Rémeket álmodtam.
Koponyák, halál, rettegéssel volt átitatva az egész, hajnali 4kor nem volt kellemes a félelemre kelni. Aztán hosszú percekig nem bírtam kiűzni a fejemből a képeket. A sírás határán valahol visszaaludtam.
Most fáradt vagyok és gyenge.
Aludni kell.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
