Ijesztő. Számomra ijesztőek az emberek, a haraguk. IJesztő hogy mennyire függök tőlük.
Félek, félek hoyg megfulladok. Nem azért, mert nélkülük semmi vagyok, mert vagyok valaki. Attól félek hogy ők már nem lesznek mellettem.
Nem tudom kiadni, pedig érzem hogy van valami... de nem megy, bent ragadt. és ez ijesztő és félelmetes.
Ma talán jobb lesz. Talán mégsem.
Annyit kérek csak, tőletek emberek, ne bántsatok.
Este voltam Lacival sétálni. Arról beszélgettünk, mennyivel jobb veszekedés nélkül az élet. És hogy hogyan lehet elkerülni a vitát. Tisztelettel. Erről aztán este hosszasan elgondolkodtam, hogy mi is van meg hogyan. És végül is arra jutottam, hoyg sajnos legtöbbször elfelejtik az emberek, az, hogy a másik ember találkozik velünk, az neki nem kötelessége. És ha ezt nem teszi meg, nem róhatjuk meg érte. Mégha párkapcsolatban vagyunk, akkor sem. - bár akkor miért ne akarna találkozni a másik? :D - Úgyhogy ez jópár órás gondolatsort ébresztett bennem, de azt hiszem ettől jobb emberré váltam, válhatok. mert így végiggondolva, azt hiszem kicsit másképp tudok én is másokhoz állni. :)
Ma nem volt semmi érdekes, lassan neki kell ülni a fizikának. Úgy érzem nem lesz vészes. Megoldom ^^
"és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen."
Ma szóvá tettük a magyar tanárnak a jegy kérdést. Közölte, hogy azért akarja hogy küzdjek, mert tudja hogy érettségi tétel. Ebben nem értek vele egyet, hogy nekem miért kell küzdenem az 5ösért, amikor már lazán megkapja, fele annyi tudással és aktivitással mint én. Zavar.
Németet túléltem, végül is nem iratott meg. Ennek örültem, mert emberséges volt.
Ma nagyon lassan telik az idő. Nem tudom miért, különös. Órákon is, szünetben is. olyan rengetegnek tűnik, mintha az óra mutatója elaludt volna.
Fáradt vagyok, és van egy csomó dolgom.
De előbb alszom. úgy minden jobb lesz
Nahát, azt hiszem írok. Amióta szünetelek, elég sok dolog történt velem. Sajnos mostanában kicsit negatív vagyok, ezért nem veszem észre a jó dolgokat. De azért csak írok, mégha negatívat is.
Suli - jelenleg ez a leg bosszantóbb dolog az életemben. haragszom az osztálytársaimra, nem tartom elég gerincesnek őket. nem készülnek, de szeretnék az ötöst évvégén, illetve van, aki egész évben nem dolgozik, velem ellentétben, és ugyan úgy 4esre számíthat. ez bánt, mert órán aktív vagyok, megcsinálom a házikat, készülök órára. másokkal ellentétben. és ugyan úgy 4es leszek. és ez zavar, de már nagyon, mert ez az év vége számít a továbbtanulásnál, és kellene a pontszám. persze, szólhatok a tanárnak, és valószínű ez is lesz, de most még nem. most még hagyom had ülepedjen, nem akarok önmagamból kikelni. bár ma elsírtam magam suliban, pedig ilyen régóta nem történt velem.
ezen kívül hétfőn fizika vizsgám lesz, amire hétvégén nagyon rá kell készülnöm. úgy érzem meg lesz.
Család - itthon most úgy ahogy rendben vannak a dolgok. most éppen nincs itthon nővérem, nyugi van. azt hiszem semmi komoly.
Fizikális állapotom - gyanítom hogy allergiás vagyok valamire, mert nagyon viszketek, mindenhol. véresre kapartam a kezem, így született Éva, ( egy seb a jobb alkaromon ) valamint jó pár társa, a vállamon, hátamon, szám alatt. ezen kívül általában kimerült vagyok és szomorú. hallgatag, ami tőlem nem megszokott, kifejezetten szokatlan.
Lelki állapotom - nem vagyok rendben, már úgy 2 hónapja lassan. próbáltam javítani rajta, nem sok sikerrel sajnos. így magamba fordultam és elég bunkóra vettem a figurát. van pár ember, akivel jól el tudok beszélgetni, de a legtöbb embert megbántom, szinte akaratosan. egyszerűen felidegesítenek és akkor támadok.
Párkapcsolat - sajnos kihat a szomorúságom a dologra, keveset beszélgetek párommal, sokat vitázunk. nem komolyak és nem tudunk haragudni egymásra. de félek, mi lesz ha visszamegy Pestre, msn-en rázósabb a dolog. hétvégén voltunk Szlovákiában, amit nagyon élveztem, és tényleg nagyon jó volt *-* Vele lehettem két egsz napot, túráztunk cseppkőbarlangban barlangásztunk, jégbarlangot lestünk és vettem egy porcelán babát, aki valószínűleg a Karola nevet fogja kapni. ( de ez még nem biztos ) de sajnos ez az örömöm se tartott sokáig, nem igazán tudott életben tartani.
Barátok - sajnos a barátságaim eléggé megszenvedték ezt a rossz lelki állapotomat. nem igazán tűri a környezetem ezeket a hangulat ingadozásokat. sajnos van akit elveszítettem, illetve van akire már nem vagyok kíváncsi. hogy ez az állapot tartós lesz-e, azt még nem tudom.
most ennyi azt hiszem. talán nemsoká jövök újra.
Ki akarlak zárni az életemből. Önmagamból, igazából nem csak téged hanem mindenkit.
Nem akarom hogy tudják, hogy érezzék. Kéne egy írógép. Azt hiszem. Kéne írnom valamit. Csak... csak úgy. írnom. valamit. majd.. találnom kell valamit, hoyg írhassak. Keresek majd valamit. Ki kell zárnom magam az életemből. Nem akaromhoyg ennyire fájjon, hogy ennyire zaklatott legyek. Annyira nem jó ez így most nekem. annyira fáj. megőrjít. valahogy nem jó.
zaklatott vagyok. zavart. rohamos.
Vannak dolgok, amikért egyszerűen támadok.
Ha a gépemet lefikázzák. Ha beleszólnak mennyit egyek. Ha akadékoskodnak. Ha hibáztatnak. Ha bepofáznak.
zavarnak. kapok értük. ingerült vagyok. mégis, üres.
Azt mondta kisfiú, írjam le, gondoljam végig, mi az ami tisztelni való van bennem.
Egyet most tudok.
Hagyom az embereket beszélni. és mesélni, mégha nem is érdekel, esetleg nem is értem, akkor is hagyom hogy végigmondja, és figyelek rá. Sajnos nem mindig értek hozzá, sokszor nem tudok hozzászólni, de attól még nem fojtom belé a szót. Ha valamit nem értek, akkor elmagyaráztatom vele, esetleg szólok neki a végén hogy amúgy nem értettem, de örülök ha ő is.
Azt hiszem ez olyan, ami egy jó dolog. Bennem.
Annyi gondolat van percről percre a fejemben, amit muszáj kicsacsognom. Mégha nem is mindd értelmes, mégha nem is mindnekvanértelme, vagy meg is változik majd. De ki kell adnom magamból,nem maradhatnak bennem. Gondolatok, eltemetnek, ha nem mondjuk ki őket. És aztán, ott leszünk mi, egy rakat hús, tele gondolattal. És ennyi. Aztán már nem gondolkodunk, nemeszünk, nem lazsunk igazán. Eltemettük magunkat. Élve. Gondolatokkal tele. Pedig nem kellett volna. Csak egy társ kellett volna, akinek elmondhatjuk. És minem találtuk meg. A mi hibánk? Talán. De talán változni fog. Hiszek benne. (:
Néha attól félek, hoyg történik velem valami. HOgy történik valami, amit nem én akarod, viszont nem akarok majd küzdeni. Félek attól, hogy majd hagyom had sodródjanak a dolgok. Egy kómából nem akarok majd felkelni, a halálból visszatérni. Még élek nem ölöm meg magam, de ha félig halott vagyok nem rángatom vissza magam az életben.
Vajon tényleg rajtunk múlnak-e ezek a döntések?
A reggeli fényben valahogy minden olyan más. Valahogy nyugodt, békés, mégis tele van reményekkel és a folytatás izgalmával. Magányos, mégis tele van új és ismeretlen dolgokkal, amik csak arra várnak hogy befogadjuk őket.
