két cukika csík a lábamon. De ez legalább le van fertőtlenítve. So… Nincs kedvem összetörni a motort, úgy mint múltkor. *Jó mélyre elteszi a jogsiát*

Olvasnom is kéne. A Balekot már odaadtam Vikinek, bár még nem olvastam el. A Zahírt, még alig kezdtem el, de máris beleszerelmesedtem. Muszáj megvennem. A többi könyvről, nem is beszélve. Mindjárt itt a HP7, és a Titok. A Coelho könyveket, is olvasni kéne. Müller Péter könyvét is el akarom olvasni. A Vágy és vezeklésről, már nem is beszélek. Ja és persze a Hiány és hűség. Annyi mindent szeretnék. Egy hétig olvashatnék, akkor sem jutnék a végére.

Kezdek lelkileg jobban lenni. Vagy fene tudja. Úgy érzem, nem érdekel semmi. A pofájába röhögök mindenkinek. Jó kedvem van. Aki elmeri rontani, megverem!!!

A suliban semmi új nem volt. Neveztünk egy versenyre. „Füstmentes osztályok” címmel. A cigiről, vannak ilyen idióta, érthetetlen és abszurdum kérdések. Honnan kéne egy 14 évesnek tudnia, aki remélhetőleg még nem dohányzott, hogy mennyi füst keletkezik egy cigaretta elszívása során. Na jó. Passz. És persze hogy rám hárul az a nemes feladat, hogy megcsináljam. Végül is valahol akartam. Érdekes egy téma. Én, aki szívből utálom. De végre van tényleg okom rá. Vagyis, na mind1. Majd lesz valami. (Amúgy így zárójelesen megjegyzem, hogy tuti rá fogok szokni. Ebbe fogok belehalni. Na jó, csak nem tán… XD )

A másik versenyfeladat, a magyar. Van matek is. De most hagyjuk ezeket. Mi az igazán jó hír? Hogy Tabita átment a nyelvvizsgán!!! Olyan ügyike!!! Gratula Tabita!!!

Nem tudom mit kellene még írnom. Most tényleg nem tudom. Minden rendben van. Körülöttem az emberek összeomlanak, én meg „boldog” vagyok. Király! Csak az a baj, hogy nem mondják el nekem. Pedig meghallgatnám igazán. És segíteni is megpróbálnék. Annyira elegem van már magamból! Nem áskálódhatnék valaki magánéletében? Na jó nem. Csak beszélgetni kellene. Már nem bírom magam elviselni. Csoda hogy valaki igen!

Na most nem írok többet. Majd még jövök Talán összejönnek lassan a dolgok.

Cupi!

Végiggondoltam? Hát nem. Sajnos. Feltépkedtem a régi sebeket, a régi sérelmeket, a régi vitákat. A réges régi pofonokat, és a régi kérdéseket. A régi kérdések.. hát igen. Az egyik, ami még mostis, érvényes, és azt hiszem örökérvényű is marad. :
Miért?
ezzel egy csúnya emlékem van. (volt) Barátnőmmel vitáztunk. (olyan 2 éve)  Már azt se tudom miért. Valami olyasmi hogy túl gyerekes vagyok. (ő ül a hintában /na mind1/) És annyira kiakadtam, hogy az udvaron, 4en voltunk bnők, ismétlem voltunk, (és lehet még leszünk) én állok a hinta elött, Mira ül a hintában. Ő mondja mondja mondja, én kiakadtam, és teli torokból üvöltök. Nem érdekelt semmi. Csak végre magyarázza meg, miért akar ellenem fordítani mindenkit! Csak magyarázza meg! De nem. ő nem. Íg járt. Én kiabáltam, ő tűrte. A többire sztem nem kíváncsi senki.

Most is ez a helyzet. A kiabálást leszámítva. Miért? Oly sokszor feltaszem ezt a kérdést. De válasz nem jön rá. Miért? Miért miért? Olyan jó lenne választ kapni. Nem csak ülni és keresni azokat. De megtanultam, hogy keresni sokféleképpen lehet. És álltalában amit az ember keres akkor találja meg amikor nem számít rá. Tényleg így van. Földrajz órán rájöttem, hogy nem kell sorrend! Miért ne segíthetnék másokon és magamon egyszerre? Tök logikátlanul gondolkoztam eddig. De most! : 'Ne úgy csinálj valamit hogy másoknak jólegyen. Hanem úgy, hogy mindenkinek! És ebbe te is bele tartozol!!!'

Király. Valahogy kezdek jobban lenni. Kezdem megemészteni. Szomorú vagyok, de azért mindent csak mértékkel!

Na majd még jövök. Most irány Tabitával shoppingolni XD 

Cupi! 

Összedölnek körülöttem a falak. És nem hiszem hogy újra tudom őket építeni.

Nem jön össze semmi. Kicsit kész vagyok. 4 órát sétáltam, és ezzel azt értem el, hogy fáj a lábam. Zene nélkül, és egyedül. Hidegben, és sötétben. Azt hittem, hogy tudok gondolkozni. De nem. Üres a fejem. Nem vagyok senki. Egy nagy semmi vagyok! 

Azt mondják foglalkozzak magammal. Igen. Az is a listán van. Valahol legalul. De mire oda érek... Na sebaj. Hogy hogy foglakozzak magammal? Gondoljam át a saját érzéseimet. hm. Ez sok idő lenne. És 'erre' nincs időm. felszakítanám a sebeket, és nem gyógyítanám be. Az senkinek nem lenne jó. Bár lehet hogy elkezdem. Valahogy erősnek érzem magam annyira, hogy talán sikerül. De ha nem, légyszi ne vágjátok a fejemhez! Nem esne jól! Előre szólok!!!

Na majd még jövök talán...

Cupi!

Emberi törvény: Kibírni mindent és menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már bennünk remények és csodák.

Most elmegyek sétálni. Ha valaki akar valamit, telón elér. Nem tudom mi lesz. NEm tudom mit akarok. Valamit, és valahogy. Végül is boldog vagyok, csak... Lényegtelen.

Matek. Elrontottam. Nem is érdekel.  Úgy ahogy összejött, de nem igazán. Majd csak lesz vagy 5 pontom az 50ből. És akkor már rekordot döntenék!!! Büszke vagyok magamra! Kizártam a Zahírom. Sikerült koncentrálnom Ez már nagy szó! Majd csak lesz valami.

Nah. Heppység van emberek! XD  VAgyis, valami olyasmi...

Majd még jövök. Talán... 

Cupi! 

Nem tudom mi van. És ez felettébb mód zavar. Most úgy érzem, hogy betegnek kéne lennem. Csak feküdni az ágyban, és tipródni, és agyalni, sírni, és gondolkozni. Semmi mást. Csak nézni a plafont, és gondolkozni. Hogy hagyjon békén mindenki. Hogy ne zavarjanak, csak gondolkozni egy kicsit. Annyi kérdés, és sehol egy válsz!? Ilyen azért nincs. Nehéz hónap lesz ez, már érzem. Ha ezt túléljük, mindent túlélünk. Azt a sok választ, aki megadhatná, nincs itt. Sajnos messze van, és nem akarja. Hogy van az hogy mindenkinek rossz? Miért van, hogy ennyire akarok segíteni? Fene tudja. De elmondhatná nekem... Kezd elegem lenni, hogy nem tudom. És ez felbasz! Azért ilyen nincs! Valaki vagy válaszolgasson nekem, vagy mondja meg hogy lehet elkapni az influenzát.... Áhh.

egy óra múlva matekverseny. Kész. Még a netre se tudok figyelni, hogy várják el tőlem hogy gondolkozzak??? Mind1 is. 5 pontot összekaparok. De hogy őszinte legyek, az se nagyon érdekel.Most nem!
első 4 órán bent voltam. Feleltem németből. 5ös Jobban mondva 5alá. De kit érdekel? 5ös, ez a lényeg. Imi szerzett nállam egy jó pontot. Szavakat kellett kérdezni (a felelésnél) és fel kellett írnom a táblára. Persze németül. És kérdezett egy egyszerűt, amit épp az elött mondtam, hogy kimentem volna. Köci!
Töriből épp római lakóházakat vesszük. Áhh. Mondtam hogy utálom? Ha nem akkor most mondom!
Földrajzból Japán. Tök jó meg minden. Azt is megtudtam, hogy annyira komolyan veszik a szigort, és a tanítást, hogy ott a legtöbb a diáköngyilkosság.Bizony. Annyira meg kell felelniük a tanároknak és a szüleiknek, annyira magas az elvárás, hogy inkább véget vet neki.Érdekes.
Utcsó óra Kémia. Doga. Hurrá! 2es! Na jó, talán 3as alá. Egy oldalból 2 mondatot írtam le. A net átka. itthon voltam már 2 körül, és éjfélkor még csak ki se pakoltam a táskámból. De hát nem nagyon zavart. xD 

tegnapi hajanlom érdekes volt. Az arcomról a duzzanat már lement, ami Violának volt köszönhető. A másik oldalon Bencétől kaptam egy pofont. Az már nem fájt nagyon. És nem is lilult be A bal oldalon, a Vilcsié fájt. Kicsit meg van püffedve, de legalább az se nagyon lila. ennek ellenéze, a sírógörcsög sorozatát mutattam be. Lejövök a netről, átjövök a szobámba. (anya gépén voltam fent) Becsukom az ajtót, és ennyi. A mozdulatba belerogytam. Leültem a földre. Sírtam. Fél méterre tesóm alszik. Nem zavar. Úgylátszik, ez ezzel jár. Sírni szabad ugye? Ha igen ha nem, muszáj. Kicsit csillapodott, felállok. Bepakolok a táskába. Nem is nézem van e házi. NEm érdekel!! Becsatolom a táskám, és ugyan azt eljátszom. A földön ülök és sírok. Ennyire gyenge vagyok? Ezt még 3szor ismételtem. Végre eljutok az ágyamig. Kész. Olvasni kéne, nincs erőm. MEgírom gyorsan a naplóm, és a párnámba temetkezek. Olyan 3-4 körül még mindig csak hánykolódtam.Jött a gondolat: 'Másokak sokkal nagyobb bajuk van, mégse ilyen gyengék mint te! Szedd már össze magad!' Kész. fél órát folytak a akönnyeim. És végre olyan 4 fél5 körülelaludtam. 7kor kelek. 2 kiló smink. 1 kiló hogy emberibben nézzek ki, + 1 hogy ne látszódjon (a smink /érdekes mi? Női logika XD/ ). És innen már kb tudjátok. So... Érdekes volt ez a két nap az biztos...

Na majd még jövök. A matekon szurkoljon mindenki! És vigyázzatok magatokra! Csak semmi butaság!

Cupi! 

áhh. Sokan mondtátok, hogy nem értettétek pontosan amiket írosgáltam. Őszintén megvallva nem tudom mi nem érthető. Röviden megfogalmazom.
Egyszer így szombat és vasárnap hajnal kettő körül eldöntöttem, hogy el akarok valamit érni az életben. Nem tudom mit, és azt se hogy hogyan. De valamit, valahogy biztos. Erre majd csak akkor fogog rájönni, ha már kész lesz. Addig harcolok, és küzdök! Nem adom fel! És nem hagyom, hogy más feladja! Segíteni fogok, és segítve leszek. Én hiszek bennetek. És magamban is hiszek. Valahogy furcsa az egész. De úgy érzem, hogy van értelme. Valamennyi biztos.
Ezt így, most röviden tömören. Majd ha még kérdés vetődik fel, kérdezz

Cupi! 

Úúúú. Azt kéritek tőlem, összegezzem a mai napomat. Húú. Szinte lehetetlent kértek tőlem.
- Hülyeség
- Cigi
- Drog
- Tesi
- Gimi felborítása
- Félreérthetőség maximumon
- Hülyeség!!!

 Kb ennyi. Hogy ezeket ki is fejtsem? Uhh. OK. Megpróbálom. NEm ígérem, hogy érthető leszek, de ...

Biosz. Hát a tanárt megint szépen szivattam,  elememben voltam nagyon.

Fizika. Úgy ahogy sikerült. iogazából nem volt semmi kül.

Szünet. niki nem jött suliba, és kiderült miért nem. Allergiás valamire, és bőrgyógyászaton voltak. Lehet hogy a pasija dezodorára. Hát lol. NEm irigylem, de ahogy mondani szokták, leszebb öröm a káröröm.

Ének. Ennyi hülyeséget egy helyen! Dávid, a mobilján lejátszott valami éles hangot. OLyan mint a kutyasíp. És megkérdezte Dj Katót (énektanár) hogy hzallja-e. Erre ő: Nem. Dávid: Az öregek nem hallják. Mindenki neki röhögni. Persze Dj Kató nem hallotta. Lol. Egész órán ezzel volt el. Mivel fáradt voltunk, és valami hülye szöveget olvasott fel egy operának a tartalmát asszem, én szépen mint a kisgyerek az estimesén. Bealudtam. Kicsengőre keltem. Olyan 10-15 percet aludhattam. Jó volt Ha Viki nem rug bele az asztalba, sztem nem kelek fel. Vagy lehet hogy de 

német. Lol. Az is jó volt. Semmi kül, csak egy szó: alanyazonosság. Mond ki gyorsan sokszor. Én annyit röhögtem. Egyxártalán van ilyen szó? Nagyon lol.

Nyelvtan. Dávid hülye beszólásai. Megvolt. De semmi. önéletrajzot tanulunk írni. Hobby: főállású bérgyilkos... és még sok hasonló beszólás. A tanár egy mondattal elintézte a további jókedvet: "Dávid te hülye vagy." Ezt egy tanár szájából hallani! Lol. Jó volt. MIndenki dől a röhögéstől. Egy tesztet is kitöltöttünk, ilyen önismereti lett volna, de a cigi, drog kérdések megvoltak. érdekes.

Matek. Áhh. A tanár bejelentette hogy holnap menni kell suliba. Kérdem én minek? Versenyre megyek? NEm jár ki egy szabadnap??? Köcsögség!!!

Tesi. Na jó. Nem ragozom. 10 perc alatt lerendeztem magam. Még szeerecse, hogy Tibi bá ott volt. Simplán hátra estem a korlátról. Ha nem kap el, most már a padlót sikálnák... Ügyes vagyok? Az óra végén. Tibi bá: Kaptunk egy versenyre való felhívást. Sdemmit nem kell csinálni, csak 5 hónapom belül, nem cigizni az osztály egyik tagjának se. Hopgy fogom én az kibírni? XD Semmmi. Nuku. 2 ember cigizett de asszem egy ebből csak kipróbálta. A másik, a híres neves Dávid, ő meg majd úgy csináklja mint eddig. Hogy senki nem vegye észre. Ennyi. 

Az öltözőben. Erőssen cenzúra! Ha valaki akarja, elolvassa Tabita, vagy Mitsuyo blogját.(sztem leírják) NEm szennyezem ilyenekkel a blogom. A lényeg, amitől totál kész lettem, hogy egy jó kis téma volt. csajok, az öltözőben. Rossz az aki rosszra gondol, de most szabad. Kész. Mindenki visítva nevet. és kijövünk, indulunk haza. Jön Imi, és elkezdni: Rossz helyre dugtam. Na jó. NEm kell félreérteni. CSak egy ilyen téma után az öltözőben, muszály voltam nevetni. Annyira jó érzés, hogy már nem hazug mosoylok! Nevetek, és bumm. Találkoztam a gimivel, de olyan erővel mentem neki, hogy azt hittem felborul. Na jó, nem. Ő volt az erőssebb. Bár lehet hogy arréb toltam egy kicsivel XD

A térdem nem szereti az internetet. Ezt onnan tudom, hogy fááj! Nagyon! ÉS lehet hogy ortopéd lesz a dologból.  Apa azt mondja, egy szurival neki is rendbehozták. Na ok. Inkább nem fáj.

Kicsit furán vagyok. Olyan sehangulatom volt mikor hazajöttem. De erre hivatkozva lementem a boltba, és vettem 10 tábla csokit. egy óra alatt 5öt befaltam jól esett. Most itt ülök a net elött, és nem tudom mit csináljak. A blogban már annyit olvastam, hogy fáj a szemem, MSNen sincs fent senki. De azért csak találok én majd valamit

Na asszem megyek is.
ui: tuti kihagytam valamit XD

Cupi! 

Mostanában egy kérdést sokszor feltettem a körülöttem lévőknek. „Szeretsz?" A válasz igen volt. Ez jól esett. És egy meglepő dolgot tapasztaltam. Nem volt visszakérdés. Ez meglepett. Neki, nem kellett kérdeznie ahhoz, hogy tudja a választ. A választ, amit még én sem tudok. De ő tudta! Jól tudta! Hogy igen. Én is szeretem! Akármennyire nem hittem akkor, ő tudta. És az életben egyszer, nem kérte hogy mondjam ki. De most, eljött az a pillanat, hogy nem kérdezek meg senkit. Nem kérdeztem meg. Csak mondtam. „Szeretlek!" És a válasz: „Tudom. Én is!" Végre nem kételkedek benne, hogy szeretek-e. Mert tudom. Ha ő érzi valamiért hogy szeretem, akkor biztos lehetek benne hogy így van! Most mindenkinek csak mondani akarom: „Szeretlek! Sose feledd! Mindig szeretni foglak! Bármi történjen is!" És ezt nem csak mondani, hanem komolyan is gondolni! Végre megértettem! Szeretni valakit, nem két perc, nem fél óra! Kiszeretni nem két perc, nem fél óra! És ezt tudják ők is! Még ha én el is felejtem, ők emlékeztetnek rá. Hogy sose rendüljön meg a hited abban, amit te magad mondtál egyszer! Abba soha! Másban, kételkedhetsz, de önmagadban sose! Ha önmagad kétségbe vonod, kétségbe vonod a kétségeid is. Ha önmagaddal vitázol, akkor ott baj van. Sose nézz hat hónapra előre. Csak napról-napra élj boldogan! Légy vidám, vedd könnyen az akadályokat. És tarts ki a hited mellett. Ez lehet bármi. Lehet Isten, lehet Allah, vagy lehet az emberekben lakozó szeretet! Én ebben hiszek! Hogy mindenki szeret! A szeretet sose fogy ki! Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretne valaki mást! Én hiszek benne. Hiszek benne, úgy, mint benned! Hiszek az ígéretekben, és a leírt/kimondott szavakban! Hiszek, mert hinni akarok!

„Van aki könnyen eléri azt akit szeret. Van aki sír szenved, míg az övé lehet. Van aki könnyen bír feledni, van aki meghal, mert nagyon tud szeretni!"
Csak búcsúzóul.

Cupi!

Íródott: 2008. február 3. 11:31