Először is, kérem szépen nem kell túlreagálni. Azt hiszem, képes leszek túllépni az egészen. -Remélem.- 

A történet a következő:
Párommal feküdtünk a matracon, amikor is a legyezővel játszottam. Aztán vigyorogva felültem, és közöltem vele, hogy fel tudom dobni pörgetve, majd el tudom kapni.
 - Olyan gésás-an? -volt a kérdés. Az egy gésa emlékiratai című film nyomán, amit néztünk együtt....
Majd megmutattam. Sikerült, hol nem.. :D 
- De ugye nem leszel gésa? -volta kérés.
- Végül is.. miért is ne? :D
- Hisz értéktelen vagy.........

na igen. Aki látta a filmet, az tudja jól, hogy egy elég jelentős része arról szól, hoyg a kislány szüzességét árulják. A gésának ez a legfontosabb, és legnagyobb egyösszegű bevétele. Ami nekem már ugyebár nincs meg.

A célzás kizárólag és megmásíthatatlanul ennek szólt. Semmi másnak. És ezt tudom jól. 

Ámbár akivel beszélgettünk már erről, az tudja, hogyan viszonyulok az előző kapcsolatomhoz. - Szóval eléggé betalált a dolog.

Aztán jött egy olyan ~félórás hallgatás a részemről. Potyogtak a könnyeim, mialatt próbáltam felfogni, megérteni, feldolgozni, elzárni a dolgot. Sikerült-e? Azt hiszem még nem. Azóta ( ma ) egy újabb viccel találtam szembe magam, ami nem a szó miatt esett rosszul, hanem a tudat miatt.

Párom imád barkácsolni. Ért is hozzá, ezt tanulja. Elektronika, forrasztás/heggesztés, ezt csinálja évek óta. Igazából én is imádok ügyködni. De rá kellett jönnöm, mennyivel más, ha valaki ért is hozzá. Sok dolgot meg tudok csinálni, de közel sem olyan profin és jól, mint ő. És ha ötletelek, folyamatosan falakba ütközöm. Mert mindig megtalálja, miért is nem jó a dolog. 

Természetemből adódóan, elment a kedvem az egésztől. És egy ideje, ha hívna hogy barkácsoljunk, közlöm hogy nem megyek. Zavarja, mert nem igazán érti miért, én ezt tudom. De nem tudom megmagyarázni neki, hogy azért, mert ő jobb nálam, és ezt nem tudom elfogadni.

Szóval az egészből kihoztuk, hogy 'rossz barátnő' vagyok, mert nem barkácsolok vele. :D Itt a szóhasználat nem bánt, mert tudom hogy hatalmas vicc volt. Viszont az, hogy őt ez tényleg bántja, az zavar. Mert nem tudok mit csinálni. Ezt érzem. Ezen nem tudok másítani. 

Igen, talán majd összeszedem magam, és rájövök hogy tanulhatok tőle, bár egyedül valószínű akkor se fogok tudni semmit megcsinálni. Szóval ezt is emésztgetem még.

Úgyhogy nem kell kétségbe esni, nem fogom felkötni magam. ha mégis, arról valaki tudni fog. 

Nem könnyű. Se nekem se neki, ezt tudjuk mind a ketten. De megoldjuk. -azthiszem-