Belegondolva, olyan sokszor akarkiszaladni aszánkon önkéntelenül az a szó, hogy ígérem. Sokszor akarjuk mondani, csak hogy tényleg elhiggyék amit mondunk. De az ígéret egy olyan dolog, amit nem szabad megszegni! Az ígéret a végső! Az tény. Az már-már megbocsáthatatlan ha megszegik. Jó, persze vannak a szép ígéretek... "Örökké veled leszek, ígérem.." "Soha nem bántalak meg, ígérem" Olyan ígéretek, amiket nem lehet betartani. Képtelenség. És mégis... sokszor ígérnek ilyet az emberek.. Aztán még ők az ártatlan bárányok, meg a szenvedők, mert milyen rossz nekik, hogy nem tudták betartani. Miért ígért ilyet? Miért nem vigyázott a szájára?

Én erre nagyon figyelek, hogy lehetőleg csak olyat ígérjek, amit tényleg be tudok tartani. Bevallom, nem mindig sikerül, de olyankor, úgymondd engedélyt kérek, és nem olyan vészes az egész. Nem csapom be...

Vicces, egy szónak mennyi jelentőséget lehet tulajdonítani, és egy perc alatt ezt el is lehet veszteni másokkal szemben. Valahogy olyan féleletes a szó ereje. És ha valaki nem tudja igazán kifejezni magát.... félelmetes dolgok sülhetnek ki az egészből.