Nem hiszem hogy tudni akarjátok a napomat. Suli, sok hülyeség, sok tanulnivaló. A következő két hetet meg kellene nyomni, (holnpa kémia verseny, Varga matek verseny, Zrínyi matek verseny, többi tanulnivaló) A jó annyi volt, hogy suli után bementünk Debrecenbe, és kaptam cipőt! Tök aranyos! Majd teszek fel róla képet is. Hazajöttünk. Totál káosz. Az angolfüzetem kettétéptem, (véletlen) anyummal beszéltem, vagyis elkezdtük, és nem hisze nekem. Ráadásul azt akarja, hogy azokkal is szakítsam meg a kapcsolatot, aki bízik bennem. (blogosok) Hát ezek után kiakadtam. Érthető? Szerencsére volt aki megvígasztaljon! Aki, ott legyen mellettem. Kibaszottul hiányzik végre egy nagy ölelés! De köszönöm! NAgyon köszönöm Kicsi "aranyos" Zahírom! Nagy puszi neked!

Na asszem ennyi elég ki vagyok, (bár már jobban) Nincs kedvem, jobban mondva erőm írni.

Cupi!