Ki akarlak zárni az életemből. Önmagamból, igazából nem csak téged hanem mindenkit.
Nem akarom hogy tudják, hogy érezzék. Kéne egy írógép. Azt hiszem. Kéne írnom valamit. Csak... csak úgy. írnom. valamit. majd.. találnom kell valamit, hoyg írhassak. Keresek majd valamit. Ki kell zárnom magam az életemből. Nem akaromhoyg ennyire fájjon, hogy ennyire zaklatott legyek. Annyira nem jó ez így most nekem. annyira fáj. megőrjít. valahogy nem jó.
zaklatott vagyok. zavart. rohamos.
Vannak dolgok, amikért egyszerűen támadok.
Ha a gépemet lefikázzák. Ha beleszólnak mennyit egyek. Ha akadékoskodnak. Ha hibáztatnak. Ha bepofáznak.
zavarnak. kapok értük. ingerült vagyok. mégis, üres.
Azt mondta kisfiú, írjam le, gondoljam végig, mi az ami tisztelni való van bennem.
Egyet most tudok.
Hagyom az embereket beszélni. és mesélni, mégha nem is érdekel, esetleg nem is értem, akkor is hagyom hogy végigmondja, és figyelek rá. Sajnos nem mindig értek hozzá, sokszor nem tudok hozzászólni, de attól még nem fojtom belé a szót. Ha valamit nem értek, akkor elmagyaráztatom vele, esetleg szólok neki a végén hogy amúgy nem értettem, de örülök ha ő is.
Azt hiszem ez olyan, ami egy jó dolog. Bennem.
Annyi gondolat van percről percre a fejemben, amit muszáj kicsacsognom. Mégha nem is mindd értelmes, mégha nem is mindnekvanértelme, vagy meg is változik majd. De ki kell adnom magamból,nem maradhatnak bennem. Gondolatok, eltemetnek, ha nem mondjuk ki őket. És aztán, ott leszünk mi, egy rakat hús, tele gondolattal. És ennyi. Aztán már nem gondolkodunk, nemeszünk, nem lazsunk igazán. Eltemettük magunkat. Élve. Gondolatokkal tele. Pedig nem kellett volna. Csak egy társ kellett volna, akinek elmondhatjuk. És minem találtuk meg. A mi hibánk? Talán. De talán változni fog. Hiszek benne. (:
Néha attól félek, hoyg történik velem valami. HOgy történik valami, amit nem én akarod, viszont nem akarok majd küzdeni. Félek attól, hogy majd hagyom had sodródjanak a dolgok. Egy kómából nem akarok majd felkelni, a halálból visszatérni. Még élek nem ölöm meg magam, de ha félig halott vagyok nem rángatom vissza magam az életben.
Vajon tényleg rajtunk múlnak-e ezek a döntések?
A reggeli fényben valahogy minden olyan más. Valahogy nyugodt, békés, mégis tele van reményekkel és a folytatás izgalmával. Magányos, mégis tele van új és ismeretlen dolgokkal, amik csak arra várnak hogy befogadjuk őket.
Rémeket álmodtam.
Koponyák, halál, rettegéssel volt átitatva az egész, hajnali 4kor nem volt kellemes a félelemre kelni. Aztán hosszú percekig nem bírtam kiűzni a fejemből a képeket. A sírás határán valahol visszaaludtam.
Most fáradt vagyok és gyenge.
Aludni kell.
Beszélni mindenki olyan jól tud... hogy az én hibám, hogy miattam van. persze, természetesen.
csak nem látod, mennyire nicsn igazad, nemlátod hogy a szavaid mögött nicns semmi, s üres vagdalózás, mert tehetetlen vagy. az lenne a legjobb, ha meg se szólalnál, szép csöndben békénhagynál. nem kell pofázni, nem kell a vád, tudom én nélküled is, köszönöm.
elegem van, hoyg megmnondják mit tegyek, hogy beleszólnak abban mit lehet.
egyszerűen már nem érdekelnek a szájhősök, idegesítenek akik vigyázni akarnak rám, s elkerülöm azokat, akik kérdeznek.
just say: fuck up!
annak is, hogy én ilyen vagyok?
nem értem önmagam.
tini lennék?
