"A lélek annyira sóvárog valami után amire célként tekinthet, hogy ha nincs ilyen, önnmagával fordul szembe, hatalmas, nem létező problémákat kreálva, csakhogy legyen valami, amin teljes erővel munkálkodhat."
(Montaigne, Michel de francia esszéista)
De most komolyan. Mi van, ha van egy problémád, amit el akarsz kicsit feledni? Akkor mit csinálsz? Nagyobb bajt csinálsz? De mi van ha ennél nagyobbat már nem tudsz??? 
Miért van az, hogy ha segítségre lenne szükséged, [ez legyen bármilyen] akkor akitől segítséget kérsz, nem segít, ekkor persze megzuhansz, és hirtelen segít valaki, akitől nem is vártad volna, és egyáltalán nem számítottál rá? És ezen miért lepődünk meg, akárhányszor megtörténik? Miért attól kérünk segítséget aki nem segít? Miért nem attól kérünk segítséget aki segít?
Várok, és várok. És közben kikészültem. Majd minden szép és jó lesz. Majd az idő megoldja. De sokat érek vele, hogy egy hét múlva jobb lesz, ha most beledöglök. Most Na! Nem értem, nem tudom, és passzolok! Lehetne már jobb! Csak egy picivel... *mutatja mennyire hangyányit* Csak ennyivel. Nem kell csoda! Nem kell világbéke! Csak hír kell, hogy minden szép és minden jó! És fel fog épülni Zahírom! Nem kell más!!! De ez kell! Mert volt egy kijelentésem és továbbr is tartom magam hozzá. ["Nélküle soha!"] És azt hiszem, most így állok. Voltam ma Szofinál, és jó volt. De sajnálom, nem tudom mi lesz ezután. Azt hiszem semmi nem fog változni. De mind1, nem ez a lényeg. minden rossz most. Nem hittem el eddig, mostmár elhiszem. sajnos saját káromon...
