Ültünk az autóban, s sebesen robogtunk az úton, fénycsóvaként vágva el a sötétséget. Az autó néha nagyot ugrott, egy-egy döccenőn, és egy kéz az én kezembe kapaszkodott néha. Ott, akkor egy gondolat suhant át az agyamon: Ha itt érne a vég, nem bánnám.
S talán tényleg..
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
