Végiggondoltam? Hát nem. Sajnos. Feltépkedtem a régi sebeket, a régi sérelmeket, a régi vitákat. A réges régi pofonokat, és a régi kérdéseket. A régi kérdések.. hát igen. Az egyik, ami még mostis, érvényes, és azt hiszem örökérvényű is marad. :
Miért?
ezzel egy csúnya emlékem van. (volt) Barátnőmmel vitáztunk. (olyan 2 éve) Már azt se tudom miért. Valami olyasmi hogy túl gyerekes vagyok. (ő ül a hintában /na mind1/) És annyira kiakadtam, hogy az udvaron, 4en voltunk bnők, ismétlem voltunk, (és lehet még leszünk) én állok a hinta elött, Mira ül a hintában. Ő mondja mondja mondja, én kiakadtam, és teli torokból üvöltök. Nem érdekelt semmi. Csak végre magyarázza meg, miért akar ellenem fordítani mindenkit! Csak magyarázza meg! De nem. ő nem. Íg járt. Én kiabáltam, ő tűrte. A többire sztem nem kíváncsi senki.
Most is ez a helyzet. A kiabálást leszámítva. Miért? Oly sokszor feltaszem ezt a kérdést. De válasz nem jön rá. Miért? Miért miért? Olyan jó lenne választ kapni. Nem csak ülni és keresni azokat. De megtanultam, hogy keresni sokféleképpen lehet. És álltalában amit az ember keres akkor találja meg amikor nem számít rá. Tényleg így van. Földrajz órán rájöttem, hogy nem kell sorrend! Miért ne segíthetnék másokon és magamon egyszerre? Tök logikátlanul gondolkoztam eddig. De most! : 'Ne úgy csinálj valamit hogy másoknak jólegyen. Hanem úgy, hogy mindenkinek! És ebbe te is bele tartozol!!!'
Király. Valahogy kezdek jobban lenni. Kezdem megemészteni. Szomorú vagyok, de azért mindent csak mértékkel! 
Na majd még jövök. Most irány Tabitával shoppingolni XD
Cupi!
