volt Egy barna Tündér

Sok dolog, sok minden ami csak az én fejemben létezik. 

Légszomj.
Magány.
Fáradtság.
Tettvágy.
Bezártság.
Némaság.

Mind-mind.... vajon igazak-e...? 

Olyan, mintha nem történne semmi, mégis.... fel vannak pörögve az események, és én valahonnan kívülről kapkodom a fejem, mintha egy művészfilmet néznék, aminek se eleje se vége, se értelme, se tartalma, csak pörög és pörög, és próbálok értelmet találni az egészben.

Érzések tombolnak bennem, érzések, amiket nincs ki felé irányítani, nincs kinek átadni..... És úgy telítődik. Furcsa most.

Peti.
Kisfiú.
Chu.
Szuszi.
Angyal.
Marci.
Melinda.
Nikike.
Viki.

Fájdalom... fáj ahogy az üveg a kezembe karcolt, fáj ahogy megvágott, érzem ezt a feszítő érzést. Pedig már 18 órája lassan.... és még mindig fáj.

Családozás. Hajajajjj... furcsa most minden. 

akaraterő.

vajon mi befolyásolja? 

- Menj el.
- Nem.
- Menj el..
- Nem!
- Ne ellenkezz.
- Nem hagylak itt!
- Mondtam valamit!
- Nem érdekel!
- Menj!
- Nem... nem... nem.... - s magadhoz szorítottál mintha soha nem akarnál elengedni.
- Buta. - szívverésed szapora, légzésed kapkodó, testede remeg. - Nyugodj meg.
- Nem engedlek.... nem.... ne kérd. - hangod elcsuklott.
- Sshhhh. Itt vagyok. - s magamhoz szorítottalak. - Buta. Mondtam hogy ne hergeld fel magad ennyire.
- Nem engedlek el...... - s a hátamban 10 körmöt éreztem, 10 apró félkörből szivárgott a mélyvörös vér.

A városban rendezvénysorozat van. Koncertek, egy aprócska vásár, ilyesmi. 

Tegnap este tűzzsonglőrök voltak. A lányt aki mindig fellép Szandi, őt ismerem, pontosabban találkoztunk már párszor, úgy kétésfél évvel ezelőtt. Imádom, a barátját Sanyit szintén. nagyon nagy arcok, jófejek. :D Ott volt még Melinda is, róla már írtam szerintem, valamint az ő barátja Szikra. Meg egy másik srác, akit amúgy nemismeremk, mindenki Pizzásfiúnak hívta, valami Anti.. :D Meg mi ketten Petivel... Szóval így hetesben beültünk egy itteni kocsmába, kitárgyaltuk az élet nagy kérdéseit, miszerint kinek milyen az álom pasi/nő... Közben iszogattunk, jólelvoltunk.. :D Egyszer csak:
Sanyi: Hát meg az én kurva anyámat ....
Én: Aztat neked... :D
Sanyi: Szidod az anyámat? he? he? he? 
Én: Te voltál, hallgass... 
Sanyi: Jaaa.... jóó... 
 Imádom.. :D Jóvolt, teljesen felpörögtem.... 3-4 körül valamikor hazaértünk... :D

Jóvolt, bár kicsit kilógtunk a sorból... Párom főleg. Neki nagyon nem ez a világa. De azért nagyon örülök hogy ottvolt velem, hogy tudja nekem ilyen haverjaim is vannak... :) 

Ma pihi van. alvás. :D kockulás... sims.. XD végre 

Van, amikor imádom, és van, amikor utálom hogy nő vagyok.

Imádom, amikor az általam legjobban szeretett sráccal, egyre jobban és jobban megismerjük egymást, felfedezzük egymás minden apró kis titkát, minden porcikáját. Amikor egymás karjaiban fekszünk, összegabalyodva, azt se tudván melyik testrész kié. Imádom amikor simogat. 

Ám tegnap, nagyon nem szerettem. Amikor is, délután 4 körül elkezdett görcsölni a hasam. Fél óráig, úgy bírtam a dolgot, aztán elkezdtem a mosdóba járni, majd az 5dik kézmosás alkalmával összeestem, szédültem, émelyegtem, nem láttam semmit. Éppen csak a földön tudtam ülni, beékelve a kád és a szennyestartó biztonságos oldala közé, lábammal a falat támasztva, miközben fogtam a fejem, hogy le ne essen a nyakamról. Kivert a víz, kiszáradt a szám, megszólalni se tudtam, és akkora fájdalmat éreztem, amilyet még soha. Aztán apa segített bejönni a szobába, lefeküdtem az ágyra, de továbbra is görcsöltem. Vettem be fájdalomcsillapítót, ittam kevés citromos vizet, egy szem kockacukort, és agggyad neki - szenvedtem. Egy órán belül elmúlt. Bár a víz továbbra is kivert, néha meg vacogtam két takaró alatt, és nyüszörögtem a fájdalomtól, valahogy megnyugodott a szervezetem. 

Érdekes volt minden esetre. Megijedtem. Nagyon is. Ilyenkor nagyon nem szeretem, hogy nőből vagyok. 

Néha olyan, mintha felcserélődtek volna a szerepek. 

"Én a fiú, te a lány..." Különös. De azt hiszem, ez rajtunk túlmutat. Azt hiszem, az mostani korosztályból halt ez ki. A mai lányok ( tisztelet a kivételnek!!! ) anyagiasak, külsőségesek, a fiúk bunkóak és lekezelőek. A gyerekek el vannak kényeztetve, esetlenek, tudatlanok. Tiszteletlenek.

Nagyon sajnálom. Kevés olyan fiúval találkoztam, aki tiszteli a nőket. Aki előre engedi, aki a jobb oldalán vezeti... Azt hiszem ezek apróságok. De be lehetne tartani. De apró figyelmességek, amik jól esnek. 

Azt hiszem, alapvetően fiúnak születtem. Szeretek bókolni, hódítani, irányítani. Szeretem én mozgatni a szálakat, vigyázni a másikra. Szeretem ha tudok mindent, ha nálem futnak össze a szálak, s segíthetek. Szeretek barkácsolni, javítani. Szeretem a kihívásokat. Szeretem ha mellettem egy lány szépnek érzi magát, szeretem szeretni az embereket. Szeretem elmondani a lányoknak, hogy tényleg szépek/kedvesek/okosak. Azt hiszem, fiúnak jobb lennék. Talán.

Néha vágyom egy 'macsóra', aki ugyan ezt teszi velem. Sajnos mivel konkurenciát lát bennem ( egy idő után biztosan ) nem sok ilyen van körülöttem. :'D 

Magam alatt vágom a fát. Ciki :'D

Ne értsétek félre, imádom páromat. Csupán ő nem az a domináns irányító fajta, ami "álmaim hercege".... de attól még nemadnám semmiért... :D még ha a tökéletes domináns hím jönne szembe, akkor se.
Igen... sose voltam normális.  

Azt hiszem, ha tudjuk az okokat, sokkal egyszerűbb minden. Ha már értjük.. ha tudjuk, sokkal nyugodtabban alszuk. 

Egyszerűbb így minden. 

Azt hiszem, mostantól max 3 naponta mérem meg magam.... mert így tönkre fogok menni. tönkreteszem önmagam. azt hiszem.

Mihálytól kaptam egy levelet, melyben segítséget kér!

Feltétel: minimum egy éves egyetemi tanulmánnyal kell rendelkezni, és (ha jól láttam) blogolónak kell lenni...

Ezen a címen tudod kitölteni a tesztet. 

De kérlek, csak komolyan.  

^^