"Senkinek sem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? Ez a kérdés magában hordja azt a vírust, amely mindent elpusztít. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor hamarosan azt is megkérdezzük, mi tesz minket boldoggá. És ha az, ami boldoggá tesz minket, különbözik attól, amiben élünk, akkor vagy változtatunk a dolgokon, vagy még boldogtalanabbak leszünk."
/Paulo Coelho - A Zahír/
Nem vagyok boldog. Miért nem? Háhh. Ezt nem szoktam megkérdezni. Ezt vagy tudja az ember, vagy lesz*rja. Bár, nem vagyok szomorú sem. Se dühös, se vidám, se semmi. Csak aggódom. Azt hiszem tudjátok miért. Igen. Még mindig nem jött privi. Dehát... Türelem...
Más: Tegnap ugye 2 órán át írtam azt a rövidke postot, és még így sincs semmi értelme. Megpróbálom összeszedni a napomat, és leírni. Nem tudom hogy fog menni, mert se MSN, se semmi más nincs most bekapcsolva. De megpróbálom.
Ahogy már harmadjára írom, fél 8kor keltem. 9re irány a gimi. Szombaton? Hmm. Fincsi. Ugye nem tudtuk hova kell menni. De sebaj. Negyedkor megérkezett tanár úr, és elmagyarázta hogy a régi osztálytermünkben! Áhh. De imádom azt a termet!!! (L) Hát igen. Szép emlékek. A teát a nevelői mellett a 27es teremben főztük, és onnan cipeltük át, a III-ba (régi osztálytermünk). Elkeztük főzni. Persze hogy már rég bent voltak a versenyzők, mikor mi elkészültünk az első adaggal. Tabitával főztük, Szofi és Imi pedig a teremben rendezkedett. Nem olyan volt mint tavaly. Tavaly, nem voltak bent a szülők a teremben. Most igen, szóval se mozdulni, se leülni nem lehetett. 2 órát szinte végigtalpaltuk. Hát huhh. Bár azért a hülyeségeink, hogy a táblára rajzolunk, dobáljuk egymást krétával, és egymás nardágját krétával összekenjük, az megvolt. Ehhez még a mi értelmesnek nem mondható beszólásaink! És huhh. Fájt a hasam a nevetéstől. Jó volt! Tea tea hátán, és sütilopkodás. XD Volt egy hapsi, aki szurkolt nekünk Tabitával, hogy mikor tépjük meg egymást, mert mind a ketten be akartuk keverni a teát. xD De a végén csak nem téptük meg egymást. Nagyon XD. Sprinteltünk egyik teremből a másikba, az ablakban ücsörögtünk, (amire teszem hozzá feljött az igazgatóhelyettes hogy igazgató úr, viszaszólt, hogy mit csinálunk mi ott o.O), és persze jókat nevettünk. A végén, kimaradt egy csomó süti, és mi Tabitával elkeztünk rajta veszekedni, hogy ki viszi haza xD. Sikerült porig aláznunk magunkat a matektanár, és néhány másik tanár elött. Juhúúú. Azért poén volt! vége az egésznek, kunyeráltunk tollat. Jobban mondva én. Töltő toll. Tök ariii. xD Kilépünk a gimiből, és persze csap az eső. De én füstölőt akarok venni, ami persze totál az ellentétes irány. Nyáhh. Sebaj, Tabita, Imi, Kornél és én, elindulunk. Hurrá. A bolt zárva. :@ Mit is képzeltem... Tabita felhívott hozzájuk. Nem maradtam sokáig, mert ők is ettek, meg nekem is haza kellett jönnöm. De azért jó volt. Boldog voltam! Hazakeveredtem valahogy. Le a gép elé. Már nem tudom mikor, hív Imi, hogy menjek vele sétálni. Hár ok. Menjünk. 2 órát sétáltunk, kibeszéltünk mindent. Jó volt. Hazajöttem, és le a gép elé XD. (Ezt mintha már írtam volna xD) Fél 8 körül megérkeznek nagynénémék. Edivel beszélgettem, hát elég zavarosan,de elmondtam neki mi a helyzet. Az túlzás hogy megértette, mert én se nagyon értettem. XD De azért jó volt. Vissza a gép elé. Olyan 11körül, (asszem) leléptem. Bár még visszajöttem, mert itt szabad volt a gép. Utána irány az ágyikóm. Jót aludtam.
9kor kelés, és most itt vagyok. Menni kéne takarítni, pakolni, majd utána mamához. Lehet megpróbálokzom a biciklimmel. Hátha nem megyek neki senkinek. :D
Áhh. Most ez így ömlesztve sok volt... Megyek is.
Cupi!
