volt Egy barna Tündér

Na jó. Nekem ez így nem megy. Akkor is bunkó vagyok ha nem akarom, akkor is macerálok, ha csak kérdezek valamit! És az egészet lezárják egy köszönéssel! Nektek jó? Mert nekem NEM!!!

Mint egy képet nézem külső szemmel az életet. Ez nem élet amit én csinálok? Én nem élek? Huhh. Akkor baj van. Pedig igen. Igenis én élek. Képes vagyok szeretni, aggódni érte, képes vagyok elfogadni, beszélégetni, ítélni, és változtatni a dolgokon. Mint mikor  kiradírozol egy hibát, mikor javítassz a rajzodon. Mint mikor hirtelen egy kép, nem csak egy látnivaló, hanem az életed egy pillanata. Mikor története van. Mikor a kép, azt mondja el, amit te nem tudsz szavakba önteni. Azt az érzést, amit mindenkinek látni kellene. Azt, hogy mindenre elszánt vagy, és nem nézel a távolba, nem nézed a jövőt, csak csukott szemmel zuhansz...

Nah. Most, azt hiszem túl vagyok a napi dolgaimon, írok. Bár most sincs sok kedvem, és ebben közrejátszik az is, hogy két napja semmit nem hallottam Zahíromról. Ha valaki tud valamit, priviben jöhet

Szóval úgy kezdődött, hogy ugye fél 8kor keltem. Le a gép elé. Gépezek, majd megyek a logóra. Úgy kezdtük, hogy nem tudtuk hova kell menni. Lol. 9re hívtak mindekt, és kiderült hogy a verseny 10kor kezdődik, és 2 órahosszás. Ezt így hogy gondolták? Nah. Most meséljem el? A lényeg hogy jó volt. Röhögtem egy csomót, merthát Tabitát és engem összeengedni nem egy életbiztosítás. Veszekdtünk asütin, és le vagyunk fotózva XD De jóó nekünk. XD Na de mind1.

Nincs kedvem írni. Jobban mondva nincs erőm.

Valaki egy privivel megdobhatna!!! VALAKIII! De akár Zahírom te is feljöhetnél ide, vagy MSNre... Nem haragudnék meg...

Na most megyek. És várom tovább a privit...

Cupi!

Nyáhh. (rászoktam a Nyáhh-ra XD) Azt ígértem leírom a tegnapi napom. Majd meg is magyarázom, miért nem írtam le tegnap.

Péntek: Felkelek, ránézek az órára: 8:16. Basszus! Suli! Eszembe jut, hogy matek verseny, és nem muszáj felmenni. Áhh. Akkora kő esett le a szívemről... Felöltözök, és 45kor, irány a gimi. Matekon, újat vettünk. Áhh. Úgy ahogy értem... Majd lesz jobb is. Maradtam Bioszra. A növények szaporítása. Hmm. Érdekes... Persze 10 percel jelző elött, az azt jelentei 15 percel kicsengő elött befejeztük az anyagot. Egy hét múlva hétfőn (ezt jól megaszontam XD) írunk. A dolgozati stílusa tanár úrnak: "Úgysem mondom meg hogy a zuzmó zuzmósavat termel XP" "Most kimegyek, és ha visszajövök kopogok. Ha nem lesz csend..." "Javításhoz vegyünk elő piros és kék tollat" "Akinek 5ös álljon fel, a többi sülyedjen mélyre." hát igen. És csodálkozik hogy csak 5ösök vannak. XD Úgyhogy jó lesz Osztályfőnökin, nem volt semmi különös. Tibi bá beteg Jövő héten megy sielni. És persze a tesi órák valószínű meg lesznek tartva. De sebaj. A hétfői biztos elmarad! A többit meg túléljük. Utána go haza. Jól voltam. Ciccával lebeszéltem, hogy hoz nekem körömlakkot. Megnézem milyen, mert lehet veszek én is. Feketét. Kicsit bezártságérzetem volt, jobban mondva a szívem húzott ki. Összepakoltam, és elindultam. Vettem elemet, de asszem ezt már leírtam. Itthon, elvoltam. Feljött a hold, és megbabonázott. Gyönyörűűűű! Imádom! Kiültem az erkélyre, és bámultam. Nem voltam szomorú. Inkább csak nem voltam boldog. Aztán MSN. Egyedül éreztem magam kicsit. akkor már fájt a hasam, és a fejemet is éreztem. Miután bejöttem az erkélyről, a hideg rázott, vagy épp folyt rólam a víz. Ájájjj. Nem lesz ez így jó. 10 körül, leléptem. Ilyen korán még sosem. Fürdés, és irány az ágy. Fél 11kor már az ágyikómat nyomtam, nyakig betakarózva. Aludtam. Gyógyultam, és nem gondolkoztam. Fél kettőkor felkelek. Folyt rólam a víz. Melegem volt, légszomjam volt. Lekászálódtam az ágyról, és kinyitottam az ablakot. Gyönyörű idő volt. Ilyenkor úgy szeretnék elmenni sétálni. De nem. Visszamásztam az ágyba, és hallgattam, ahogy az esőcseppek dalolnak a járda aszfaltján. Fél 4kor aludtam vissza. Fél 8kor kelés. Gép. Lassan menni kellene, mert logóra megyek. Bár csak teát főzni XD Jó lesz csajok! Am kialudtam a rosszullétet.

Mostmár jól vagyok!

Cupi!

Sírni...

...kell.

...akarok.

...fáj.

...nem akarok. 

...nehéz.

...nem tudok. 

Cupi! 

Nah. Most őszintén szólva nem tudom mi van velem. ez a valamelyik napi hisztirohamom nagyon legyengített. Nincs kedvem sokat írni. A napom katasztrófa, majd ha lesz erőm leírom. Most csak a délutáni sétámról:

Ha volt már veletek olyan, hogy céltalanul mész, és arra amerre a lábad visz, nem gondolkozol, nem jár az agyad... akkor érted hogy velemi mi volt ma. Vettem elemet, mert ugye elhagytam, és zene nélkül megőrülök... és ezek után, csak mentem, és nem figyeltem merre. Valahova a város szélére kilyukadtam, és nem találtam hol vagyok Még egy ilyen kis városban is el lehet tévedni (bár annyira nem is kicsi) Na azért a profizmus. Tudod mit csináltam? Mentem. Nem figyeltem rá hogyhazajussak, csak arra mentem amerre épp kedvem tartotta. És egyszer, a ház elött találom magam. Totál extázis XD Tök jó volt. Most itt vagyok. És éhes vagyok! Nagyon.

Szóval megyek, és vadászok vaalmit a konyhában

Cupi!

Jó napom van. Majd mesélek, de most megyek sétálni, mert nem bírom ezt a bezártságot. Ki akarok szabadulni!!!

Cupi! 

Fura napok, fura hangulat. Az este már jobban voltam kicsit. Az köszönhető Tabitának, Zahíromnak, és Juliettének. Beszélgettünk, és megnyugodtam kicsit. Köszönöm. ^^ Igazából, már nem haragszom senkire, és nem gondolkozom semmiről. A gépünk szar, mert a monitorban nincs áram, valami úton-módon Pont ilyenkor, amikor szükségem lenne rá! 15 perc múlva a suliban kell lennem, mert matekra, bioszra, és ofőre bemegyek. Utána matekverseny, és bál. Anyával megyek elvileg a végzősök báljára. De hogy őszinte legyek semmi kedvem. Csak itthon akarok lenni, és azt akarom hogy valaki átöleljen, és itt legyen velem. Holnap teafőzés, a logósoknak. Reggel 9kor megyek a gimibe. Tök jó lesz. Feltéve ha... Na mind1. Nem gondolkozunk azon mi lenne ha... Majd lesz valahogy

Cupi! 

Elég egy érdekes napom volt. Hogy őszinte legyek, nincs kedvem írni. Ilyen még nem nagyon volt. De most, amikor túl vagyok egy hisztirohamon, ami olyan mértékű volt, hogy levegőt nem kaptam, nincs kedvem. Igen. Kicsit összeomlottam. De már jobban vagyok Vagyis azt hiszem. Voltam Tabitánál, és meghallgatott. Bár két mondatot ismételgettem, nagyon jól esett. Hazajöttem, és leültem TVzni. Majd gép. És most itt vagyok. Kedvem sok lenne most beszélgetni, cask sajnos nincs sok jelentkező. Próbálok segíteni, de ehhez két ember kell. De most tényleg nem erőszak. Ha nem, hát nem.

Cupi!