volt Egy barna Tündér

Ma rájöttem, hogy mindig lehet rosszabb. Sokkal, sokkal sokkal rosszabb. Hadd ne részletezzem. csak röviden annyi: Zahírom bejelentette, hogy nem bírta ki, és Vivyvel pont e közben veszekedtem, de nagyon. Két rossz hír, egy erős betegség, (sztem lázam is van) és az egyedüllét eredménye : fél órája fojamatos sírás, fejfájás, és enyhe életutálat. Na ezek után ha valaki megkérdezi hogy hogy vagyok...

Nem hiszem hogy tudni akarjátok a napomat. Suli, sok hülyeség, sok tanulnivaló. A következő két hetet meg kellene nyomni, (holnpa kémia verseny, Varga matek verseny, Zrínyi matek verseny, többi tanulnivaló) A jó annyi volt, hogy suli után bementünk Debrecenbe, és kaptam cipőt! Tök aranyos! Majd teszek fel róla képet is. Hazajöttünk. Totál káosz. Az angolfüzetem kettétéptem, (véletlen) anyummal beszéltem, vagyis elkezdtük, és nem hisze nekem. Ráadásul azt akarja, hogy azokkal is szakítsam meg a kapcsolatot, aki bízik bennem. (blogosok) Hát ezek után kiakadtam. Érthető? Szerencsére volt aki megvígasztaljon! Aki, ott legyen mellettem. Kibaszottul hiányzik végre egy nagy ölelés! De köszönöm! NAgyon köszönöm Kicsi "aranyos" Zahírom! Nagy puszi neked!

Na asszem ennyi elég ki vagyok, (bár már jobban) Nincs kedvem, jobban mondva erőm írni.

Cupi!

Nem tudom leírni mit érzek. Ha elkezdeném, azok a hazug szavak bántanák a szemem. Ezért bele se fogok. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de meg nem történté tenni nem tudom. Majd elfogadjátok. Majd belenyugszotok.

Kicsim! Fel a fejjel! Veled vagyok! HA nem szereti a szilvát, így járt! Az ő baja! A szilva feladata, hogy még szebb legyen, és még csillogóbb! Együtt sikerül!!!

Asszem most csak ennyi lenne.

MAjd még jövök

Cupi! 

Nah. Hát újra itthon. Egy órát voltam oda, vagy annyit se. De az egészből nem lett semmi. Hívom olyan 3kor Tabitát, hogy merre jár. Közli velem, hogy Mitsuyonak elveszett a mobilja. Áhh. Segíthetek? Jön az értelmes válasz. Nem sajnos nem. Mondja ő. Ok. De aztán nem bírok itthon ülni. Elindulok. A könyvtár kereszeződésénél, találkozok velük. Mitsuyo ki van készülve. Megölelem. Szegény! Annyira megértem. Elindulunk. Hármen megyünk. Közebn megtudtam hogy az anyja jól lebaszta. A nagylámpánál, Tabita hazament. 'Hazakísérjelek?' kérdeztem Mitsuyot, mert asszem felelőtlenség lett volna magára hagynom. 'Megtennéd?' volt az egyértelműen igen, válasz. Elindultunk. Fogtam a vállát. Sose láttam még ennyire kikészülve. Ő és a könnyek? Soha. Ha rossz jegyet kap, szarul esik neki, meg minden, de nem az a fajta csajszi aki sír. de most, szegény nem tehetett mást. És totál megértem. Annyira kár. Nem jó ez így. Hazakísérem, majd elindulok visszafelé. hívom Tabit, hogy mégis hol keresték, meg mi van. Elmondja hogy a 19esben, a 25ösben, és a portán. Én is bemegyek a gimibe, és keresem. felforgatok mindent, és mindenkit. A 19esben óra van. áhh. Kész. Akkor oda nem megyek be. Persze a többi kulcsos terem. De rühellem! Majd hazajövök. Ennyi volt az 'egészségügyi' séta. semmi. De végre megértette Mitsuyo, hogy rám is számíthat. Segítek neki amiben csak tudok! Annyira jól esik, hogy bízik bennem.Sajnálom. Sajnos nem tudok neki segíteni. DE! Mindent megoldunk csajszi! Higgy nekem!!!

Na további szép napot, és sok sikert Mitsuyokámnak a szülőkkel, és a telóval is!!! (K)

Cupi!

Emberi törvény: Kibírni mindent és menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már bennünk remények és csodák.

Most elmegyek sétálni. Ha valaki akar valamit, telón elér. Nem tudom mi lesz. NEm tudom mit akarok. Valamit, és valahogy. Végül is boldog vagyok, csak... Lényegtelen.

Matek. Elrontottam. Nem is érdekel.  Úgy ahogy összejött, de nem igazán. Majd csak lesz vagy 5 pontom az 50ből. És akkor már rekordot döntenék!!! Büszke vagyok magamra! Kizártam a Zahírom. Sikerült koncentrálnom Ez már nagy szó! Majd csak lesz valami.

Nah. Heppység van emberek! XD  VAgyis, valami olyasmi...

Majd még jövök. Talán... 

Cupi! 

Nem tudom mi van. És ez felettébb mód zavar. Most úgy érzem, hogy betegnek kéne lennem. Csak feküdni az ágyban, és tipródni, és agyalni, sírni, és gondolkozni. Semmi mást. Csak nézni a plafont, és gondolkozni. Hogy hagyjon békén mindenki. Hogy ne zavarjanak, csak gondolkozni egy kicsit. Annyi kérdés, és sehol egy válsz!? Ilyen azért nincs. Nehéz hónap lesz ez, már érzem. Ha ezt túléljük, mindent túlélünk. Azt a sok választ, aki megadhatná, nincs itt. Sajnos messze van, és nem akarja. Hogy van az hogy mindenkinek rossz? Miért van, hogy ennyire akarok segíteni? Fene tudja. De elmondhatná nekem... Kezd elegem lenni, hogy nem tudom. És ez felbasz! Azért ilyen nincs! Valaki vagy válaszolgasson nekem, vagy mondja meg hogy lehet elkapni az influenzát.... Áhh.

egy óra múlva matekverseny. Kész. Még a netre se tudok figyelni, hogy várják el tőlem hogy gondolkozzak??? Mind1 is. 5 pontot összekaparok. De hogy őszinte legyek, az se nagyon érdekel.Most nem!
első 4 órán bent voltam. Feleltem németből. 5ös Jobban mondva 5alá. De kit érdekel? 5ös, ez a lényeg. Imi szerzett nállam egy jó pontot. Szavakat kellett kérdezni (a felelésnél) és fel kellett írnom a táblára. Persze németül. És kérdezett egy egyszerűt, amit épp az elött mondtam, hogy kimentem volna. Köci!
Töriből épp római lakóházakat vesszük. Áhh. Mondtam hogy utálom? Ha nem akkor most mondom!
Földrajzból Japán. Tök jó meg minden. Azt is megtudtam, hogy annyira komolyan veszik a szigort, és a tanítást, hogy ott a legtöbb a diáköngyilkosság.Bizony. Annyira meg kell felelniük a tanároknak és a szüleiknek, annyira magas az elvárás, hogy inkább véget vet neki.Érdekes.
Utcsó óra Kémia. Doga. Hurrá! 2es! Na jó, talán 3as alá. Egy oldalból 2 mondatot írtam le. A net átka. itthon voltam már 2 körül, és éjfélkor még csak ki se pakoltam a táskámból. De hát nem nagyon zavart. xD 

tegnapi hajanlom érdekes volt. Az arcomról a duzzanat már lement, ami Violának volt köszönhető. A másik oldalon Bencétől kaptam egy pofont. Az már nem fájt nagyon. És nem is lilult be A bal oldalon, a Vilcsié fájt. Kicsit meg van püffedve, de legalább az se nagyon lila. ennek ellenéze, a sírógörcsög sorozatát mutattam be. Lejövök a netről, átjövök a szobámba. (anya gépén voltam fent) Becsukom az ajtót, és ennyi. A mozdulatba belerogytam. Leültem a földre. Sírtam. Fél méterre tesóm alszik. Nem zavar. Úgylátszik, ez ezzel jár. Sírni szabad ugye? Ha igen ha nem, muszáj. Kicsit csillapodott, felállok. Bepakolok a táskába. Nem is nézem van e házi. NEm érdekel!! Becsatolom a táskám, és ugyan azt eljátszom. A földön ülök és sírok. Ennyire gyenge vagyok? Ezt még 3szor ismételtem. Végre eljutok az ágyamig. Kész. Olvasni kéne, nincs erőm. MEgírom gyorsan a naplóm, és a párnámba temetkezek. Olyan 3-4 körül még mindig csak hánykolódtam.Jött a gondolat: 'Másokak sokkal nagyobb bajuk van, mégse ilyen gyengék mint te! Szedd már össze magad!' Kész. fél órát folytak a akönnyeim. És végre olyan 4 fél5 körülelaludtam. 7kor kelek. 2 kiló smink. 1 kiló hogy emberibben nézzek ki, + 1 hogy ne látszódjon (a smink /érdekes mi? Női logika XD/ ). És innen már kb tudjátok. So... Érdekes volt ez a két nap az biztos...

Na majd még jövök. A matekon szurkoljon mindenki! És vigyázzatok magatokra! Csak semmi butaság!

Cupi! 

Ma -ahogy már írtam- jó napom volt. Hazajövök, van net! Yuppi! Leülök. Van ezernyi dolgom. Nem érdekel! Csak ha beszélgessek! 5 emberrel beszélgettem, ebből 2nek magyaráztam, hogy igenis fontosak nekem! És a többieknek is! És úgy érzem nem sikerült. Annyira szeretnék segíteni! De annyira! De rá kellett jönnöm, van amihez még én is kevés vagyok. Akármennyire is jó szándék vezérel, nem mondják meg mi a baj. ÉS haragszanak rám, nem hallgatnak rám. Kész. Elvesztettem a magamban való hitet. Ennyi volt. Megértem, hogy ez vagyte, vagy épp most nem vagy önmagad, de had segítsek! Csak egy kicsit. Bár már erről is kezdek lemondani. HA ennyire nem szeretnéd, akkor nem eröltetetm. Sőt. Ha jobban belegondolok, ennyit se kellett volna. Sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék még. Sajnálom. Mert nem tudtam segíteni, és azt is hogy ennyire erőszakosan próbáltam. Fontosak vagytok nekem. És elfogadom, a döntéseiteket. csak vigyázzatok magatokra! Légyyyszííí!

Nem szabad feladni soha! 

Cupi