Olyan, mintha nem történne semmi, mégis.... fel vannak pörögve az események, és én valahonnan kívülről kapkodom a fejem, mintha egy művészfilmet néznék, aminek se eleje se vége, se értelme, se tartalma, csak pörög és pörög, és próbálok értelmet találni az egészben.

Érzések tombolnak bennem, érzések, amiket nincs ki felé irányítani, nincs kinek átadni..... És úgy telítődik. Furcsa most.

Peti.
Kisfiú.
Chu.
Szuszi.
Angyal.
Marci.
Melinda.
Nikike.
Viki.

Fájdalom... fáj ahogy az üveg a kezembe karcolt, fáj ahogy megvágott, érzem ezt a feszítő érzést. Pedig már 18 órája lassan.... és még mindig fáj.

Családozás. Hajajajjj... furcsa most minden.