volt Egy barna Tündér

Nem hiszem hogy tudni akarjátok a napomat. Suli, sok hülyeség, sok tanulnivaló. A következő két hetet meg kellene nyomni, (holnpa kémia verseny, Varga matek verseny, Zrínyi matek verseny, többi tanulnivaló) A jó annyi volt, hogy suli után bementünk Debrecenbe, és kaptam cipőt! Tök aranyos! Majd teszek fel róla képet is. Hazajöttünk. Totál káosz. Az angolfüzetem kettétéptem, (véletlen) anyummal beszéltem, vagyis elkezdtük, és nem hisze nekem. Ráadásul azt akarja, hogy azokkal is szakítsam meg a kapcsolatot, aki bízik bennem. (blogosok) Hát ezek után kiakadtam. Érthető? Szerencsére volt aki megvígasztaljon! Aki, ott legyen mellettem. Kibaszottul hiányzik végre egy nagy ölelés! De köszönöm! NAgyon köszönöm Kicsi "aranyos" Zahírom! Nagy puszi neked!

Na asszem ennyi elég ki vagyok, (bár már jobban) Nincs kedvem, jobban mondva erőm írni.

Cupi!

Kíváncsiak vagytok a mai napomra? Nem? Sebaj. Úgyis elmondom. Végül is jó nap volt. Olyan, mint egy éve. Olyan, mint egy réges régi, nyári nap. Azok a napok, pont ilyenek voltak. Örömmel teli. És monoton. Ugyan olyan szürke. De most olyan színes lett, mint még soha. Mert élvezem ezt a "szürkeséget". Hogy nincs baj. Csak öröm!

Az este, 11kor leléptem a gépről. (Nem sokkal a postom után) Érdekes hangulatom volt. Az oké, hogy ha valaki meg akar halni. Természetes, hogy vannak ilyen időszakok. Még az is érthető, hogyha valaki öngyilkos akarjon lenni. (kevésbé, de érthető még ez is) De az, hogy valaki azt akarja hogy megöljék. Na számomra kicsit felfoghatatlan. 10 percig komolyan bennem volt, de utána ahogy jött el is tűnt. Olyan fél 1 körül sikerült ágyba jutni. Azért profi vagyok? Hogy mit csináltam másfél órán keresztül, totál kiesett a fejemből. Lehet ittam? 

7kor persze kelés. Suli. Végül is, ismételten formában az osztály, szal jó volt. Első óra Biosz. Balla. Hát huhh. A szívroham jött rám. Menjek ki! Meg akar feleltetni. Át se néztem. De szerencsére csak pontoztam. Engem szeretnek. Még akkor is, hogyha rosszat mondott, beledumálok, és kihozom neki a jót. (Felelés: Kimegy 3 ember, és a pontozó. Balla 5 kérdést tesz fel. Ha tudja + ha nem -. És ahány + van annyi a jegy. Persze mindenkinek kihoztam az 5öst. Tudnak bólogatni. XD ) ... Fizika. Doga. Hát 2 feladatból, az első jó, a másodikat totál elrontottam. De különösebb képp nem zavar. Majd kijavítom. Közben, szünetben Nikosz átmásolta a "Füstmentes osztályokért" vetélkedő megoldásait tollal. ... Ének. Most alig aludtam. Max 3 percet, de az jól esett nagyon. Kicsit rossz vagyok. Sose aludtam még órán. De olyan jól tud mesélni az a tanár! XD Ez is az ő hibája Estimese XD ... Német. Jájj. Nikosz felel. Nem sikerült valami fényesre. Annyira nem számított rá hogy felelni fog. Csak az a baj, hogy köztünk állt a tanár, s nem tudtam súgni. Sajnáltam. ... Nyelvtan. Megírtuk az országos felvételit. Örülök neki, hogy nem kellett felvételiznem. Olyan atom nehéz volt! Semmi. Totál semmi. Az 50ből ha 10 pontot elértem Az más kérdés, hogy bennem egy világ omlott össze mikor megtudtam, hogy a muszály valójában j-é. Azért...Még ekkora baromságot! Világ életemben ly-sal írtam. Na sebaj ... Matek. áhh. Kiderült, hogy 50ből 30 pontot elértem! A Varga Tamáson! Ez azt jelenti hogy továbbjutottam!!! Király! Már rámfért az önbizalomnövelés. Tök jól ment. Úgy minden! ... Tesi. Kiütő. Király! jó volt. Annyit hülyültünk. Élveztem. A térdemre 3szor "vetődtem". Még jó hogy nincs röpi. Utána kötélmászás felmérés. 5ös!!! Profi! Sose tudtam kötelet mászni! Egyszer sikerült csak. Most! Már nem is tudom ki, 2est kapott. Tibi bá: Hanyast adtam félévkor? Ő: 5öst. Tibi bá: Akkor vigyázzon magára. Eddig van egy 3asa, és egy 2ese. Valaki a fiúk közül: Az pont 5.  Lol. Mindenki neki nevetni Jó volt. A végén fekete-fehér. Megint vágódtam vagy 5ször, és kicsattant a térdem.De sebaj. Ez nem fáj annyira. ... Ezek után kiderült, hogy azt a hülye dohányos lapot, emailben kell elküldeni. Az azt jelenti, hogy gépelhetek megint egy csomót. Hát azért... Na sebaj. És az is kiderült, hogy Gittinek, van pasija. 2 hónapja! És edig csak 2 ember tudta az osztályból! Hát behalok! Hogy tudta eltitkolni? Elég egy pletykás osztályom van. (jó értelemben) Behaltam rajta. De azért jó, hogy boldog!

Hazajövök, és  le a gép elé. Ahogy ez lenni szokott. Végre leferőtlenítetetm a kezem, ami már igazán ráfért. De azért jobb később mint soha. Mert ugye matekórán leszedtem a sebtetőnek kinézőbőrt. Ami mint kiderült nem az volt, csak sötétebb volt. Áhh! Na mindegy. Az ész megvan.

Ha jobban belegondolok, sokat gondolkoztam. Arról, hogy mi lesz velem, hogy végül is mit akarok igazából elérni. Hogy mi lesz "majd". Elfordítom a fejem, nézem a padlót, vagy az eget. És csak nézek ki a fejemből, és a gondolatok szép sorban követhetően másznak át az agyamon. Ez ritkaság És rájöttem, hogy válaszokat is találtam. Fájó válaszokat. Az egyik, Névtelen Hódolónak szól: Igen. Lehet hogy sokat foglalkozom magammal. De ha nem tenném, nem tudnék másoknak sem. Mert hogy segítsek másoknak ha magamon se tudok? A másik, hogy miért is szeretek beszélgetni vele. Azért mert tetszik a szabadsága. Hogy azt csinálja ami neki tetszik, és nem zavarja hogy mi lesz a következménye. Nagyon nem! (bár ez már kevésbé tetszik) Talán. De ebben az utóbbiban nem vagyok biztos.

Ja és egy vidi. Tetszik nagyon.

Szerintem épp eleget írtam ahoz hogy most menjek

Cupi! 

Takarodj oda ahova gondolom! Nem fogsz többé könnyeket csalni a szemembe! Nem fogsz többé hülyeségekre késztetni! Nem fogsz többé bántani! Mert nem engedem! Elegem van belőled de már nagyon! Leszarom mi lesz! Leszarlak! Hagyj békén! Nem kellessz! Takarodj! Tűnj el végre az életemből! Hagy végre békén! Egyszer s mindörökre! Nem kellessz! Eddig azt hittem! De nem! Mert vannak akik úgy tesznek mintha szeretnének! És nekem ez alég ahhoz, hogy egy életre elüldözzelek! Hagyj már békén! NEm kell az a sok hamis gondolat, amit te küldesz felém, az a sok baromság! Hagyj már békén!

/Tündérke - A bánathoz/ 

Érdekes dolgok történnek mostanában. Megváltozott minden! Ezt csillagászatilag lehet bizonyítani. A halak csillagképéből, átléptünk a vízöntő évébe. Röviden és tömören összefoglalva: A régi már nem elég jó, és nem jön helyette jobb. Szóval minden rossz, és semmise jó. Ebben kevesen hisznek. Például, a Töri tanár sem. Én igen! Kegyetlen mennyire asztrológusi beállítottságom van. A horoszkópom is általában igazat ír. Persze, "babonából" nem olvasom el előre, csak a nap végén. Tegnapra azt írta: "Mosolyogjon. Ez arra készteti az embereket, hogy őszinték legyenek magával." Wow! Hát azért... Tudnak valamit nagyon. A mait még nem olvasom el. Utálok valami szerint élni. Most tartsa be mindenki az én játékszabályaim! Nehezen mennek a dolgok mostanság. De azért, magabiztosan trappol előre.

Hatszáz fele áll a fejem. Annyi mindent kéne csinálnom. Annyira nem bírom már! Kezdek besokallni.

Tavasz van emberek! A szél fúj mint állat, és a fák a madaraktól görnyedezik. A város hangos a csiripeléstől. Eszméletlen jó! Csak ne lennék így. (Hogy? Hát így...) Motorozni való idő van. De a biciklire se sikerült felülnöm, anélkül hogy el ne essek, vagy a lábamat ne vágjam kétfelé. Fincsi. Most van két cukika csík a lábamon. De ez legalább le van fertőtlenítve. So… Nincs kedvem összetörni a motort, úgy mint múltkor. *Jó mélyre elteszi a jogsiát*

Olvasnom is kéne. A Balekot már odaadtam Vikinek, bár még nem olvastam el. A Zahírt, még alig kezdtem el, de máris beleszerelmesedtem. Muszáj megvennem. A többi könyvről, nem is beszélve. Mindjárt itt a HP7, és a Titok. A Coelho könyveket, is olvasni kéne. Müller Péter könyvét is el akarom olvasni. A Vágy és vezeklésről, már nem is beszélek. Ja és persze a Hiány és hűség. Annyi mindent szeretnék. Egy hétig olvashatnék, akkor sem jutnék a végére.

Kezdek lelkileg jobban lenni. Vagy fene tudja. Úgy érzem, nem érdekel semmi. A pofájába röhögök mindenkinek. Jó kedvem van. Aki elmeri rontani, megverem!!!

A suliban semmi új nem volt. Neveztünk egy versenyre. „Füstmentes osztályok” címmel. A cigiről, vannak ilyen idióta, érthetetlen és abszurdum kérdések. Honnan kéne egy 14 évesnek tudnia, aki remélhetőleg még nem dohányzott, hogy mennyi füst keletkezik egy cigaretta elszívása során. Na jó. Passz. És persze hogy rám hárul az a nemes feladat, hogy megcsináljam. Végül is valahol akartam. Érdekes egy téma. Én, aki szívből utálom. De végre van tényleg okom rá. Vagyis, na mind1. Majd lesz valami. (Amúgy így zárójelesen megjegyzem, hogy tuti rá fogok szokni. Ebbe fogok belehalni. Na jó, csak nem tán… XD )

A másik versenyfeladat, a magyar. Van matek is. De most hagyjuk ezeket. Mi az igazán jó hír? Hogy Tabita átment a nyelvvizsgán!!! Olyan ügyike!!! Gratula Tabita!!!

Nem tudom mit kellene még írnom. Most tényleg nem tudom. Minden rendben van. Körülöttem az emberek összeomlanak, én meg „boldog” vagyok. Király! Csak az a baj, hogy nem mondják el nekem. Pedig meghallgatnám igazán. És segíteni is megpróbálnék. Annyira elegem van már magamból! Nem áskálódhatnék valaki magánéletében? Na jó nem. Csak beszélgetni kellene. Már nem bírom magam elviselni. Csoda hogy valaki igen!

Na most nem írok többet. Majd még jövök Talán összejönnek lassan a dolgok.

Cupi!

Nem tudom leírni mit érzek. Ha elkezdeném, azok a hazug szavak bántanák a szemem. Ezért bele se fogok. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de meg nem történté tenni nem tudom. Majd elfogadjátok. Majd belenyugszotok.

Kicsim! Fel a fejjel! Veled vagyok! HA nem szereti a szilvát, így járt! Az ő baja! A szilva feladata, hogy még szebb legyen, és még csillogóbb! Együtt sikerül!!!

Asszem most csak ennyi lenne.

MAjd még jövök

Cupi! 

Bocsi. Tudom hogy most írtam de eszembe jutott valami.

A változás. Olyan sok mindenki mondja hogy változzak, meg és annyi ember változik, napról napra. De van, aki harcol ez ellen a változás ellen. Ez vagyok én, és még jó páran. Harcolunk, mert úgy igaz jó volt, ahogy volt, és most nem ahogy most van, de nem értjük hogy ez így van rendjén. Most már megértettem, hogy változás kell. És ezzel nem szembeszéllni kell, hanem elfogadni, alkalmaszkodni.
Mert mi a változás? Ha tudnád, te lennél a bölcsek-bölcse. A változás, az állandóság elvesztése talán. De mi az állandóság? Az örök? De mint örök, olyan nincs! Ha nincs örök, nincs állandó, nincs változás sem. De mégis. Akkor mégis van örök? De mi? Hogy az ég kék? Hogy a fű zöld? Az ég elborul, a fű kiszárad. Semmi sem örök. Akkor mégis miért harcolunk minden erőnekkel azon, hogy örök maradjon a lelkünk? Ha megmaradjon olyan amilyen. S miközben azon fáradozunk, hogy visszaszerezzünk az áéllítólagos énünkek, elhagyjuk azt az igazi ént, aki akkor az ember, mikor a múltjátkéri vissza. Zavaros? igen. Érthetetlen? Igen. Hazug? SOHA!

Az szeretnék lenni,
aki akkor voltam,
amikor az akartam lenni
ami most vagyok.

Gondolkozz el. Talán nem is olyan marhaság.... 

Cupi! 

Végiggondoltam? Hát nem. Sajnos. Feltépkedtem a régi sebeket, a régi sérelmeket, a régi vitákat. A réges régi pofonokat, és a régi kérdéseket. A régi kérdések.. hát igen. Az egyik, ami még mostis, érvényes, és azt hiszem örökérvényű is marad. :
Miért?
ezzel egy csúnya emlékem van. (volt) Barátnőmmel vitáztunk. (olyan 2 éve)  Már azt se tudom miért. Valami olyasmi hogy túl gyerekes vagyok. (ő ül a hintában /na mind1/) És annyira kiakadtam, hogy az udvaron, 4en voltunk bnők, ismétlem voltunk, (és lehet még leszünk) én állok a hinta elött, Mira ül a hintában. Ő mondja mondja mondja, én kiakadtam, és teli torokból üvöltök. Nem érdekelt semmi. Csak végre magyarázza meg, miért akar ellenem fordítani mindenkit! Csak magyarázza meg! De nem. ő nem. Íg járt. Én kiabáltam, ő tűrte. A többire sztem nem kíváncsi senki.

Most is ez a helyzet. A kiabálást leszámítva. Miért? Oly sokszor feltaszem ezt a kérdést. De válasz nem jön rá. Miért? Miért miért? Olyan jó lenne választ kapni. Nem csak ülni és keresni azokat. De megtanultam, hogy keresni sokféleképpen lehet. És álltalában amit az ember keres akkor találja meg amikor nem számít rá. Tényleg így van. Földrajz órán rájöttem, hogy nem kell sorrend! Miért ne segíthetnék másokon és magamon egyszerre? Tök logikátlanul gondolkoztam eddig. De most! : 'Ne úgy csinálj valamit hogy másoknak jólegyen. Hanem úgy, hogy mindenkinek! És ebbe te is bele tartozol!!!'

Király. Valahogy kezdek jobban lenni. Kezdem megemészteni. Szomorú vagyok, de azért mindent csak mértékkel!

Na majd még jövök. Most irány Tabitával shoppingolni XD 

Cupi! 

Összedölnek körülöttem a falak. És nem hiszem hogy újra tudom őket építeni.

Nem jön össze semmi. Kicsit kész vagyok. 4 órát sétáltam, és ezzel azt értem el, hogy fáj a lábam. Zene nélkül, és egyedül. Hidegben, és sötétben. Azt hittem, hogy tudok gondolkozni. De nem. Üres a fejem. Nem vagyok senki. Egy nagy semmi vagyok! 

Azt mondják foglalkozzak magammal. Igen. Az is a listán van. Valahol legalul. De mire oda érek... Na sebaj. Hogy hogy foglakozzak magammal? Gondoljam át a saját érzéseimet. hm. Ez sok idő lenne. És 'erre' nincs időm. felszakítanám a sebeket, és nem gyógyítanám be. Az senkinek nem lenne jó. Bár lehet hogy elkezdem. Valahogy erősnek érzem magam annyira, hogy talán sikerül. De ha nem, légyszi ne vágjátok a fejemhez! Nem esne jól! Előre szólok!!!

Na majd még jövök talán...

Cupi!