Ma -ahogy már írtam- jó napom volt. Hazajövök, van net! Yuppi! Leülök. Van ezernyi dolgom. Nem érdekel! Csak ha beszélgessek! 5 emberrel beszélgettem, ebből 2nek magyaráztam, hogy igenis fontosak nekem! És a többieknek is! És úgy érzem nem sikerült. 
Annyira szeretnék segíteni! De annyira! De rá kellett jönnöm, van amihez még én is kevés vagyok. Akármennyire is jó szándék vezérel, nem mondják meg mi a baj. ÉS haragszanak rám, nem hallgatnak rám. Kész. Elvesztettem a magamban való hitet. Ennyi volt. Megértem, hogy ez vagyte, vagy épp most nem vagy önmagad, de had segítsek! Csak egy kicsit. Bár már erről is kezdek lemondani. HA ennyire nem szeretnéd, akkor nem eröltetetm. Sőt. Ha jobban belegondolok, ennyit se kellett volna. Sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék még. Sajnálom. Mert nem tudtam segíteni, és azt is hogy ennyire erőszakosan próbáltam. Fontosak vagytok nekem. És elfogadom, a döntéseiteket. csak vigyázzatok magatokra! Légyyyszííí!
Nem szabad feladni soha!
Cupi
