Olyan vagyok mint egy állatkert...
A jellemem mint egy macska
a harapásom mint egy kutya
az ölelésem mint egy majom
ha alszok mint egy lajhár
ha fáj valami mint egy kígyó
ha bajban van egy szerettem mint egy gepárd
ha kiabálok mint egy oroszlán...
:D
Szeretem az animéket. Hogy miért? Valószínű a kultúra miatt.
Leginkább, a mély és őszinte tisztelet a másik iránt. Mert így vannak nevelve. Az érzelmeik elnyomására, az alázatra. Nem tudom, hogy a valóságban is így van-e, vagy csak a mesék birodalma rejti, de számomra csodálatos. Ez a mélyen eredő gondoskodás. Hogy nem önzőek... Persze láthatunk kivételt is, de a legtöbb animében ez felbukkan.
Sokan elítélik az animét. Mert nem ismerik. Sokan a hentai-ra gondolnak egyből. A pornó-animére. Természetesen, van az is. A legkülönbözőbb féle. A szokványos fiú-lány, fiú-fiú, lány-lány, kisfiú-nagybácsi, lány-nagybácsi, ork-kislány, hárem, gruppen, ork-kisfiú, kisfiú-tünde.... Rengeteg, s talán még annál is több variáció. De mégis, legtöbbnek van története. És persze található aranyos is közte. Van cenzúrázott és anélküli.
Természetesen nem csak hentai létezik. Épp ezért bátorítok mindenkit, hogy ne csak a Naruto-ra vagy Bleach-re gondoljon, ami kőkemény verekedős anime, hanem keresgéljen, mert ha nem zavarja hogy rajzolva van, biztosan talál magának való történetet! Van szerelmes, vicces, háborús, verekedős, sci-fi, történelmi, varázsvilág, démonos-szellemes.... és rengeteg féle. Nem mindegyik csöpögős sírós, de akad olyan is nagy számmal. Csak nem kell megriadni, ha az első nem tetszett.
Attól, hogy az anime szereplők általában idealizáltak nem kell megijedni. Minden lánynak nagy melle és vékonyka lábai vannak, általában úgy 40 kilósak, még 50 évesen is.... Hajuk a szőkétől a lláig bármilyen színű és alakzatú lehet. Hiszen mégiscsak egy meséről beszélnénk...
Persze a fanatizmust én se értem meg teljesen, bár vannak akik szolidan teszik, szerintem ez jó! Ahogy farsangkor beöltözünk macskanőnek vagy pókermbernek, ezek a lányok-fiúk pedig anime szereplőnek, a Con ( anime találkozó ) idején. Ahogy van néhány idióta film ( Twilight, Harry Potter... ) rajongó is, az animének is vannnak rajongói. Azt hiszem, ezt nem kell teljesen elítélni. Másfele nézel, s máris jobb. ^^
Hogy miért beszélnek japánul? Valószínű megszokás.. :D Saját példámból kiindulva.. ^^" ha az ember sok angol nyelvű filmet néz, egy idő után elkerülhetetlen, hogy apróbb kifejezések hamarabb jönnek angolul, mint magyarul. Főleg ha a kedvenc főszereplőnk, még aranyosan is tudja mondani. A japán szavaknál ugyan ez. Néhány karakter olyan aranyosan tudja mondani: kawaii /aranyos/, hai/igen/, gomen ( e ) /sajnálom/, hoyg önkéntelenül is erre áll a szánk.
A hangulatjelek mint ^^ ~.~ n_n *q* *_____* szintén koppintás persze, de ugyan olyan mint a :) :D :P és a többi. ( nem vagyok benne biztos, de lehet hogy az XD is a mangákból lett híres )
Szóval azt hiszem, nem kell elítélni. mértékkel kell a dolgokat csinálni, és akkor nem zavar másokat sem.
Valamint az animével is próbálkozni kell, nem szabad egyből elítélni ^^ / természetesen aki alapból nem szereti a többrészes, sorozatokat, annak nem ajánlom, bár film is rengeteg van... ;)
Egy olyan nadrágban ücsörgök, ami majd két hónapja nem jött rám. Most meg gondolkodom, hogy övet kéne használnom hozzá.
Keveset aludtam. Kattogtam. Morcos vagyok és nyúzott. Ja és cicafüleim vannak.
"*mindíg ez voltál amugy is
*mindenen kattogsz..ha megbántanak magadon vezeted le..de ettől megvédeni nem lehet.. és nem is hiszem h feltétlen kell.. és ilyenkor nem veszekedni kell meg félteni.. hanem melletted állni"
(L)
milyen kár, hogy ezt kevesen látják... :)
ui: ( 2010-08-04 13:50 )
Sokszor jutok nagy elhatározásokra... Amikből általában nem lesz semmi. Most mégis... az elmúlt 13 órában, eldöntöttem dolgokat. Szeretném ha megvalósulna. Bárcsak.... Aztán majd kiderül. Furcsa lenne, mondjuk 10kgval könnyebben.... mondjuk szép szájjal.... mondjuk kéztördelés nélkül.... és fűzőben, és fényképeken, és cigarettával.
Néha nem értem az embereket. Nem értem önmagamt se... ez a sok sok kényszer cselekvés, pótcselekvés... Miért? miért jó ez nekik, nekem? Annyira furcsa... annyira... szokatlan... és annyira dühítő. Hogy észre se veszem önmagamon.
Az ember nem léphet ki önmagából, nem hazudtolhatja meg a saját természetét. Én mindig valaki alá fogok tartozni, aki ugyan akkor alám is tartozik. Mindig lesznek velem egyenrangónak elfogadott emberek, és nem fogok lebecsülni másokat. Mindig magamat rakom leghátrébb, és soha nem leszek teljesen önzetlen és tiszta szívű. Mindig fogok haragudni és döhöngeni, ésújra és újra hibákat fogok elkövetni. De vállalni fogom a felelősséget és a következményeket.
Nem tudom, miért teszek dolgokat, miért leszek hirtelen dühös, hirtelen jókedvű. Csak lesz.. Csapongok nagyon, és kínzom önmagam. Szeretem, ha az emberek nem adják fel, és küzdenek a végsőkig, mégha én is nyerek. Nem szeretem ha gyávaságból elmaradnak, vagy lustaságból feladják. Szeretem ha kitartóak, és nem adják fel. Néha még engem is tudnak irányítani.
Lehet rám vigyázni. De ehhez meg kell küzdeni velem és önmagukkal. Ha valaki nem bírja, azt hamar megeszem. De engem is ugyan olyan hamar képes felfalni valaki..
