volt Egy barna Tündér

Jesszus úristen! ennyire függő lennék? o.O Nagyon. ez nagyon szíven ütött.

"kb ma 10 és 16 óra között volt nem elérhető a blogol.hu (sem). hogy miért nem volt tájékoztatás? mert nem volt tervezett a dolog. a szerver hosting cégnél dölgött le valami hardver, tehát nem rajtam múlt a dolog és sajnos nem is tudtam semmit tenni a javítás érdekében. tehát nyugalom, a szerverrel minden rendben van." 

Gondolom ezzen nem csak én találkoztam. De hogy azt hittem megőrülök, mert nem tudtam belépni a blogolra, az már kicsit nem enyhén gáz. [de értelmes vagyok xD] Az első 5 perc aktív hiszti, a második 5 perc teljes kiborulás, a harmadik 5 perc totális örjöngés, a negyedik 5 perc teljes kétségbeesés, és innentől kezdve, menekülés otthonról ^^"  

Elmentem máméhoz. Van kiskutya! Csau-csau... [foggalmam sincs hogy kell írni ^^"] Oylan kis dög! XD Kis picuri, és holnap megyek, veszek pórázt, és neki a nagyvilágnak, megyek sétáltatni!!!! Úgy örülök most neki! :D Végre valami jó hír is.

Már nagyon hiányzik Tommy. [mostmeg miért nem Zahír? o.O] [<--- nem vagyok komplett XD] Már jöhetne igazán. Kezdek totál magamba esni, vagy épp kifordulni önmagamból? o.O

Életveszélyes vagyok. Magamra, és másokra nézve is. Ma pl, Tündit, megdobtam egy csomag ropival. Na ez nem gáz, viszont ő megijedt, mert nem volt reflexe (xD) és lefejelte a táblát xD Majd tesi órán, izomból Cicca fejének vágtam a röplabdát, bár a feje fölött akartam volna eldobni ^^". És ezek még enyhébb változatok. Az hogy hogy készítek ki midnenkit, az más kérdés. Nagyon okos vagyok mostanság xD Osztom az észt, vagy épp  sík hülye vagyok és fárasztó... [inkább a második XD] 

Túl kéne lépni dolgokon, de én nem tudok. Fájnak a régi sebek, amik egyre jobban mélyülnek. Nagyon nem jó ez így. Nem akar valaki sétálni???

Már nem igazán bírom magamat se elviselni. Van aki mégis el tud engem! Hogy van ez? Nem tudom.

Megváltoztam. Hülye lettem, szétszort, és más. Pedig muzsáj leszek tanulni, ha a töri vizsgán át aakrok menni. De ez így nem fog menni. Ennyire megzuhanva...

Nem akar valaki valami jó hírrel megörvendeztetni? Nem? Ohh. akarjon már valaki!!! Kéremmmmmmmmmm......

Nah menjünk, mert nagyon hülye vagyok. ^^"  

Cupi! Még visszatérek! xD 

Már annyit gondolkoztam dolgokon. Mindeki azt mondja, kicseszett vele az élet, Hogy haragszik az életre. De most komoly? Az élet? A nagybetűs Élet? És ekkor azt mondom, gyenge vagy! Mert az élet ahhoz kevés hogy bántson. [engem legalábbis] Engem nem az Élet szokott bántani, hanem az élők! Viszont az élők közül se midnenki. Van aki sokat, és iszonyatos mekkorákat tud ütni rajtam, van aki kevésszer és kicsit, van aki sokszor kicsit, van aki alig alig, de akkor akkorát, hogy földre kerülök. Nem tudom melyik a rosszabb. De azt hiszem, komolyan elgondolkoztam rajta, nekem mi is a fontos. Mi számít igazán. Eddig, ami nem számított sokat ért a szememben, és ami számított, arra pedig alig figyeltem. Azán így mostanában átértékelődtek a dolgok. valahogy megváltozott minden, én meg vissza akarom kapni. Mert az úgy volt jó, és így nagyon NEM jó.

(Van úgy, hogy nem ismered, és segítesz neki. És ő, hálás lesz. Mert azért ült a földön, mert a barátai otthagyták, de egy új barátra lelt, ez lettél Te!)

[a kép Sósropi kedvéért^^]

Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Indulok s vár rám egy új élet.
Itthagyok most négy évet,
Sok rosszat, s persze nagyon sok szépet!

A búcsú mindig fájó, nehéz,
Főleg ha utoljára ér össze két kéz.
Elengedem hát a kezed,
Most már szabad vagy,
S soha ne felejtsd…
…hogy az életem vagy!
Így búcsúzom tőled hát
Nem mondok mást,
csak annyit
…viszlát!

Most valahogy így érzem magamat.

Egy lázadó, aki szembefordult a világgal, csakazért, mert Ő úgy érzete, elég erős mindent elviselni. Valaki miatt, szembefordult mindenkivel. És ő elviselte, mert megérte. És nem bánta meg! Mert akiért harcba szállt bárkivel, Ő ott volt neki, és mellette állt. De most, most nincs itt. És a lázadó, egyedül lül a padon, és magába roskadva kapaszkodna egy kötélbe, aminek nem látja a végét. De tudja hogy ott van, valahol. Kapkod ide, oda. El kell kapnia! És csak kapkod. Néha láthatóvá válik a kötél, de az a halvány körvonal mindig elenyészik. és nem adja fel! nem adhatja! Egy lázadó ő, akinek hinnie kell, hogy szép a világ! Nehéz? egyszerű lenne hogy könnyű lenne. Nehéz nagyon. De ő a lázadó, aki hisz abban, ami nem teljesülhet. Hinni kell a lehetetlenben, hogy átérezzük a valós dolgokat.

Tegnap este kibuktam. Nem akartam, de sikerült. Nem részletezem, aki tudni akarja megkérdezi és talán elmondnom. Talán. De! [imádom ezt a szót] Anya kitalálta hogy menjek pszihiáterhez. [halvány foggalmam sincs hogy kell leírni -.-"] Hát jó. Menjünk. Csak szegényt olyan hamar kikészítem a negatív életnézetemmel, [az mi? o.O] azzal a sötétséggel, és gonoszsággal ami bennem van, azzal a töménytelen kétségbeesésemmel, azzal a mérhetetlen értetlenséggemmel, [és ezekkel a hülye szavakkal xD] hogy szinte már sajnálom. Még így látatlanban is. ×D De menjünk. Talán nekem is jobb lesz.

A mai napom, úgy kezdődött, hogy elaludtam. Őszintén nem is nagyon akartam felkelni. Aztn 8:04kor hazacsörtet apám, és bejelenti hogy kapjam össze magam, és takarodjak suliba. [nem pont ezzekel a szavakkal közölte] Hát el is készültem fél 9re. Elindulok, persze a lábam remegett mint állat, nem nagyon sikerült teljesen megnyugodnom. Mostanában sose sikerül. Elindultam. Betoppanok kémia óra közepére. fasza! Dumál dumál, én meg majd elalszok, vagyis mégsem... Olyan fél12kor már aludtam. Vagyis feküdtem. Sokat poihentem, és nagyon letört voltam. NEm esett jól mosolyognom. Nagyon nem. Szívem szerinte bőgtem volna, akárhányszor ránéztem az órára, a táskámra, egy fűszálra, vagy bármi másra. Bementem, persze midnenki azzal kezdte, hogy jó a hajam. Kriszti megjegyzése nagyon tetszett. ("Mit csináltál a hajaddal? *kicsit felháborodva* Nagyon jóó!!!" ) <-- Nagyon jól esett. Ezután, német. Doga. Persze alig tudtam valamit, nem baj. Nem érdekelt ^^" Töri óra elött, beszéltem Tabitával, kicsit jobban lettem. Még a mosolygás mindig fájt, de megeröltettem magam. Töri órán, a tanár végre megtörte a jeget. épp demonstrálta, hogy a római katonák hogy tartották a lándzsát, vagy mit, és beszólt amikor látta a mosolyogodó ajkakat "nagyon bénán nézek ki?" XD Na erre kitört a nevetés... xD Na az jó volt. Majd irodalom órán, épp bealudni akartam, nagyon szarul lettem hirtelen. [már megszokom lassan] De túléltem. Majd földrajz óra. Ugye dogát írtam volna, de azt mondtam, nem néztem át. [ami teljes mértékben fedi a valóságot] Nem nagyon zavart. Tabita mellett ültem, és jó volt. Beszéltünk, meg ilyesmi. Úgy elvoltam. Majd egy angol óra. Halálom. Folyton kérdezgettem Szofit, meg Tündit, hogy mit hogy kell, dehát na. azért jó volt. AMjd hazajöttem, és most itt vagyok. kezdek megint kicsit megzuhanni, nem tehetek róla. Amikor egyedül vagyok, ez van.

És megint sikerült egy szép hosszú postot kanyarítanom. MIvel nem sokan olvasták el, elmondhatom, hogy félek. rettegek ettól, hogy elvesztem Tommyt. [Zahíromat...] Az eszem tudja, hogy az élet megy tovább, a lelkem mégsem akarja elfogadni ezt. Mégis harcol midnen olyan ellen, ami csak jelét is muatja ennek. [mármint hogy elvesztem.] rossz ez így. És ahogy olvastam, nem csak nekem. Úgyhogy nem értem. [az a sok túlképzett buzi (csak az vegye magára, ki ott dolgozik) abban a kórházban, nem igaz hogy nem tudják kideríteni hogy egy 16 éves fiú miért van 2 hete kómában, és miért állt le a légzése!!!] Passzolom. De nagyon dühít, zavar, és elkeserít. Nem hiszem, hogy ennek így kellene lennie. Ilyen a filmekben van, hogy 2 hét után felkel, és kér egy sonkás szendvicset... Az életben nem kellene 2 hétig tartania!!!

*leállítja magát* Tényleg hosszú lett, sajnálom. De nem bírom már sokáig. Túl leszek rajta egyszer biztos. Addig pedig akinek nem tetszik nem kell olvasni. *kacsint*

Nah legyetek rosszak, és perverzek! Cicca téged meg kerestek óra után...

Nah Cupi!

Hirtelen ötlet, hirtelen elhatározás. És nem lehet lebeszélni. Új frizu. Tetszik-nem tetszik, nekem igen. És ez a lényeg. (nem ígérek képet, de talán...)

Mostanában elég érdekes a hangulatom. Nehéz a felfogásom, ált. gonosz megjegyzések származnak tőlem, rettentően nevetek [hogy elrejtsem könnyeim (sokszor...)], és néha mindent megteszek másokért, de van mikor mindennek fel lehet idegelni. Majd elmúlik ez az állapot. Remélem. El kell hogy múljon.

Bár mint egy üveggolyó, ami egyszer megsérül. Nem lehet újra fényessé, és simává változtatni, de lehet rajta csiszolni, és el lehet feledni a hibáját. Ha elég erőssen koncentrálsz, az ép részre, és eltakarod a hibát, meglepődsz majd, de a hiba eltűnik. A felejtés begyógyítja. És újra, lehet az üveggolyót a magasba emelni! Igen! Újra tökéletes, és újra hibátlan! És nekem is van, és nem adom. Kölcsönadom, de kérem vissza, mert nekem is kell!

Azt hiszem, megfelelő a hasonlat. Azt hiszem, meg fog majd [észrevettétek hogy mennyi jövőidőt használok?] oldódni minden. Muszáj neki... különben vonat, és 3 óra utazás... De nem. Nem szeretnék vonatozni. Akkor már baj lesz. Én nem... Rendbe fog jönni midnen! Hinnem kell benne!!! 

Holnap föciből, németből, tz-t írok. [németből csak leckezáró] és nem akarok. Nem vagyok jól. Nem a miatt, hogy meg kell írnom. Nem. Hanem úgy alapból. De majd lesz valami. Majd...

...egyszer...[...]...talán.... 

Csak egy picivel akarok erősebb lenni!

Csak egy picivel lenne jobb!