Hogy megnyugodjon mindenki, jobban vagyok. Nem lesz hosszú bejegyzés. sikerült megnyugtatnia egy kedves illetőnek, és ezért hálás vagyok neki. 3 óra séta, fél óra sírás után, még mindig nem vagyok sokkal jobban, de már alakul. Majd még mesélek, de mennem kell sajnos. Majd lesz valami.
Cupi!
Eljött az, amitől a legjobban féltem. Szomorú vagyok. Nagyon. Méghozzá annyira, hogy átléptem azt a határt, hogy bánatomban kibeszélem magamból az összes gondolatom. Most ott tartok, hogy magamba fordultam. NINCS KEDVEM BESZÉLNI! Ez ritka. Azthiszem, betegebb vagyok mint gondoltam. Ez asszem rosszabb mint egy jó erős influenza. Lehet még írok holnap. De nem igérem. Lehet hogy reggelre kialszom, de ha megint arra kelek hogy ráz a sírás, akkor nem valószínű. Ha egyedül leszek, nem biztos hogy jövök. Ha valaki érdeklődik, vagy felhív... bármi lehetséges.
Tudom, hogy ma már voltam, de találtam egy csomó jó idézetet. Kiakadok? Hmm. Nem akarok. Erősnek kell lennem. Csak mutatom nektek, egy párat, hogy örüljetek
Ugye! Mert aminek én örülök örülj te is! XD
Csalódni abban, kit szeretünk,
Szívünk meghasad hiába nevetünk,
Dacolni némán, hogy nem fáj ha nincs tovább,
Miközbe zokogva ébredünk,
Minden éjszakán!
"Higgy mindent csak azt ne,hogy feledlek,
feledj mindent csak azt ne,hogy szertlek!"
Egy jó szó nem kerül semmibe, de képes megvigasztalni egy bánatos szívet.
"Ki azt mondja, hogy bizhatsz bennem, ne tedd azt, ki azt mondja hogy a barátod vagyok, abban bízhatsz!"
Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott! Élek és félek, egyedül vagyok, látom, hogy kék az ég és érzem a szelet, de már semmi sem jó, mint régen veled! Attól, hogy sírok nem vagyok gyenge! Élvezed, hogy kínzol, és ebbe halok bele! Szorít az idő, bár tudom, hogy elkéstem, egy hónap van még és meghal bennem minden! Meghal bennem minden és bárcsak én is meghalnék, felvágott erekkel az ágyon feküdnék, te benyitnál csendesen és észrevennél engem. Így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem!
„miért van, az hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod. miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él benned mindig a vágy nagyon mélyen érte,de tudod hogy nem helyes és más a fontos másra kell koncentrálnod és ez az érzés ritkán tör elő,de akkor feltépi a sebeket,és nem tudod miért van ilyen hatással rád vagy hogy milyen következménye lesz, nem akarsz engedni de vannak gyenge pillanatok amikor bizony a szíved megszakad…”
"Egy nap megkérded tőlem,hogy mi a fontosabb számomra,Te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre Te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az életem!"
"Fáj a lét, a létezés, a lefekvés, az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem."
Ha a barátod elárul, az az ő hibája. Ha a barátod mégegyszer elárul, az a Te hibád.
,A félelem fájdalmat kelt. A fájdalom szenvedést, a szenvedés kéjt, a kéj örömet, az öröm kedvet, a kedv bátorságot, a bátorság tudást, a tudás felismerést, a felismerés félelmet...’’
Bármit elérhetsz, ha elég kétségbeesetten vágysz rá.
Ehhez pedig olyan erővel kell bírnod, hogy áttörjön éned határain és egyesüljön a világot teremtő energiával.
El akarom érni hogy erős legyek! Hogy ne omoljak össze! Csak azért, mert tudom hogy valaki mellettem áll! Nem akarom! Miért vagyok ilyen gyenge? Gyenge, mert remeg a kezem, mert nem tudom elfolytani a könnyeim. Mert belefulladok. Mert szeretem, de ez azzal jár, hogy másvalakit nem szeretek. ÉS ez rossz érzés, mert ő elvileg szeret. Pocsékul érzem magam. De mégse szeretem! Nem megy! Elhúzódok tőle! Elkapom a kezem, és nem bírom a tekintetét! MIért nem érti meg! Hogy fáj! HOyg nem jó! HAgyjon már békén! NE várja hogy szeressem! NEm szeretem! Nem is fogom! HAgyjon már nyugtot nekem! Hogy végre megnyugodhassak! Hogy ne fájjon! HOgy boldog lehetsek! Hogy élvezzem az életet! Hogy ne remegjen a kezem, hogy elfelejtsem végre! HOgy hagy ébredjek fel ebbl a rémálomból!!!
Cupi!
Kívánlak, és kellesz nekem!
Le akarlak dönteni,
ágyba akarlak fektetni,
meg akarlak izzasztani,
hogy égjen és remegjen a tested!
üdv. Influenza
Hol is kezdjem. Ma viszonylag rövid napom volt eddig. Oylan 7-8 körül keltem. Rögtön le gépelé. Mivel a nyakláncom már kész van, nem igazán tudtam elfoglalni magam. És mint rossz szokásom, elaludtam! Igen. Ismételeten a billentyűzeten. 
Mondhatom kényelmes volt. 
Felkelek, oylan 9 körül. Úúú. Viki! Megnézem a telóm. Hívott egyszer. Na semmi baj. Visszahívom átjön. A fizikát megcsináltuk. Tök hülyeség az egész. Na sebaj. Olyan dél körül hazament. MSN. Beszélgettem Esztivel, Mitsuyoval, Tabitával. Jó volt. Annyira nem akadtam ki ma. Még. De nem is készülök. Na majd meglátjuk.
Kicsit rosszul vagyok. Bár levegőt már kapok, a fejem még mindig fáj kicsit.
De túléljük!
Tarol az influenza. De ennek ellenére, háromszor meg akartam halni a nevetéstől
Vélgül is jó napom volt!
Na majd még jövök.
Cupi!
Nah. Kíváncsiak vagytok, mit érzek? Igen. Én is. Mert még én se tudom. Azt viszont igen, hogy mit érezhet egy tűpárna. Hát igen. Tegnap, olyan 9ig beszélgettem Juliettével. A téma, titkos. /Bár az előző postból ki lehetett következtetni/ Mikor elment, Esztivel keztem el beszélgetni. Huhh. Érdekes, hogy lelkileg összeomlassz, és egy nagyon jó barátnődet, kell megvígasztalni, aki szintén összeomlott lelkileg. Érdekes volt, de azt hiszem sikerült. Áldom azt az embert, aki kiatlálta a webcamot! Olyan fél 11 körül, mikor mondta Eszti, hogy ő menne, én nem voltam fáradt. Hmm. Ez így nem is teljesen igaz. Fogalmazzunk úgy, nem akartam aludni. Féletem az álomtól. Ezért elkezdtem gyöngyöt fűzni. VAgyis, a mintáját csináltam meg. 20 percet kínlódtam vele. Megcsináltam. És én okos, levágtam a tartószálát. Persze hogy lefoszlott az egész. 
De nem adtam fel! Csináltam egy másikat, ami nagyon nagyon nagyon tetszik! Ez egy nyaklánc. Itt a kép róla: Katt rá, és nagyobb lesz 
Nekem tetszik. ÉS ha bárki azt mondja rá hogy nem jó, hát nem is tudom mit csinálok vele. Az ok egyszerű:
- Majdnem elhaláloztam mikor csináltam. ÉS ez most komoly. Olyan hajnali kettő, fel kettő körül, -ugye akkor már fáradt voltam, remegett a kezem- megcsúszott a kezem. És az a vékony, gyöngyfűző tű. Az ujjamban landolt. Ez még nem probláma. Fáj, dehát kit érdekel. De a nagy eszemmel, valahogy sikerült beletörni a hegyét. Ügyes vagyok? Nah. Anya nem volt itthon. Dolgozott. Apát nem sikerült felkeltenem. Meg nem is akartam nagyon. Rövid csörgetés. Jee. Nagynéném még fent van! Szinte futok át hozzá. Azért mégis csak fájt. NA sikerüt valahogy kipiszkálni. A jóhír hogy nem látszik. 
De még egy kicsit érzékeny. Apa reggel, szinte kinevetett. A tűt is magamba töröm, a fűróról ne is beszéljünk. Múltkor majdnem sikerült a kisujjamba egy cuki lyukat csinálni. Ügyes vagyok?! De a lényeg. A nyaklánc, elkészült, a polcomból már nem hiányzik sok. Az eredmény a lényeg!
MOst végül is boldog vagyok. Jól esett, hogy Juli mellém állt. Jó volt, hogy tudom, Eszti számíthat rám (még ha ő ezt nem is veszi észre). És az is jó, hogy kezdem megszokni hogy hiányzik. Nagyon. Várom haza. De mellettem vannak a lányok. ÉS ez jó! Talán, így sikerül kibírni a dolgokat.
JA, azt még le se írtam, ami igazán felháborított. -már mindenki tud mindent beszéljük konkrétan.- Tegnap ugye kiakadtam. Erre, a két jó barátom/barátnőm, Vivy, és Imi, rámírnak MSNen.
Vivy: -MI a bajod már megint?
Én: Az hogy elegem van. Nem akarom ezt tovább. Meg akarok halni! Mindenki egyedül hagy!
Vivy: Talán azért, mert elegük van belőlle hogy mindig meg akarsz halni!
Hát kösz. Jól esett nagyon. A másik, Imi.
Imi: Küldj már egy képet a fiúdról!
Én: Lécci hagyj békén! Főleg a Vele kapcsolatos dolgokkal!
Imi: Rendben. Csak hogy tudd, nem hihető amit mesélsz róla. 
Király! Az egyik kioktat, a másik azt mondja kitaláltam Tommyt. Fasza! Szeretem az ilyet! Valaki, magyaráza már meg nekik, hogyha egy lány ki van akadva, nem kioktatni kell, hanem vagy békénhagyni, vagy mellette állni! Ááá. Ők ezt sose fogják megérteni!
Röviden, tömören ennyi. Mostmár tudom, hogy itt van Juli, és nem kell félnem. Együtt sikerül
Na asszem ennyi. Majd még jövök
Cupi!
Vannak dolgok, amiket nem írhatok le. Mert ha leírnám, csalódást okoznék. De ezek a dolgok, megoldódnak, és az élet megy tovább. Nem áll meg. Nem vár. De ha van valaki, valaki, aki mellettem áll, aki segít, akinek látom a mosolyát, az arra biztat, hogy én is tudok mosolyogni! Tudok! Nem felejtettem, el. Csak nehéz. HA itthagynak, és egyedül vagyok. De valaki, aki bár messze van, fogja a kezem. És nem hagy egyedül. Fogaj a kezem, hogy ne csináljak butaságot, és fogja a kezem, hogy megnyugtasson, hogy erőt adjon. Megköszönni ezt lehetetlen, megháláni, szintén. De bebizonyítom, hogy nem volt hiábavaló, hogy erős vagyok. Hogy nem omlok össze, minden rossznap után. Mert nem. Csak mikor egyedül vagyok. MIkor azt hiszem, nincs itt senki. Pedig van. Ő ittvan. A barátnőm! A legjobb! Nem tudom kifejezni mennyire jót tett velem. Ha tudném, szétkürtöltem volna a világban! Mert jobban esett, mint amennyire a másik fájt. Fájt, de együtt sikerül leviselnünk. Utánna majd jön a következő. De együtt, könnyebb!!!!
Cupi!
Hmm. Nem is tudom mit írjak. Mára már kicsit megnyugodtam. Tesóm elment GI-re. Tök jó! Enyém a szoba!
Olyan sok érzés kavarog bennem. Annyi gondolat, amit nem kéne tudnom se, nehogy gondolkozni rajta. Nem tudom mit csináljak.
Most, tényleg, igazán, teljes szívből érzem, hogy vannak mellettem. Hogy van, akire számíthatok, és van, akinek jelentek valamit. Ez remek érzés! Most végül is, boldog vagyok. Talán nagyon is. De ez nem baj! Tök jó érzés! Ne kérd, hogy megmagyarázzam miért, csak úgy!
Várom haza nagyon. Bár NEM tudom mikor jön, reméllem hogy hamarosan eldönti.
Nem tudok mit írni. Semmi nem történik. Csak boldog vagyok! Hihi. Ez jó!!!
Cupi!
Totális idegösszeroppanás. Most komolyan hogy lehet sírás közben nevetni, vagy nevetés közben sírni. Úgy, hogy a szíved majd megszakad a szomorúságtól, de boldog vagy...Ennek semmi értelme! Áááá. Kezdek megboldondulni xD
Cupi
Boldog vagyok! Mindenki boldog körülöttem. Ez nagyon jó érzés! Bár nem tetem semmit, mégis minden összejött! Boldog vagyok!!! Jó érzés! Semmit nem tettem, mégis mindenki boldog! Áhh! Na megyek valahova, mert tele vagyok energiával! Hehe! Mozognom kell! Megyek, és csinálok valami totál értelmetlenséget! XD GYerünk! MOsolyra fel! *nagyonnagyonnagyon boldog!!!!!!!!!!!!!!!!*
Cupi!
Annyi érzés kavarog a fejemben. Annyi minden történik egy pillanat alatt. Valaki meghal, valaki születik. Valaki épp most veszekszik a barátjával, valaki most mondja ki a boldogító IGEN-t. Valaki most lebeg élet halál közt, valaki most látja elösször az apukáját. Valaki most szenderül álomba, valaki most ébredezik. És valaki, nagyon boldog. Ez a valaki Én vagyok.
„A szavak arravalók, hogy elrejtsék gondolatainkat!”
Volt már olyan érzésetek, hogy senki nem figyel rátok? Hogy egyedül vagytok? Hogy nem gondol rátok senki? Ha igen, akkor tudjátok milyen érzés. Milyen az, amikor rájössz, hogy nincs így. Hogy igenis gondolnak rád, csak te nem gondolsz arra aki gondol rád. Ez a legszörnyűbb érzés. Mikor valaki gondol rád, mikor valaki azt szeretné, ha Te is gondolnál rá, de neked meg sem fordul a fejedben. Mikor nem érted, miért van rossz kedve, mikor nem érted miért vidám. Ha régen találkoztatok, és most ő felhív, és te meglepődsz. Van ilyen. És ez rossz érzés. Mikor felhívsz valakit, és ő meglepődik, meglepődik hogy Te keresed. Mintha elfeledtétek volna egymást. Pedig nem. Pedig ott, a szíved méllyén, gondolsz rá, ott motoszkál a fejedben, hogy mi van vele. De ezt elnyomod, mert olyannal akarsz lenni, aki nem akar veled lenni. Kitaszítod, mert nem tartod fontosnak, pedig érték. Kitaszítanak maguk mellől, mert nem ismerték fel, mekkora érték lakozik benned. Mikor nem gondolkodsz azon, hogy mi lesz, hanem teszed, amit jónak vélsz. Nem gondolkodsz előre, hogy ezel megsértessz valakit. És elítélsz, mert megsértettek. Mert nem gondolták előre ki mi lesz a következménye. Mikor nem úgy reagálsz rá, ahogy kéne, mikor más reakciót vártál. Mikor ugyan azt teszed, amit ő tesz, de nem veszed észre. Mikor ugyan azt tesz mint te, de ő nem veszi észre. Mert nincs itt az a barát, aki megmondja nektek, hogy ugyan azt csináljátok, és ne civakodjatok, csak élvezzétek az életet!
"De néha az általánosságban van a legtöbb tartalom, mert nem köti meg képzeletünket, s szabadjára hagyja csapongani."
Néha elképzelek egy egy szituációt mit csináltam volna máshogy. Igen. Sok dolog van. Sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg. De megtettem. És nincs visszaút. De ember vagyok, vétkezem. És ezért nem kellene egy életen át bűnhődnöm. Tudni kellene megbocsájtani! Feledni. Elfogadni. Nem vagyok rá büszke. De visszaforgatni már nem tudom. Megnem történté változtatni nem tudom. Csak remélni tudom, hogy elfogadjátok. Nem kérem, hogy felejtsd el, mert ne. Csak fogadj el így. Szeress azért aki most vagyok, és ne utálj azért aki voltam. Az emberek változnak! Ezt nem kell görcsösen akarni. Ez a világ rendje. Növünk, okosodunk, tanulunk. De ez nem megy egyik napról a másikra. Ennek idő kell. Felnövök, ha akarok. Csendesebb leszek, ha akarok. Nőiesebb leszek, ha akarok. De nem akarok. Ráérek még. 14 évesen hova akarjátok. Majd fenövök. De nem most. Majd. Addig fogadj el így.
