Ültem a gép előtt és peregtek a könnyeim. Nem fájt semmim, talán csak a lelkem. Csak ültem, és a szék nyekergett a rázkódásom alatt. Előttem hevert a penge. Gyönyörű fémszínű éles penge. Aztán fogtam és a combomhoz nyomtam. Hallottam, ahogy a hús elszakad, ahogy vágja a bőrömet az acél. A mélyvörös vér apró patakként folyt le a lábamon, s egy kisebb tócsába gyűlt össze. S egyszer csak vége lett. Fémes csengés a padlón, mely üvegszilánkként szaladt szét a szobában. Összefogtam a sebet, lefertőtlenítettem. A jód szaga betöltöte az orromat, rátelepedett az agyamra s megfojtotta a gondolataimat. Majd hófehér kötés került a lábamra. Remegtem. A vértócsában tükröződött a mosolyom. S a lelkem megnyugodott.
blood.
2011.06.03. 16:32
Címkék: fikció
10 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr426218090
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Seri 2011.06.03. 19:33:33
Lelkileg hasonló. Csak én inkbb koporsókról álmodok..
Egy barna Tündér 2011.06.03. 19:37:50
ez közel sem álom :)
Seri 2011.06.03. 19:42:52
Tudom. Lelki megoldás, reagálás..
Egy barna Tündér 2011.06.03. 19:49:21
Nem is tudom mennyire megoldás ez..... de reagálás, az biztos.
ukmukfukk 2011.06.04. 15:12:07
Beteg reakció. Remélem te is tudod, hogy ez már nem normális...
Seri 2011.06.04. 17:03:12
Szerintem nem beteg... mert akkor én is az vagyok.. tavaly rengeteg ilyet írtam/gondoltam.
Szerintem önkifejezés... vagyis a lelki bajok lelkilendő reagálása..
ukmukfukk 2011.06.04. 17:15:39
Lehet, hogy érezted, és éppen még le is írtad... de ha meg is tetted, akkor igen, te is beteg vagy.
Egy barna Tündér 2011.06.04. 18:13:21
Miért ne lenne normális? Tudod te min megyek keresztül? Mi minden van a mindennapjaimban? Tudsz egyáltalán bármit is? Nem. Úgy ítélsz meg, hogy nem tudsz semmit. Ez viszont számomra nem normális.
És nem, nem tettem meg. Nagyon nagyon rég nem tettem semmi hasonlót. Nem kell a hiszti.
ukmukfukk 2011.06.05. 08:55:42
Ha az hiszti, hogy leírtam a véleményem, akkor olvasd vissza ezt a kommented.
Ha meg nem tetted meg, ne akard azt a látszatot kelteni, hogy mégis. Ha pedig nem akarod, hogy "ismeretlenek" "megítéljenek", akkor mégis miért tárod eléjük a gondolataid?
És nem, nem tudom min mész keresztül. Már nagyon régóta nem tudom. És tudod miért? Mert egy idő után már sok volt a kesergés. Ezzel nem azt mondom, hogy azóta nem lehetett súlyosabb bármi is... sőt, elhiszem, hogy nagy gond van. De az ilyen gondolatok akkor sem normálisak, ha bármi is van. Ha önutálatba, önsajnálatba, önostorozásba, vagy akár önkínzásba "menekülsz", az nem megoldás. Egyáltalán nem. Mindig van megoldás. Akkor is, ha nem úgy tűnik... és persze, mondhatod megint, hogy nem tudom, mi a bajod, hogy nem éltem át hasonlót... mégis, ha arról ábrándozol, hogy vagdosod magad, és mindezt mások előtt akképpen ábrázolod, mintha meg is tetted volna, jogosan gondolhatom, hogy ez nem normális.
Lehet, hogy sértve érzed magad, akkor hát sajnálom, nem a megsértésed volt a cél. De ez a véleményem, és ha csak ennyit is -egy hozzászólást- tehetek annak érdekében, hogy kilábalj abból, amiben már olyan régóta fetrengsz, és folyton vissza-visszacsúszol, akkor hát megteszem. És megtettem.
Egy barna Tündér 2011.06.05. 10:20:24
Akkor hidd ezt. ^^