volt Egy barna Tündér

Belegondolva, olyan sokszor akarkiszaladni aszánkon önkéntelenül az a szó, hogy ígérem. Sokszor akarjuk mondani, csak hogy tényleg elhiggyék amit mondunk. De az ígéret egy olyan dolog, amit nem szabad megszegni! Az ígéret a végső! Az tény. Az már-már megbocsáthatatlan ha megszegik. Jó, persze vannak a szép ígéretek... "Örökké veled leszek, ígérem.." "Soha nem bántalak meg, ígérem" Olyan ígéretek, amiket nem lehet betartani. Képtelenség. És mégis... sokszor ígérnek ilyet az emberek.. Aztán még ők az ártatlan bárányok, meg a szenvedők, mert milyen rossz nekik, hogy nem tudták betartani. Miért ígért ilyet? Miért nem vigyázott a szájára?

Én erre nagyon figyelek, hogy lehetőleg csak olyat ígérjek, amit tényleg be tudok tartani. Bevallom, nem mindig sikerül, de olyankor, úgymondd engedélyt kérek, és nem olyan vészes az egész. Nem csapom be...

Vicces, egy szónak mennyi jelentőséget lehet tulajdonítani, és egy perc alatt ezt el is lehet veszteni másokkal szemben. Valahogy olyan féleletes a szó ereje. És ha valaki nem tudja igazán kifejezni magát.... félelmetes dolgok sülhetnek ki az egészből.

Fúúú, nah nézzétek, Tabita kedves mit alkotott már megint nekem *-* 

Én személy szerint imádom ezt a sablont ^^

<3

Köszönöööm ^^ 

A helyzet az, hogy hajnali 5 órakkor arra ébredtem, hogy eszeveszettül görcsöl a vádlim. Megint. Rohantam ki, hogy keressek pezsgőtablettát, vagy báááármit.. Természetesen nem találtam... Aztán háromnegyed 6 körül a kanapén ülve visszaaludtam, és nem is tudom mire keltem, 6:10perckor... Rosszul indul ez a nap, és csak egyre rosszabb lesz....

Álmodtam. Temetés, koporsó, láda, könnyek... Olyan különös voltaz egész, mert nem emlékszem rá, kit temettem, de azt tudom nagyon szerettem. nagyon sokhomályos rész van, olyan bonyolult az egész.. Valahogy minden olyan bonyolult most nekem. Ezer fele van a fejem, plusz egy ahol tényleg. A két fülem közt a nyakamon.

Várom az őszt. Már eltelt egy hónap. Sok fájdalommal és kevés örömmel. Várom az őszt. Aztán várok majd mást. Most őszt akarok. Már csak 30 nap. Egy hónap. Ma vagyokpont a felénél. Kibírom, ha nehéz lesz, akkor is!

már most rosszul vagyok ettől a naptól, komolyan mondom. -.- " egyszerűen nem akarom. megint egy hosszú nap, fölöslegesen, unalmasan, értelmetlenül,Tündi nélkül... : ( 

a szemüvegem kezdi felmondani a szolgálatot.. ami azért nem vicces, mert ha nem hordom fája fejem, de kezdem azthinni, hogyha rajtam van, azért szédülökés azért vagyok rosszul. Le kéne már cserélni... csakhát.... piszok sokba kerül -.-"  

Különös. Van egy betűtípus, ami mellett nagyon szeretek, írni, és sokat írok, csak mert tetszik a betű... elég dúrván felszínes dolog... hmm.

Ha már a felszínes dolgoknál tartunk.  

Egydül vagyok itthon. Különös ez az egyedüllét.  Az este például, semmi mást nem akartam, mert nem tudtam aludni nővéreméktől, nem tudtam elaludni a gondolataimtól. Csak kellett volna egy nyugodt fél óra, amíg megnyugszom, a pulzusom leviszem, és álomba merülök. De akár hányszor megpróbáltam, a szívem felpörgött, az agyam elkezdett zakatolni, és csak pörgött és pörgött. Amíg végül zokogásban törtam ki, már kint a nappaliban, amin két napja Petivel a gárfield-et néztük, amin hajnalig beszélgettünk, és különös volt, hogy a párnámon még éreztem az illatát. Különös volt, hogy akkor mégsincs mellettem. Nem szeretem ezt az érzést. Ezt az érzéki csalódást. Aztán valahogy, nagy sokára csakelaludtam. reggel meg úgy keltem, mintha nem aludtam volna semmit. Bár ez elképzelhető, tekintve hogy már világosodott kint, mikor elaludtam. Reggel felkeltem, és érzelemmentesen készültem, öltöztem, indultam el. A suliban, nem akartam beszélni semmiről, senkinek. 

Aztán Tabitának csak mondtam pár dolgot, kicsit megnevettetett, aztán már jobb kedvem volt. Hol kicsattantam, hol melankóliába süllyedtem. Ez van. Szeretem ezt. Mert igazán érzem hogy élek, hogy nem csak vagyok, de minek... Hanem tényleg teszek valamit. Régen, amikor még szedtem pár bogyót, hogy nyugodtabb legyek, akkor tényleg semleges volt minden. Mint gép működtem. Akkor ez jó volt. Azóta ebből kiszakadtam, találtam olyan embereket, akik szerették hogy ilyen bohókás és szélsőséges vagyok. Aztán most, amikor három hete azzal küzdök, hogy ne semleges legyen midnen, hanem vagy jó vagy rossz csak valami, furcsa erre visszagondolni, hogy valamikor régen mennyire vágytam erre. Talán ez a "most zökkenőmentes minden, figyelj oda azért!" vészcsengő csilinggel, mint Carrie -ben. Különös, de jó érzés. Kezdem kicsit összekapni magam szerencsére. 

Bár még mindig nem tökéletes, de azért már jó úton tartok felé. Csak fáradékony vagyok, meg sokat agyalok. Dehááát... : D Egyszer elmúlik ez is.  

Lányok figyelem! 

Kérésem lenne!

Oktober 6., 20:00 - Dürer kert - Casanova buli van, Csajszikáknak ingyenes! 

A bejáratnál, megkérdezik, melyik csapat,  válasz: schwarzenegro!

Nagy segítség lenne, nektek meg egy jó buli! ;) Egyetemista srácot garantálva! X"D 

(K) 

Igazából lenne miről írnom. És valamiért mégsem teszem. Mondhatnám, hogy nincs időm, de lenne. Mondhatnám, hogy értelmetlen, de nem hiszem. mondhatnám hogy félek, de nem igaz. Mondhatnék sok hamis indokot. De nem fogok. Talán majd ma írok. Talán majd holnap.