Annyi gondolat van percről percre a fejemben, amit muszáj kicsacsognom. Mégha nem is mindd értelmes, mégha nem is mindnekvanértelme, vagy meg is változik majd. De ki kell adnom magamból,nem maradhatnak bennem. Gondolatok, eltemetnek, ha nem mondjuk ki őket. És aztán, ott leszünk mi, egy rakat hús, tele gondolattal. És ennyi. Aztán már nem gondolkodunk, nemeszünk, nem lazsunk igazán. Eltemettük magunkat. Élve. Gondolatokkal tele. Pedig nem kellett volna. Csak egy társ kellett volna, akinek elmondhatjuk. És minem találtuk meg. A mi hibánk? Talán. De talán változni fog. Hiszek benne. (:
think.
2011.04.12. 16:45
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr896218101
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.