Hirtelen ötlet, hirtelen elhatározás. És nem lehet lebeszélni. Új frizu. Tetszik-nem tetszik, nekem igen.
És ez a lényeg. (nem ígérek képet, de talán...)
Mostanában elég érdekes a hangulatom. Nehéz a felfogásom, ált. gonosz megjegyzések származnak tőlem, rettentően nevetek [hogy elrejtsem könnyeim (sokszor...)], és néha mindent megteszek másokért, de van mikor mindennek fel lehet idegelni. Majd elmúlik ez az állapot. Remélem. El kell hogy múljon.
Bár mint egy üveggolyó, ami egyszer megsérül. Nem lehet újra fényessé, és simává változtatni, de lehet rajta csiszolni, és el lehet feledni a hibáját. Ha elég erőssen koncentrálsz, az ép részre, és eltakarod a hibát, meglepődsz majd, de a hiba eltűnik. A felejtés begyógyítja. És újra, lehet az üveggolyót a magasba emelni! Igen! Újra tökéletes, és újra hibátlan! És nekem is van, és nem adom. Kölcsönadom, de kérem vissza, mert nekem is kell!
Azt hiszem, megfelelő a hasonlat. Azt hiszem, meg fog majd [észrevettétek hogy mennyi jövőidőt használok?] oldódni minden. Muszáj neki... különben vonat, és 3 óra utazás... De nem. Nem szeretnék vonatozni. Akkor már baj lesz. Én nem... Rendbe fog jönni midnen! Hinnem kell benne!!!
Holnap föciből, németből, tz-t írok. [németből csak leckezáró] és nem akarok. Nem vagyok jól. Nem a miatt, hogy meg kell írnom. Nem. Hanem úgy alapból. De majd lesz valami. Majd...
...egyszer...[...]...talán....
