volt Egy barna Tündér

Na ez egy őszinte, nyílt post lesz. Ha valakit zavar, a nevek használata, szóljon, és javítok.

Ma matek óra után, Nikével beszélgettem. Ugye Botival "mosolyszünetben" vannak. És egy kicsit mérges volt, hogy miért ilyen vele Boti. Én komolyan elgondolkoztam, hogy miért vagyunk mérgesek? Miért olyan nehéz elfogadni, és megbocsájtani? De ahogy ezt tovább gondoltam, rájöttem, hogy valamit megtanultam. Megbocsájtani, túllépni a dolgokon. Hogy miért? Azért mert ha képes vagyok, egy rosszfiút elfogadni, és nem ítélem el, akkor miért haragudjak arra, aki csak más véleményen van mint én? Semmi értelme. Mert tudni kell, hol a határ. Nem lehet haraggal a szívünkben élni. És ráébredtem arra is, mitől félek a legjobban. Attól, hogy úgy halok meg, hogy nem tudtam bocsánatot kérni, azért mert valaki bunkó volt velem. Mert nem tudok bocsánatot kérni, azért, ami nem az én hibám. De ha meghalok, nem adok lehetőséget sem. Nem akarom. És arra is rádöbbentem, hogy nem haragszom. Akármennyire is, nem tudok. És ez mind Zahírom miatt van. Mert azzal, hogy elfogadtam, (ami tegyük hozzá sok embernek nem biztos hogy menne) azzal egy olyan értékrend omlott bennem össze, amit 14 évig építgettem. Összeomlottak a falak, a váram, de képes voltam újjáépíteni, még erősebbre, még szebbre. Ezzel valahogy megtanultam bízni a többiekben, és amik eddig nagy dolognak számítottak, mostmár szinte eltörpülnek. Mert megtanultam megbocsájtani. Néha talán túlságosan is. Néha úgy érzem, amikor ordítanom kéne, csendben meghajlok, és túllépek rajta. Néha amikor balhézni kéne, akkor csak annyit mondok, vegyél vissza! Mert akármennyire is könnyedén veszem a dolgokat, azt nem bírom hogy bunkó legyen velem valaki! Azt az egyet gyűlölöm! És nem engedem senkinek! Érted? Senkinek!!! Azt az egyet még tudni kell, hogy a blogbejegyzések mögött, iszonyat mennyi beszélgetés van. MSN, és négyszemközti. És ezekben a beszélgetésekben, tömérdek dologról esik szó, és sok álom omlik össze. Nem véletlen, hogy ezeket a szavakat használom, nem véletlen, hogy hisztizek. Nem véletlen, hogy merem mondani, hogy csalódtam. Nem véletlen, hogy azt mondom, nem tudom. Csalódtam Zahíromban, és magamban is. Nem hittem hogy ilyen is tud lenni, nem hittem, hogy ennyire gyengén fogadnom azt, amit mindig utálltam. De valahogy túlléptem rajta. Pedig nem kellett volna. De már ennyi volt. Reméllem nem lesz legközelebb. Viszont az, amit az osztály csinál, az lepereg rólam. Néha dühös vagyok, hogy miért ennyire köcsög egy osztályom van, de ettől eltekintve, még mindig azt mondom ők a legjobbak. Mert szeretem őket. Mert el akarom őket fogani! Mert rászologáltak! De Zahírom nem. És ez az, hogy nem tudom miért. Mert rám ezek a "dühkitörései" olyan hatással vannak, hogy lassan jobban félek tőle mint bárki mástól. Pedig azért, van egy két ember akitől tartok. Totál síró görcsöt tudok kapni egy két mondatától. És olyan hirtelen meg is tud nyugtatni. És ez az, ami nagyon sokáig hiányzott nekem, hogy valaki végre megnyugtasson! Mert imádom, hogy olyan édes tud lenni. Csak maradna olyan édes mindig...De az hogy megtanított megbocsájtani és feledni, sokat segített. Szinte többet mint bárki más. Hogy mellettem volt. Mert az, hogy Tündiék így kibabráltak velem, még elfogadtam. De az, hogy ezek után a barátja legyek újra, az elképzelhetetlen volt számomra. És jött Zahírom, és szinte egy hónap se telt bele, Tündivel megint barátkozni kezdtem, elfelejtettem amit mondtak nekem. Bár Beának még mindig nem tudok megbocsájtani, de azért már haladok. És nálam ez nagy szó. Hogy képes vagyok a saját utamat egyengetni. De mindeközben, figyelek a másikra is. Tudom mi van Sztíível, Juliettével, Zahírommal (már amennyit elmond). Megváltoztam. De úgy érzem, valahogy ez most jó. Valahogy tényleg kellett már nekem valaki, aki törődik velem, akit érdekli hogy mi van felém. (És aki ok nélkül kiakad azon hogy 'semmi sok'...)

Na mivel nem fogja senki végigolvasni, azért nem is írok többet.

Cupi! 

Áhh. A mai napom, totál káosz. Azt se tudom hol áll a fejem. Negyed 1 körül, el lettem zavarva a géptől. Leültem tanulni. Ügyes? Na olyan 1 körül, beesek az ágyba, és már alszom is. Felkelek 7kor. 40kor már úton voltam a suli felé. Nagy erőfeszítések árán sikerült csak nyitvatartanom a szemem. Beérek.
Mesélek Szofinak, mint mindig xD Becsenget, sprint a terembe. Nyelvtan. Érdekes? Az nem volt. Egy hét múlva dolgozat, és alig tudok valamit XD. De kit érdekel? XD
Földrajz. Tündinek meséltem elötte, és persze a felelés közben a szájrólolvasás művészetét gyakoroltuk XD Hát lol. Jó volt.
Angol. A padláson. Persze óra elött, házimásolás, evés, és futás. Abból is írunk, áhh. Persze semmit nem tudok. Az angol tudásom... Hagyjuk XD
Matek. Házimásolás, és Zrínyi. Persze pénteken verseny, de suliba menni kellene, mert nem akarok pótolni. Meghát ofő órán a vitáról lemaradni! Soha!!! XDÉrdekesen nem értettem sok mindent, de nem érdekel. A végére leesett.
Rajz. Beteg a tanár! Yee! Bejön az énektanár, és le az udvarra! Hát igen. A sok eszemet áldom... Mit csináltunk? Kérünk kosárlabdát, és focit. Kabátot le, és egy hosszúújjú felsőben, a hidegben... Áhh Kosaraztunk, majd fociztunk. Profi! 2 góóól! (üres kapura) Persze a hideg levegő jót tett, szóval most egy kicsit szúr a tüdöm. De! Semmi bajom. Nem leszek beteg, és nem döglök meg!
Majd infó órának nevezett matek. Zrínyiztünk megint. Annyira nem érdekelt, Krisztivel végig röhögtük az egészet. Persze a tanár orra elött.
Óra után Nikosszal tanár urral mentünk, mert kellet Nikének egy netcím. Közben megkaptuk, hogy rajzon miért nem gyakoroltunk... Hülye leszek egy lyukasórát végigmatekozni! Ezek után, go haza.
Itthon vagyok, és jól. Annyira semmi kedvem, lehet alszok, mert az mostanában nem akar összejönni. Olvasni se ártana. Van 16 könyv, és ezt így egy hét alatt gondoltam Na jó nem. De egy hónap alatt el kellene. Vagy kettő XD

Na nem tudok már mit írni. Elmentem.

Cupi!

Hát kész. Ez van, ha Tündérke focit néz! Totál káosz! XD Apukám, már fogta a hasát. Merthogy én, meg a foci! Két külön fogalom. Mivel el lettem zavarva a géptől, leültem meccset nézni. Csak egy szitu: (Európai helyzetértékelés: )Futnak, kergetik a labdát (szaknyelven XD) És a lényeg, valahogy a hátuk mögé kerül a labda. Erre én: "Lehagyták a labdát!" Apa: "Jujj, de képben vagy. Még szurkolónak sem vennének fel, nem hogy focistának. A beszólásaidtól, elgörbülne a pálya!" XD Kész. Annyira de annyira ismerem a focit XD Ja arról ne is beszéljünk, hogy ki játszik, és hogy hány perces a meccs! XD Szóval nagyon képben vagyok én is, de azért FOCI 4EVER! 2:1 re nyert a AS Roma, de a visszavágóban, ha a Real nyer, 1:0 ra, akkor elvileg ők jutnak tovább. (nekem így mondták) mert összesítésben akkor 2:2, de a Real az idegenben rugott góljával, tovább jut. Vagy valami ilyesmi XD. Szóval totál káosz. Én = focidrukker! Lol. XD Az más kérdés, hogy azt se látom ami a pályán történik. De sebaj. Élvezzük XD. Én biztos! A reklámot már betéve tudom XD Meg am az se gáz, hogy kiszúrtam magamnak egy játékost, az AS Roma csapata közül, közben a Realnak "szurkoltam". Hát azért a profizmus XD

Na jó éjt. ennyi bőven alég már belőllem XD

Cupi!

A mai napom, érdekesre sikeredett. Valahogy az agyam nem akar bekapcsolni. Pihen Úgy ahogy ma én is. Ahhoz képest, hogy 6kor írtam az utolsó postom, fél 1kor még fentvoltam. Ez azt jelenti, kb 1kor kerültem ágyba. 7kor kelés már megint. Gyors volt. 6:30kor már fent voltam, és a plafont bámultam. Jobban mondva egy bogarat figyeltem, ami egy nem tudom mit csinált XD Valamit keresett, vagy mit tom én. De nem gondolkoztam Vagyis nem hiszem XD 7kor ugye ki az ágyból, kapkodás. Hát persze. Mert hogy ugye fél óra alatt nem lehet elkészülni Pff. Indulás a suliba. Beérek, és beszélgetek Tündivel. Töri óra. Megbeszéltük a szóbeli tételeket. Megállapítom, hogy 2 pontot fogok kapni. Talán De azért valahogy túléljük ezt is. Földrajzon kínát vesszük. Mintha érdekelne hogy hányan haltak meg, meg milyen nagy a szaporulat... Áhh. De azért voltak érdekességek is. Lali: "Az állatokat, ha túlszaporodnak lelövik. Az embert miért nem?" Meg ez nem tudom ki volt: "Több hal van mint ember?" Ilyen értelemes kérdések sora jött. De azért szeretjük a 8.e-t!!! Német óra elött Bettinek meséltem, ahogy szoktam. Németen, csak egy érdekesség, amit nem fog mindenki érteni: "Du musst in die Schule gehen." Mivel teszem azt sokan nem értik, magyarul: "Neked iskolába kell járnod." Na én dőltem a röhögéstől, merthogy a tanár bejelentette, hogy mindenkinek járnia kell. Sebaj. Azt hittem a tanár ott elöttünk ájul el. Olyan sápadt volt. Végre kicsengő, és ahogy lenni szokott, benttart. Végre kiszabadulunk. Kémia elöt bejött Tibi bá. Igazából nem tudom mit akart. XD Beszélgettem Tündivel. Olyan hülyén voltam Kémia órán, elméletben legyilkoltam az összes cigizőt. Mert ugye a nagy eszemmel () kitaláltam, hogy a cigibe tegyünk szenet. Mert ugye a szivacsos szerkezete felfogja a füstöt, és kevésbé lesz mérgező. Jah, ez eddig nem gáz. Csak azt kihagytam a számításaimból, hogy a cigi többezer fokon izzik (vagy mit csinál) és ilyen magas hőmérsékleten a szén reagál az oxigénnel és szén-monoxid keletkezik. (asszem XD) És mivel alapból is az keletkezik, így még több lenne. Szóval enyhén szén-monoxid mérgezést kapnának. Erre én (reflekszből) "És az baj?" Hát igen. Ezt már vártam... Teszem hozzá a tanár is cigizik XD És még páran... Na sebaj. Kb 15 percel kicsengő elött el lettünk engedve. Tesi jött. Semmi nem volt. Felmentem a felemáskorlátra, és majdnem 20 percig azzal szenvedtem, hogy megtudjam csinálni, hogy az alsó korlátról, bukfencezek, és állásba érkezek a korlát mögé. Ezzel azt értem el, hogy a térdem FÁÁÁJ! Nagyon. Mivel alacsonyan van a korlát, (mihez képest) és nincs elég terem ahhoz hogy leugorjak. De sebaj. Egyszer fejre estem, mert fejenátfordultam, csak kicsit túllendültem XD De ettól eltekintve gugolásba érkezek! Ez tök jó! Angol. Nyaff. A hiszti kerülgetett. Hogy maradjak még 6-7 órára, Tök fáradtan! Ki találta ki ezt a marhaságot!? Persze hogy nem értek semmit, és elegem volt mindenből. A tanár kicsit feldühödött, szóval most ciki... De nem érdekel. Túlélem. Elötte való szünetben, Meséltem Tündinek, (fojtattam) és megöleltem. Már annyira hiányzott, de nem igazán úgy jött ki ahogy akartam. Majdnem elsírtam magam. Dehát csak nem tehetem meg hogy egy gimnázium közepén bőgök! Hogy nézne már ki.

Hazajöttem, TV. Úúúú. egy hónapja nem néztem ennyi TVt. Mert ugye apa aludt a szobába, és nem akartam zavarni. Főztem 4 adag pudingot, amit befaltam Jól esett. Ezek után, elmentem pihenni. Aludtam olyan órácskát. Álmodtam, valami totál hülyeséget, valami partyn voltunk. Ittam valamit. De hogy még álmomban is! Sebaj. Felkelek, leszállok az ágyról, és... megszédültem. Mint amikor valaki berugott. Olyan kettős látás, meg nem tudom én mi. Azért jó vagyok Gyorsan kitisztult a fejem, és jöttem gépezni. Olyan órája vagyok ébren. Most jól érzem magam. Az agyam totál OFF állapotban. Hogy ez jó vagy sem...

Na huhh. Elég volt.

Cupi!

Lelépett mindenki MSNről. Tündérke, ahogy szokta, vár. Várja hogy valaki feljöjjön. És egyszer, csak a fejébe ötlik: "Miért várjak mindig? Miért kellene?" És egy harátozott mozdulattal megnyomja a kikapcsoló gombot. *alanyváltás* Bemegyek a szobába. Mit csinálok? Hmm. Elösször átfut az agyamon, hogy sírni kéne, kiadni magamból mindent. És akkor jön a kérdés: "Miért nem gépezel?" Kérdezi tesóm. Hmm. Miért is nem? Mert folyton várok. Várom hogy mikor jön fel valaki. De most nem akarok. Itt van a szomszédunk is, Fru. Felmászok az ágyra, a fejemrehúzom a takarót, behunyom a szemem. Ha volt már olyan veletek, hogy dübörgő zene mellett akartatok aludni, akkor ti is biztos rájöttetek hogy ez lehetetlen. Én mégis megpróbáltam. 2 percig küzdöttem hogy kizárjam a fejemből. Sikerült. De akkor jött egy utállatos kis manó, és folyton suttogta azt az egy mondatot amit nem akartam hallani: "Gyenge vagy!" Ekkor, már nem harcoltam. Hagytam, hogy a zene elnyomja a manót, aki továbbra is, (eredménytelenül) próbálta "túlkiabálni" a zenét. A hátamra fordultam, ledobtam magamról a takarót, és néztem a plafont. Egyszer csak, már nem hallom a zenét. Egy mondat vízhangzik a fejemben. Egy mondat, amit Zahírom mondott: "Minek nézzem a plafont? Fehér. És az is fog maradni!" És mint akit megcsíptek, felugrottam, lemásztam, felsőt le, törölközőt fel, és irány a fürdőszoba. Fejemet behajtottam a kádba, megnyitottam a hidegvizet, és rá a fejemre. Hajmosásnak szántam. Ehhez képest, fél órát folyattam a fejemre a vizet, majd valami samponfélét tettem rá. És már nem hallottam, sem a manót, sem a hangot a fejemben. (nem őrültem meg) Megtaláltam egy gombot a fejemben. Az OFF gombot. Már nem fájt semmi, már elfeledtem sokmindent, már nem gondolkoztam, már nem vágytam a plafont bámulni. Már csak jól akartam lenni.

És most itt vagyok. És megyek is.

Cupi! 

Nah most jött el az az idő, hogy Tündérke káromkodni akar. De sajnos a blogba ilyet nem illik leírni (ha ezelött már meg is tette). *alanyváltás* Most egy oldalnyi káromkodást le tudnék írni. Ilyen izé napot mint a mai, rég éltem át. Nem elég, hogy jó volt, hanem ezek után, rosszabb-rosszabb lett. Olyan fél 1kor lefeküdtem. Felkelet 7kor, mert ugye hétfő, suli. Áhh de nem hiányzott. Háromnegyedkor elindulok, és beérek 50re. Lol. Fél perces út, 5 perc alatt? Le lettem volna lassulva? XD Beérek, Biosz. Hát kész. Hogy az a tanár egy mekkora észlény XD. Persze mint jó diák jegyzeteltem. A növények szaporodásához, nem tudom hogy jött Zeusz, de mind1. A lényeg: Az, hogy Zeusz fejéből, teljes harci fegyverzetből lépett ki Pallasz Athéné, és ez két dolgot bizonyít. 1) Zausz fejében nem volt agy. Különben hogy fért volna el benne Athéné? 2) Jó nagy feje volt Zeusznak XD Kész. Én majd megfulladtam a nevetéstől. Ahogy ezt előadja... A másik egy vicc: Kisgyerek oda meg a rendőrhöz. - Rendőrbácsi hogy magának milyen nagy a feje. Rendőr: - Nincs abban semmi... Hát kész. Ennyit a biosz óráról. Ja, és tegyk hozzá, 5 percest iratott. Mert Tündi átment a füvön. Megszállott természetimádó. xD De sebaj. Végül is csak az 5ösöket írt be. Na az én 1es dogámra persze nem kíváncsi senki Fizika. Hmm. Érteni nem értetem, de a dogát végigsugtam Bettinek. Jobban mondva diktáltam. XD Nem volt feltűnő kicsit sem. De végül is nem szólt a tanár. Ének. Énekeltünk. Huhh. Hagyjuk. Német. Nincs tanár! Bejöttek helyettesíteni. És ismert! Nem tudom, hogy honnan, de tudta a nevem. Én néztem egyet. Az órákat tanultuk meg. Ami nagyon tetszik az osztályfőniki. Persze ők nem ismerik, ezért egy "összetett szó" : Klassenlehrerstunde. Hát totál értelemtlen. XD Szegény Bettit az őrületbe kergettem. Meséltem neki. XD Persze 45 percen keresztül. Közben a tanár elöttünk űl, Tündérke vígan mesél *nem tudja beszinezni*Nem zavartattam magam. Nyelvtan. Odajön a tanár: Márc 7. Meg hogy valami cikket is írnak, meg minden. Merthogy megek szavalni Mint aranyos kislány. Hát már nem volt pofám lemondani... Túlélem. Valahogy Matek. Hát persze, hogy a hétvégén totál kiment a fejemből hogy tz. Persze át se néztem, persze elcsesztem. Olyan eredmény jött ki... valami gyökös izébizé, ami elvileg egész számnak kellett volna. 4 feladatból, 2 jó. Az 2-3as Bár még reménykedem... Tesi. 4es kezenállás, és fejállás. Az nállam jó. A felemás korlátról, fejjel előre lepördültem, és a sarkam bevágtam a padlóba. Már megszoktam Életveszélyes vagyok. Magamra is. XD Nikosz óra után, tett egy megjegyzést, ami szarul esett. "Kicsit" hangosabban szóltam mint akartam. Cicca reakciója: Ne vitázzatok. Úgyis mind hülyék vagyunk. XD Mennyire igaza van XD Hazajövök, és most itt vagyok. Asszem megyek aludni. Nincs kedvem megint gyötrődni... (se sírni igazán...*elhatározza hogy nem fog sírni*)

Na tényleg megyek

Cupi!