Összedölnek körülöttem a falak. És nem hiszem hogy újra tudom őket építeni.
Nem jön össze semmi. Kicsit kész vagyok. 4 órát sétáltam, és ezzel azt értem el, hogy fáj a lábam. Zene nélkül, és egyedül. Hidegben, és sötétben. Azt hittem, hogy tudok gondolkozni. De nem. Üres a fejem. Nem vagyok senki. Egy nagy semmi vagyok!
Azt mondják foglalkozzak magammal. Igen. Az is a listán van. Valahol legalul. De mire oda érek... Na sebaj. Hogy hogy foglakozzak magammal? Gondoljam át a saját érzéseimet. hm. Ez sok idő lenne. És 'erre' nincs időm. felszakítanám a sebeket, és nem gyógyítanám be. Az senkinek nem lenne jó. Bár lehet hogy elkezdem. Valahogy erősnek érzem magam annyira, hogy talán sikerül. De ha nem, légyszi ne vágjátok a fejemhez! Nem esne jól! Előre szólok!!!
Na majd még jövök talán...
Cupi!