"*mindíg ez voltál amugy is
*mindenen kattogsz..ha megbántanak magadon vezeted le..de ettől megvédeni nem lehet.. és nem is hiszem h feltétlen kell.. és ilyenkor nem veszekedni kell meg félteni.. hanem melletted állni"
(L)
milyen kár, hogy ezt kevesen látják... :)
ui: ( 2010-08-04 13:50 )
Sokszor jutok nagy elhatározásokra... Amikből általában nem lesz semmi. Most mégis... az elmúlt 13 órában, eldöntöttem dolgokat. Szeretném ha megvalósulna. Bárcsak.... Aztán majd kiderül. Furcsa lenne, mondjuk 10kgval könnyebben.... mondjuk szép szájjal.... mondjuk kéztördelés nélkül.... és fűzőben, és fényképeken, és cigarettával.
Néha nem értem az embereket. Nem értem önmagamt se... ez a sok sok kényszer cselekvés, pótcselekvés... Miért? miért jó ez nekik, nekem? Annyira furcsa... annyira... szokatlan... és annyira dühítő. Hogy észre se veszem önmagamon.
Az ember nem léphet ki önmagából, nem hazudtolhatja meg a saját természetét. Én mindig valaki alá fogok tartozni, aki ugyan akkor alám is tartozik. Mindig lesznek velem egyenrangónak elfogadott emberek, és nem fogok lebecsülni másokat. Mindig magamat rakom leghátrébb, és soha nem leszek teljesen önzetlen és tiszta szívű. Mindig fogok haragudni és döhöngeni, ésújra és újra hibákat fogok elkövetni. De vállalni fogom a felelősséget és a következményeket.
Nem tudom, miért teszek dolgokat, miért leszek hirtelen dühös, hirtelen jókedvű. Csak lesz.. Csapongok nagyon, és kínzom önmagam. Szeretem, ha az emberek nem adják fel, és küzdenek a végsőkig, mégha én is nyerek. Nem szeretem ha gyávaságból elmaradnak, vagy lustaságból feladják. Szeretem ha kitartóak, és nem adják fel. Néha még engem is tudnak irányítani.
Lehet rám vigyázni. De ehhez meg kell küzdeni velem és önmagukkal. Ha valaki nem bírja, azt hamar megeszem. De engem is ugyan olyan hamar képes felfalni valaki..
