Nem is tudom. Olyan különös mostanában minden. Ki akarok lépni az egészből, messzire futni, semmire se gondolni. De sajnos ez nem így működik. Nem tehetem meg, és ez fáj.
Igazából vágyom hogy szeressenek, de ez nem olyan egyszerű. Tudom hogy szeretnek. Mert vannak, akik tényleg. De... talán nekem ez kevés. Mert hiányzik a szerelem, ami volt régen. Valamikor... Az hiányzik nekem. És most nincs. És nem is lesz. Mert az az ember, akivel ezt el tudnám képzelni, az nem szeret. Viszont mást meg nem tudok szeretni, mert úgy érzem, őt csalom meg. Logikátlan, nemdebár? :)
Fáradt vagyok. Megint nem fogok túl sokat aludni. Na majd délután... Asszem. Nemtudom. Kivagyok. Legszívesebben csak aludnék. Mert akkor nem fáj semmi. Bár, most se. Most jó. Bár, amikor bocsánatot kell kérni majd, nem lesz ilyen jó. De most jó. Most megérte. Azt hiszem. Igazán jó most minden. Ami meg nem, azzal nem törődök.
Vicces.
