A régi és remélemtöbbénemlátom pszichológusom szerint, társfüggő vagyok.

Nem is értem igazán, mint lepődnek meg az emberek. Születésem óta nem voltam egyedül, nincs magánéletem sem. Mindig úgyneveltek, hogy menjünk, csináljuk, ha lehetőség van rá.

Nem is értem, hogy ne lennék barátcentrikus, amikor mindig erre neveltek.

Amikor itthon, épp csak az nem látja mit csinálok, aki a másik irányba megy.  

Idegesítő, de attól még meg kellett szoknom. És igen, ezért keresek embereket, akiket szeretek, hogy elnyomják ezt a negatív légkört, ami fizikálisan érint. 

Ezért tudok kifelé annyira szeretni. Mert itthon nemtudok.