Mint egy képet nézem külső szemmel az életet. Ez nem élet amit én csinálok? Én nem élek? Huhh. Akkor baj van. Pedig igen. Igenis én élek. Képes vagyok szeretni, aggódni érte, képes vagyok elfogadni, beszélégetni, ítélni, és változtatni a dolgokon. Mint mikor  kiradírozol egy hibát, mikor javítassz a rajzodon. Mint mikor hirtelen egy kép, nem csak egy látnivaló, hanem az életed egy pillanata. Mikor története van. Mikor a kép, azt mondja el, amit te nem tudsz szavakba önteni. Azt az érzést, amit mindenkinek látni kellene. Azt, hogy mindenre elszánt vagy, és nem nézel a távolba, nem nézed a jövőt, csak csukott szemmel zuhansz...