A mai napom kegyetlen volt. De mégis élveztem. Kicsit kikeltem magamból, kicsit ordibáltam, kicsit majdnem sírtam. de nem erős maradtam, és eszembe jutott, amit olvastam egy könyvben. : "Sokszor azért nevetünk, hogy elfojtsuk könnyeinket." És ez mennyire igaz.
Kezdjük az eljéről a napot.
Reggel felkelek 7körül. Felhúzom a redőnyt. És... 10 perc folyamatos káromkodás! Esett a hó. Hogy lehet hogy karácsonykor, nem esett, február közepén, meg szakad mint atom. Ejj de utálom! Na sebaj. Nagy eszemmel, sportcipőt fel, hosszú gatyát fel, valami nyári felső, kabát, és go a suliba. Beérek, Fizika. Óra elött, elmeséltem Szofinak mindent. Már nem bírtam magamban tartani, egyszerűen feszített belűlről. Nem mondhatnám hogy megértett. De sebaj. Bemegyünk a terembe, és dolgozat. csak javítás. Uhh. Nem értem, hogyha Cicca rólam másolta, neki hogy lett 3as nekem hogy lett 5alá. Lehet nem tudott mindent lemásolni
Kár. Sajnáltam.
Matek. Totál nem értettem, mit csináltunk, ráadásul, kiderült, hogy nem is jól volt felírva a feladat.
És csodálkozott a tanár, hogy miért nem jön ki. Na még ez se olyan nagy gáz. Biosz. A tanár megint meg akart feleltetni. Persze én, ahogy szoktam nem mentem ki, és csak ültem, és mondtam hogy én nem szeretnék. Még jó hogy ilyen vagyok vele, mert elfogadta, és nem feleltetett meg.
Osztályfőnöki. Na itt kezdődtek a bajok. Az eleje jó volt. Semmi extra. A 'Tiéd a szinpadra' senki nem akar fellépni, szóval az gáz. És szóba jött a matektanárkérdés. Na itt már gáz. Tündérke kiakadt, ordibál, hisztizik, és vörös a feje. Nagyon elegem van. Hogy lehet egy jó tanárt ennyire becsmérelni, ennyire köcsögnek lenni. És még én voltam a hibás, hogy azt akarom hogy egy normális gimnáziumi szinten legyen az oktatás, mivel hogy talán a matekkal fogok továbbmenni valamerre. *értelmetlen lett
* Itt nagyon kiakadtam. Vége az órának, és Niki beszólt. Tündérke, hirtelen felindulásból, káromkodik, és ordibál. ( Az ofő persze még bennt van) De annyira nem érdekelt. És ahogy lenni szokott, amint csöndbemaradtam, egy könnycsepp gördül az arcomon. Utálom! Annyira sokat harcolok! A végén mindig összeomlok! Kezembe temettem az arcom, és gyorsan megnyugodtam. eszembe jutott, hogy mit mondott Kriszti: "Én veled értek egyet!" És kész. Mondom akkor nem csak én vagyok hülye, és elkezdtem nevetni. Persze hogy leplezzem a könnyeim. Nem volt nagy, de annyira szarul jött ki az egész, hogy kicsit belefáradtam. A torkom majd szétmegy mertugye a 8.e-t túlordibálni nagy feladat
De nem érdekel. Végül is jól vagyok.
Talán.
Ezek után Angol óra. Semmi különös nem volt. Niki megint beszólt, hogy legszívesebben megtépne. Lol. Olyan hangosan felnevettem, hogy a tanárnő odanézett. XD
ez vagyok én. Olyan jólesett hogy a figyelem középpontjába kerültem. XD Ha ilyen áron akkor is. Legalább vannak mellettem. So Angol óra. Semmi extra. Tanár nő egyik megjegyzése: "Na itt már mondja is. Ő az aki mindig rájön a logikai feladatokra a leghamarabb." Ezalatt rám gondolt. Lol. ezek után Tesi. Na az kész. A felemás korláton 5ször voltam. elösször osztályozták, és 5ös lett
Profi. A többi 4szer akkorát vágódtam, hogy a sarkam azóta is fáj. A fejemről ne is beszéljünk, amit úgy bevágtam a padlóba, hogy csillagokat láttam.
De a kezenállás az megy
Szerencsére. ezek után, go haza. Kicsit kiakadtam, szóval nem akarok menni sok helyre.
(bocsi Imi de nem megy) Sajnálom, de vagy beszélnem kell, vagy sírnom. Úgy hogy a kettő közül egyik sem, az úgy nem megy. És mivel senki nem hallgat meg...hát na! Itthon persze MSN, blog. Hát hmm... Érdekes dolgokat olvastam. Nem tetszik! Nagyon nem!!! (Asszem érti akinek írtam.)
Most ennyi. Nem írom hogy vagyok, úgyis mindenki tudja.
Cupi!