Különös. Van egy betűtípus, ami mellett nagyon szeretek, írni, és sokat írok, csak mert tetszik a betű... elég dúrván felszínes dolog... hmm.

Ha már a felszínes dolgoknál tartunk.  

Egydül vagyok itthon. Különös ez az egyedüllét.  Az este például, semmi mást nem akartam, mert nem tudtam aludni nővéreméktől, nem tudtam elaludni a gondolataimtól. Csak kellett volna egy nyugodt fél óra, amíg megnyugszom, a pulzusom leviszem, és álomba merülök. De akár hányszor megpróbáltam, a szívem felpörgött, az agyam elkezdett zakatolni, és csak pörgött és pörgött. Amíg végül zokogásban törtam ki, már kint a nappaliban, amin két napja Petivel a gárfield-et néztük, amin hajnalig beszélgettünk, és különös volt, hogy a párnámon még éreztem az illatát. Különös volt, hogy akkor mégsincs mellettem. Nem szeretem ezt az érzést. Ezt az érzéki csalódást. Aztán valahogy, nagy sokára csakelaludtam. reggel meg úgy keltem, mintha nem aludtam volna semmit. Bár ez elképzelhető, tekintve hogy már világosodott kint, mikor elaludtam. Reggel felkeltem, és érzelemmentesen készültem, öltöztem, indultam el. A suliban, nem akartam beszélni semmiről, senkinek. 

Aztán Tabitának csak mondtam pár dolgot, kicsit megnevettetett, aztán már jobb kedvem volt. Hol kicsattantam, hol melankóliába süllyedtem. Ez van. Szeretem ezt. Mert igazán érzem hogy élek, hogy nem csak vagyok, de minek... Hanem tényleg teszek valamit. Régen, amikor még szedtem pár bogyót, hogy nyugodtabb legyek, akkor tényleg semleges volt minden. Mint gép működtem. Akkor ez jó volt. Azóta ebből kiszakadtam, találtam olyan embereket, akik szerették hogy ilyen bohókás és szélsőséges vagyok. Aztán most, amikor három hete azzal küzdök, hogy ne semleges legyen midnen, hanem vagy jó vagy rossz csak valami, furcsa erre visszagondolni, hogy valamikor régen mennyire vágytam erre. Talán ez a "most zökkenőmentes minden, figyelj oda azért!" vészcsengő csilinggel, mint Carrie -ben. Különös, de jó érzés. Kezdem kicsit összekapni magam szerencsére. 

Bár még mindig nem tökéletes, de azért már jó úton tartok felé. Csak fáradékony vagyok, meg sokat agyalok. Dehááát... : D Egyszer elmúlik ez is.