Most valahogy így érzem magamat.

Egy lázadó, aki szembefordult a világgal, csakazért, mert Ő úgy érzete, elég erős mindent elviselni. Valaki miatt, szembefordult mindenkivel. És ő elviselte, mert megérte. És nem bánta meg! Mert akiért harcba szállt bárkivel, Ő ott volt neki, és mellette állt. De most, most nincs itt. És a lázadó, egyedül lül a padon, és magába roskadva kapaszkodna egy kötélbe, aminek nem látja a végét. De tudja hogy ott van, valahol. Kapkod ide, oda. El kell kapnia! És csak kapkod. Néha láthatóvá válik a kötél, de az a halvány körvonal mindig elenyészik. és nem adja fel! nem adhatja! Egy lázadó ő, akinek hinnie kell, hogy szép a világ! Nehéz? egyszerű lenne hogy könnyű lenne. Nehéz nagyon. De ő a lázadó, aki hisz abban, ami nem teljesülhet. Hinni kell a lehetetlenben, hogy átérezzük a valós dolgokat.

Tegnap este kibuktam. Nem akartam, de sikerült. Nem részletezem, aki tudni akarja megkérdezi és talán elmondnom. Talán. De! [imádom ezt a szót] Anya kitalálta hogy menjek pszihiáterhez. [halvány foggalmam sincs hogy kell leírni -.-"] Hát jó. Menjünk. Csak szegényt olyan hamar kikészítem a negatív életnézetemmel, [az mi? o.O] azzal a sötétséggel, és gonoszsággal ami bennem van, azzal a töménytelen kétségbeesésemmel, azzal a mérhetetlen értetlenséggemmel, [és ezekkel a hülye szavakkal xD] hogy szinte már sajnálom. Még így látatlanban is. ×D De menjünk. Talán nekem is jobb lesz.

A mai napom, úgy kezdődött, hogy elaludtam. Őszintén nem is nagyon akartam felkelni. Aztn 8:04kor hazacsörtet apám, és bejelenti hogy kapjam össze magam, és takarodjak suliba. [nem pont ezzekel a szavakkal közölte] Hát el is készültem fél 9re. Elindulok, persze a lábam remegett mint állat, nem nagyon sikerült teljesen megnyugodnom. Mostanában sose sikerül. Elindultam. Betoppanok kémia óra közepére. fasza! Dumál dumál, én meg majd elalszok, vagyis mégsem... Olyan fél12kor már aludtam. Vagyis feküdtem. Sokat poihentem, és nagyon letört voltam. NEm esett jól mosolyognom. Nagyon nem. Szívem szerinte bőgtem volna, akárhányszor ránéztem az órára, a táskámra, egy fűszálra, vagy bármi másra. Bementem, persze midnenki azzal kezdte, hogy jó a hajam. Kriszti megjegyzése nagyon tetszett. ("Mit csináltál a hajaddal? *kicsit felháborodva* Nagyon jóó!!!" ) <-- Nagyon jól esett. Ezután, német. Doga. Persze alig tudtam valamit, nem baj. Nem érdekelt ^^" Töri óra elött, beszéltem Tabitával, kicsit jobban lettem. Még a mosolygás mindig fájt, de megeröltettem magam. Töri órán, a tanár végre megtörte a jeget. épp demonstrálta, hogy a római katonák hogy tartották a lándzsát, vagy mit, és beszólt amikor látta a mosolyogodó ajkakat "nagyon bénán nézek ki?" XD Na erre kitört a nevetés... xD Na az jó volt. Majd irodalom órán, épp bealudni akartam, nagyon szarul lettem hirtelen. [már megszokom lassan] De túléltem. Majd földrajz óra. Ugye dogát írtam volna, de azt mondtam, nem néztem át. [ami teljes mértékben fedi a valóságot] Nem nagyon zavart. Tabita mellett ültem, és jó volt. Beszéltünk, meg ilyesmi. Úgy elvoltam. Majd egy angol óra. Halálom. Folyton kérdezgettem Szofit, meg Tündit, hogy mit hogy kell, dehát na. azért jó volt. AMjd hazajöttem, és most itt vagyok. kezdek megint kicsit megzuhanni, nem tehetek róla. Amikor egyedül vagyok, ez van.

És megint sikerült egy szép hosszú postot kanyarítanom. MIvel nem sokan olvasták el, elmondhatom, hogy félek. rettegek ettól, hogy elvesztem Tommyt. [Zahíromat...] Az eszem tudja, hogy az élet megy tovább, a lelkem mégsem akarja elfogadni ezt. Mégis harcol midnen olyan ellen, ami csak jelét is muatja ennek. [mármint hogy elvesztem.] rossz ez így. És ahogy olvastam, nem csak nekem. Úgyhogy nem értem. [az a sok túlképzett buzi (csak az vegye magára, ki ott dolgozik) abban a kórházban, nem igaz hogy nem tudják kideríteni hogy egy 16 éves fiú miért van 2 hete kómában, és miért állt le a légzése!!!] Passzolom. De nagyon dühít, zavar, és elkeserít. Nem hiszem, hogy ennek így kellene lennie. Ilyen a filmekben van, hogy 2 hét után felkel, és kér egy sonkás szendvicset... Az életben nem kellene 2 hétig tartania!!!

*leállítja magát* Tényleg hosszú lett, sajnálom. De nem bírom már sokáig. Túl leszek rajta egyszer biztos. Addig pedig akinek nem tetszik nem kell olvasni. *kacsint*

Nah legyetek rosszak, és perverzek! Cicca téged meg kerestek óra után...

Nah Cupi!