volt Egy barna Tündér

Kész. 

tetszik :$ 

ca. 3 óra hangos olvasás.... de megérte :D jóvolt ^^ jó hallgatóságom volt :P :D

fárdat vagyok, talán aludni kéne.

ma jó napom volt *lekopog* úgy az egész ^^

kész az ajándék. de pssszt, titok ;)

aludnikéne,mostmárnagyon. 

Vettem B vitamint. Elvileg, ez felelős a depresszióért, mármint a hiánya. :D Szóval most van bogyóm. És placebó vagy sem, hat. Nem vagyok ingerült, de még csak suicid hajlamom sincs. ( tegnap este óta )

Tetszik... :D

amúgy torokfájás.... az osztály fele beteg. Kéne gyümölcs, de inkább párom ajándékára költöm a pénzt :) Remélem jól sikerül majd ^^ hétfőn megmutatom, ha nem felejtem el ^^"

fél3tól matek.... hjajajjj 

Tündér.            (hit, remény, szeretet.) üzenete (20:57):
*Vikitől elkaptam a torokgyulladást -.-
              csak pocok         üzenete (20:58):
*de jóó
*egész osztály tiszta beteg
          Tündér.            (hit, remény, szeretet.) üzenete (20:58):
*ja...
*értékelem.
          Tündér.            (hit, remény, szeretet.) üzenete (20:59):
*adom Petinek, viheti Pestre isXG
*megfertőzzük a BMEt(6):_
*wehheheheheee
              csak pocok         üzenete (20:59):
*kis gonoosz
*tetszika terv
          Tündér.            (hit, remény, szeretet.) üzenete (21:03):
*aztán hétvégén mindenki hazamegy, többezer faluban indul meg a pusztulás... :_
*cél: a VILÁÁÁÁG
              csak pocok         üzenete (21:03):
*xD
          Tündér.            (hit, remény, szeretet.) üzenete (21:03):
*WEHEHEHEEEE
*XD
              csak pocok         üzenete (21:03):
*te nagyon gonosz
              csak pocok         üzenete (21:04):
*agyadra ment a tnaulás
          Tündér.            (hit, remény, szeretet.) üzenete (21:04):
*XDD
*valószínű xD

Érdekes volt arra kelni, hogyha levegőt veszek olyan, mintha ezer tűt szúrnának a kulcscsontjaim köré.

Izgalmas volt.

Fázom, nagyon.

- nem érdekes. -

Esőt akarok. Sétálni az esőben, kezemben egy szál cigivel, hallgatni ahogy az esőcseppek kopognak az aszfalton, hallani ahogy serceg a cigi, védeni az esőcseppektől, majd a meleg füstöt kifújni a világba, hogy szálljon magasra, majd tűnjön el, mintha soha nem is lett volna. Addig sétálni, amíg már minden végtagom lila, és minden ruhám átázott, s már egy száraz pont sincs rajtam. Sétálni addig, amíg valaki meg nem talál az esőben.

- de ki találna meg, ha senki nem keres? - 

- Remélem te nem érzed ennek az egésznek a súlyát. Remélem hogy nem hiszed el. 
- De miért? Én érteni akarlak.
- Remélem nem fogsz megérteni soha. Ijesztő. Én félek. Nem akarom hogy te is értsd, mennyire vékony cérnán táncolok. 
- Nem akarlak elveszíteni.
- Tudom. De ez nem rajtad múlik.
- Fázom. - s ezzel a szóval lezártad a beszélgetést, és ott, a sötét parkban mindketten elsirattuk az érzéseinket.

A régi és remélemtöbbénemlátom pszichológusom szerint, társfüggő vagyok.

Nem is értem igazán, mint lepődnek meg az emberek. Születésem óta nem voltam egyedül, nincs magánéletem sem. Mindig úgyneveltek, hogy menjünk, csináljuk, ha lehetőség van rá.

Nem is értem, hogy ne lennék barátcentrikus, amikor mindig erre neveltek.

Amikor itthon, épp csak az nem látja mit csinálok, aki a másik irányba megy.  

Idegesítő, de attól még meg kellett szoknom. És igen, ezért keresek embereket, akiket szeretek, hogy elnyomják ezt a negatív légkört, ami fizikálisan érint. 

Ezért tudok kifelé annyira szeretni. Mert itthon nemtudok. 

Nem értem az embereket. Tényleg nem.

Magamat se. senkitse.

fura most.

ajh. 

"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel... annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást... sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden."

Igen, ez a fajta kacagás megvan. Kár hogy ez sose vidám és sose őszinte.