volt Egy barna Tündér

Na azt hiszem ez most egy képes post lesz, mert fáradt vagyok, és nem forog az agyam XD

Párommal voltunk mamáéknál cicázni... ő a cirmos cicánk ^^ halál aranyos dög... (L)

Ő még mindig ugyan az a dög. amúgy nagyon lusta, ahogy beállítottuk úgymaradt, meg nem mozdult volna semmi pénzért XD

Ezt az ernyőt ma vettük *-* annyira imádom, nagyon régóta szerettem volna ilyet.. bár nem használok esernyőt, de az mellékes XD imádom... *-*

Ez egy szegfű, amivel ételfestékes vizet itattam... majd még hozok róla képet, mert most jobban kék már, és azt hiszem átteszem piros vízbe, aztán lássuk mi lesz .. :D

Ezzel pedig a szövegkiemelőben léévő festékanyagot itattam, és uw fény alá tettem. Tetszős. :D majd még hozok képeket, mert ezzel a kísérlettel születtek képek.. :D

asszem ennyi voltam X"D 

Vannak dolgok, amiket nemértek.

Ilyen mondjuk az, hogy a legjobb barátok hogy haragudhatnak egymásra? :O Egyszerűen nem értem.

Nekem ha valaki a 'legjobb barátom' az azt jelenti, tudom mivel bánthatom meg, és azt nem teszem meg. Ha megteszem, annyira nem is volt jó. Mert ha az lett volna, nem akartam volna bántani. Ha ő bánt meg, én nem voltam neki a legjobb. Szerintem a barátaimat nem akarhatom megbántani. Ha mégis, akkor az nem teljesen barát. Persze veszekedni lehet. De az max egy nap. Annyi se! 

Vagy talán csak én látom így.  

Szarul vagyok összerakva. 

Hiány. Gyakran csak a jeleket érzed, s nem tudod valójában mi hiányzik. Néha ha megszerzed a hiányzónak vélt dolgot, az érzés megmarad. A hiány tudatlanság. Azt hiszem, a hiány az, amikor az eszed nem éri utol a szívedet. Sokszor nem tudjuk mi hiányzik valójában, csak az űrt látjuk mindenhol. A barátainkban, a munkánkban, a családunkban, a reggeli kávénkban. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nincs. S tudat alatt az agyunk utolérte a szívünket. Betöltöttük az űrt, anélkül hogy igazán tudnánk, mivel. Aztán minden megy tovább. Egy idő után újabb hiány lép fel, amit szintén betöltünk majd..... valamivel.

Problémáim vannak nekem is, mint a legtöbb embernek. Főleg itt blogolon. 

Jelenleg a viszkető allergia és a fáradtság a két legjelentősebb. Miért? Mert képtelen vagyok kiheverni a 2 és fél héttel ezelőtt lévő fizikavizsgát. Nem tudok eleget aludni, nem bírok érben maradni, vagy bármit is csinálni. Nyomasztó. 

Tegnap évzáró volt, 4.64 lett az osztályátlag. Én 4 éve először kitűnő lettem. Örülök igazából, mert ezek a jegyek már számítanak továbbtanulásnál. Páromnak meglett a mikmak 3asa, aminek szintén nagyon örülök!

Ezen kívül pakolnom kellene, de sürgősen. Az a baj, hogy hozzákezdeni nem tudok. Pedig lenne mit, és egyszer elkezdeném akkor menne ez szépen. De úgylátszik ezzel várok még vagy két hetet :D Annyit már nem, csak 9 napot. :D 27.dikén mennek anyáék Görögbe. akkor végre enyém a szoba, pakolászhatok. ^^

Elolvastam "reggel" egy meleg novellát. Igazából nagyon régóta olvasom, (60 oldal) de egyszerűen nem haladtam vele. Most viszont előről kezdtem, mert régóta nem olvastam és átpörgött az egész. Magával ragadott valahogy. Tetszett. Tetszik. 

Varázsvilág. 

Nem hiszem azt, hogy egyszer betoppan hozzám egy óriás, és közli hogy én vagyok aki megmentheti a világot egy fapálca és nulla tudás segítségével. Viszont a Harry POtter világa mindig elkápráztat. Eddig a könyv, aztán szépen lassan a film is. Most a játék. Dél óta játszom, a kezem már nagyon fáj és a szemem lassan kifolyik úgy érzem, de tetszik.

Játéknak tűnik a valódi világ, és valódinak a játék.

Érdekes itt ülni és lenni. Valahogy. Olvasni akarok. Újra és újra. Bárcsak lenne rá elég időm. ( és nem, nem a játék veszi el az időmet. )  

"Valami nem tetszik? Szólok. Valamit igénylek? Szólok. Valamit nagyon bírok? Szólok. Nálam ez így működik..."

Ültem a gép előtt és peregtek a könnyeim. Nem fájt semmim, talán csak a lelkem. Csak ültem, és a szék nyekergett a rázkódásom alatt. Előttem hevert a penge. Gyönyörű fémszínű éles penge. Aztán fogtam és a combomhoz nyomtam. Hallottam, ahogy a hús elszakad, ahogy vágja a bőrömet az acél. A mélyvörös vér apró patakként folyt le a lábamon, s egy kisebb tócsába gyűlt össze. S egyszer csak vége lett. Fémes csengés a padlón, mely üvegszilánkként szaladt szét a szobában. Összefogtam a sebet, lefertőtlenítettem. A jód szaga betöltöte az orromat, rátelepedett az agyamra s megfojtotta a gondolataimat. Majd hófehér kötés került a lábamra. Remegtem. A vértócsában tükröződött a mosolyom. S a lelkem megnyugodott.

Igazából, már nemsoká vége.

és ilyenkor érzem hogy inkább feladnám. pont most. 

valahogy nem jó ez így. sehogysem. 

Ma megkaptam az 5öst irodalomból. Németből feleltem, az is 5ös lett. Matekból is kaptam egy 5öst, és a tanár rájött hogy amúgy egy idióta. 

végül is, nem zártam rossz napot. Mégis, van egy keserű íz a számban, ami valahogy mégsem tetszik. Valahogy úgy zavar. Valami. Még nem tudom mi. Talán ahogy hozzámállnak az emberek. Azt hiszem.

Amúgy új cuccokra lenne szükségem. Remélem meglesz. És fotóztam. És tetszik. Nagyon. Van egy művész gyerek féle, akinek meg akarom mutatni.. Kíváncsi leszek, mit szól a dologhoz. (:

Kettősség. Mégis, nagyobb bennem a keserűség. (( Még mindig nem tudtam sírni. ))