áhh. Sokan mondtátok, hogy nem értettétek pontosan amiket írosgáltam. Őszintén megvallva nem tudom mi nem érthető. Röviden megfogalmazom.
Egyszer így szombat és vasárnap hajnal kettő körül eldöntöttem, hogy el akarok valamit érni az életben. Nem tudom mit, és azt se hogy hogyan. De valamit, valahogy biztos. Erre majd csak akkor fogog rájönni, ha már kész lesz. Addig harcolok, és küzdök! Nem adom fel! És nem hagyom, hogy más feladja! Segíteni fogok, és segítve leszek. Én hiszek bennetek. És magamban is hiszek. Valahogy furcsa az egész. De úgy érzem, hogy van értelme. Valamennyi biztos.
Ezt így, most röviden tömören. Majd ha még kérdés vetődik fel, kérdezz
Cupi!
