volt Egy barna Tündér

Volt egyszer egy Tündér és egy királyfi. Bár a királyfi nem szőke volt, de nem is fehér lovon járt. Mégis volt valami különleges benne. Ez a különleges nem más volt, mint a szeme. Ez a szem nem csillagszem volt, mint a juhászé. Ez egy zöld szem volt, ami kriptonitből tevődött össze. Ez a szem nem másé volt mint Superman fiáé. Bizony! Supermannek van fia és ő nem allergiás a kriptonitra. Ő egyedül a parlagfűre allergiás. Szóval ez az aranyos Tündér nagyon aranyos volt. Haja barna, szeme kék, de sajnos nem olyan mint a villamos kerék. Hoppá a villamosnak nincs is kereke. -.-' Akkor mire is hasonlított? Na ki tudja? Senki! Akkor elmondom. Olyan volt, mint egy Suzuki kereke. xD Ez a kis barna hajú Tündér bele szeretett a kriptonitzöld szemű Hercegbe, aki nem fehér lovon hanem Suzukiban utazott. Tudni illik a Suzuki ott, ahol ők laktak kiemelt autó márka volt. A szerelmük kölcsönösnek vélt látszani. Ketten összeházasodtak volna és tervszerint meg vettek volna egy telket. Erre a telekre egy nagy épület építését tervezte a Herceg. Na mit? Naa? Ki tudja? Egy SUZUKI szalont. xD De sajnos közbe jött a Tündér elfelejtettnek vélt szerelme. Az ő piros motoros, barna szemű ifjú mercedes kereskedője. Ez az ifjú sebbel-lobbal kereste a templomot ahol az esküvő már elkezdődött. Az templom előtt állva Tündérke arra gondolt, hogy bárcsak felbukkanna régi szerelme. Ő csak lépett és lépett az oltár felé. Próbálta minél lassabban megtenni a lépteket, de sajnos a Herceg édesanyja -akit halottnak hittünk, de feltámadt-sürgette Tündérkét. Mikor az oltárhoz ért, megtörtént a csoda. A barna hajú, barna szemű mercedeses kereskedő fiú ott állt a templom bejáratánál. A motorját sajnos elvitték eközben a roma közmunkások és a ruhája is koszos volt a parkolás utáni esésénél. De a Tündér tudta, hogy akármilyen koszos is az ifjú ő kell neki. Rohant Tündérke ahogy csak tudott. Itt-ott majdnem elboltott a sok vendégben, akik megakarták akadályozni a szökését. De ez őt nem érdekelte. Szaladt és csak szaladt. Végül a mercedeses ifjú karjaiban volt már. Kérdezte is tőle, hogy mivel jött. Az ifjú mutatott a parkolóra, ahol már csak a motor visszapillantója maradt sajnos. Tündért ez sem zavarta. Mondta neki; hogy:-Nem baj! Ott az én kis motorom, siessünk oda. Az ifjú helyeselte. Miközben szaladtak a násznép is szaladt utánnuk. Sikeresen felszálltak a motorra és eltrobogtak. Útközben megbeszélték, hogy nem nyitnak Suzuki szalont, ehelyett Mercedes salont nyitnak. Így hát itt a vége robogj el véle és vegyél egy Suzukit, azaz jobban mondva egy Mercedest ha van rá hiteled. xD

Nem tudom, hogy mi nincs rendben. De valami hiányzik, valami miatt még mindig zaklatott vagyok. Görcsös. Fájdalmas. Idegörlő. 

Bárcsak... 

Először is, kérem szépen nem kell túlreagálni. Azt hiszem, képes leszek túllépni az egészen. -Remélem.- 

A történet a következő:
Párommal feküdtünk a matracon, amikor is a legyezővel játszottam. Aztán vigyorogva felültem, és közöltem vele, hogy fel tudom dobni pörgetve, majd el tudom kapni.
 - Olyan gésás-an? -volt a kérdés. Az egy gésa emlékiratai című film nyomán, amit néztünk együtt....
Majd megmutattam. Sikerült, hol nem.. :D 
- De ugye nem leszel gésa? -volta kérés.
- Végül is.. miért is ne? :D
- Hisz értéktelen vagy.........

na igen. Aki látta a filmet, az tudja jól, hogy egy elég jelentős része arról szól, hoyg a kislány szüzességét árulják. A gésának ez a legfontosabb, és legnagyobb egyösszegű bevétele. Ami nekem már ugyebár nincs meg.

A célzás kizárólag és megmásíthatatlanul ennek szólt. Semmi másnak. És ezt tudom jól. 

Ámbár akivel beszélgettünk már erről, az tudja, hogyan viszonyulok az előző kapcsolatomhoz. - Szóval eléggé betalált a dolog.

Aztán jött egy olyan ~félórás hallgatás a részemről. Potyogtak a könnyeim, mialatt próbáltam felfogni, megérteni, feldolgozni, elzárni a dolgot. Sikerült-e? Azt hiszem még nem. Azóta ( ma ) egy újabb viccel találtam szembe magam, ami nem a szó miatt esett rosszul, hanem a tudat miatt.

Párom imád barkácsolni. Ért is hozzá, ezt tanulja. Elektronika, forrasztás/heggesztés, ezt csinálja évek óta. Igazából én is imádok ügyködni. De rá kellett jönnöm, mennyivel más, ha valaki ért is hozzá. Sok dolgot meg tudok csinálni, de közel sem olyan profin és jól, mint ő. És ha ötletelek, folyamatosan falakba ütközöm. Mert mindig megtalálja, miért is nem jó a dolog. 

Természetemből adódóan, elment a kedvem az egésztől. És egy ideje, ha hívna hogy barkácsoljunk, közlöm hogy nem megyek. Zavarja, mert nem igazán érti miért, én ezt tudom. De nem tudom megmagyarázni neki, hogy azért, mert ő jobb nálam, és ezt nem tudom elfogadni.

Szóval az egészből kihoztuk, hogy 'rossz barátnő' vagyok, mert nem barkácsolok vele. :D Itt a szóhasználat nem bánt, mert tudom hogy hatalmas vicc volt. Viszont az, hogy őt ez tényleg bántja, az zavar. Mert nem tudok mit csinálni. Ezt érzem. Ezen nem tudok másítani. 

Igen, talán majd összeszedem magam, és rájövök hogy tanulhatok tőle, bár egyedül valószínű akkor se fogok tudni semmit megcsinálni. Szóval ezt is emésztgetem még.

Úgyhogy nem kell kétségbe esni, nem fogom felkötni magam. ha mégis, arról valaki tudni fog. 

Nem könnyű. Se nekem se neki, ezt tudjuk mind a ketten. De megoldjuk. -azthiszem- 

Vannak dolgok, amiknek sose szabadna megtörténnie. Vannak szavak, amiket sose szabadna kimondani. amik valótlanok, amik ekkora fájdalmat képesek okozni. Hogy mik ezek a szavak? Sajnos csak későn jövünk rá. Amikor már késő. Mert egy szóval meg lehet bántani a másikat. Vérig. Végletesen. Hosszú időre. Néha sikerül annyira a másik lelkébe lépnünk, hogy teljesen összetörjük. És hogy onnan ő fel tud-e állni... na az már nem rajtunk múlik. Mi löktük el, de nem tudjuk visszahúzni. ez az, ami igazán kártékony. 

a másik lelkét nem ismerhetjük teljesen, megbántjuk. mert ez ezzel jár. és csak reméllni tudjuk, hogy kiheveri a társunk, bármi is történjék.

Nem könnyű. Senkinek. Szeretettel könnyebb? talán. nem biztos.

Az emebrek törékenyek. Én is az vagyok. Főleg, ha egy olyan -nem igaz- dologban erősítenek meg, ami igazán fájó. Hogy értéktelen vagyok. 

Igen, valahol tudom hogy nem vagyok az. Mégis, félelmem hogy fölösleges, értéktelen, haszontalan leszek. Az elmúlt hetekben, hónapokban ez a félelem nőtt. Egyre jobban nő.

És ebben ha az általam legjobban szeretett személy erőssít meg... -viccből- rosszul esett. Tudom hogy nem úgy értette. Mégis. fájt, és nem tudtam mit csinálni. Lesokkolt a tudat.. a fájdalom. És csak ültem és sírtam. Talán kicsit megkönnyebbültem utánna. De a maró érzés... a "biztosság" megmaradt. 

Hogy ezen túl tudok-e lépni? nem tudom. Ha nem, akkor problémák lesznek. -nagyok- 

Pocsékul. Annál is rosszabbul.

mindenkinek a saját gondja a legfontosabb. legérzékenyebb. mindig mindenki azt hiszi ő van  legszarabbul.

én most nem hiszem azt. csak azt, hogy szarul vagyok. a jóhoz képest. 

sálálá. 

Igazából, dühös vagyok. Magamra? Petire? Apámra? a koszos edényekre a konyhában? nem tudom pontosan. Csak azt, hoyg szomorú és csalódott vagyok. 

Ma itthon semmit nem sikerült csinálni, mert reggel kimentünk mamához meggyet szedni. ennek eredménye képp, fáj a kezem. az ujjaim vége és a tenyerem... a lábam a bokám és a térdem. hazajöttünk 5kor, amikor is Peti közölte, 0.5-1 óra és ittvan. oké. akkor már nem csinálok semmit, pihizek, kicsit pakolgatok. vártam. most ndult el érte apa. esik. de én fél6-6 óta várok rá. háromnegyed 8 van. igen, ez is dühít. hogy ma még semmit nem csináltam, a szoba romokban, és szerettem volna ma az asztalom befejezni. holnap lehet megint menni kell meggyezni. nagyonnagyon elegem van a meggyből.

káromkodnék legszívesebben. sokat. de inkább csöndben hallgatok. 

Fú... mióta nem írtam, azóta kacatolok. Már a szekrényem kész *-* örülök, már épp ideje volt xD Most jön majd az asztalom.

Közben voltunk dolgozni Petivel. "Csak egy 9 órás meló" volt. Úgy volt, futószalag mellett kell állni, és a meggyet válogatni. Igazából elképzelni nem tudtam milyen lehet ez, de mondom egy helyben állni annyira nem lehet vészes.
Gyakorlatban kicsit másképp nézett ki. Gyakorlatban, egy ültetvényen voltunk, ahol 15 sor meggyfa volt. Hoztak egy hatalmas gépet. Rázógép. Egy kar megfogta a fa tövét, és megrázta. Előtte a fa alá ponyvát terítettek, amit aztán a gép visszahúzott, majd a meggyet/faágat/csigákat/leveleket ládába szórta, amit az emebrek a fa alá leraktak. Egy fánál, úgy 4-5 láda lett tele. Egy probléma volt. A meggy nem volt elég érett, szedni kellett a fáról. Olyan 8-9en lehettünk, akik nekiálltunk. Reggel fél7től szedni a fákat... Szépensorban. Aztán a láda mellett gugoltunk, válogattuk a leveleket, miegyebeket. Ez 9 órán keresztül. Szörnyű volt. Leginkább a gugolós rész készített ki, a hátam be is durrant tisztességesen. Tegnap és ma már jobb volt, de még mindig fáj, ha rosszul fordulok, belenyilal a fájdalom.
4ezret kaptam. Nem sok, de az enyém.
Bár ha tudom, hogy ez a meló, ennyiért, nem vállalom. A fájdalom nekem nem ért volna meg ennyit. De ha már ott voltam, akkor megcsináltam. Bár a végére már lehajolni egyáltalán nem tudtam, és ( később ) ha nem vízszintesben voltam könnnyekig fájt a hátam.

Szóval nagyjából ennyi történt.

Ezenkívül nyugalom van, pihenés, szeretés. ^^ Párom sokat van itt, aminek nagyon tudok örülni *-* még 3 nap nyugi van ^-^ Igazából érzem, hogy nincsennek itthon nővéremék. Nyugodtabb vagyok, vidámabb. Nincs az a düh, az a keserű szájíz. Türelmesebb, megértőbb vagyok. Mégha rossz embernek is tart emiatt pár ember, most akkor is sokkal jobb nekem! [ Mégha én is rossz embernek tartom magam emiatt. ]

Végre végre végre mááááááááár!!!!!

Na most, boldog vagyok! :D 

Peregnek a könnyeim, a fülemben tombol a zene. Az énekesnő mikor levegőt vesz, átszűrődik az ordibálás. S a könnyeim még hevesebben folynak. Lassan megfojtanak.

Mert ilyen ez. Szép vasárnap délután. 

Na ilyen lett mára. (: Nekem nagyon tetszik, imádom *-* majd egyszer talán rózsával is kipróbálom ^^