Elgondolkoztam az értékeken. Hogy kinek, mi, mennyit érhet. Mennyit ér, egy ruha, álmai ruhája, egy cipő, egy mozi, egy szép naplemente, egy boldog vagy éppen kevésbé sikeres kapcsolat? Mennyit érhet egy házasság, vagy egy darab papír. A kimondott illetve ki nem mondott szavak. Mennyit ér, egy ember élete? És mi ér a legtöbbet az ember életében. 

Elgondolkoztam, hoyg mennyit érhet egy ember barátsága. Jelen esetben, az én barátságom mennyit érhet? Nem vagyok tökéletes, sok hibáám van. Talán több is mint kellene. nem mindig vagyok kedves, szép néha vagyok bunkó és csapzott. Néha kedvetlen vagyok és mogorva, de attól még szerethető, nem? Ezektől eltekintve... nem szokásom barátnak hazudni, viszonylag segítőkész és igen bájos is tudok lenni. ( kackac ) Nincsennek idióta gyűjtési mániáim ( hacsak a kiskanál gyűjtés annak nem számít... ) valamint idióta állataim sincsennek. Meghallgatok másokat, és még néha segíteni is tudok. Mégis... mennyit ér, ha én vagyok, esetleg nem vagyok valakinek? Miért tud valaki csak úgy ellökni magától? Csak úgy messzire elengedni, amikor én szinte senkit nem tudok? Miért tudnak csak úgy megfeledkezni rólam az emberek? Én sem vagyok tökéletes, és is néha el-elfelejtek valakit, és éppen nem keresek vagy haslonó. De ha ő keres... ha ő felhív, akkor nem vagyok olyan, hoyg ne híjam vissza, ne keressem én is. Hibázok, de képes vagyok ezt kijavítani, már ha hagyják. De én miért nem javíthatok a hibáimon? Sőt.. ha nem én hibázok, mit tegyek, hoyg ne dobjanak el maguktól? Vajon mennyit ér az, hogy én mellettük vagyok? Mert ha csak így eldobnak maguktól, hoyg hetekig nem is kíváncsi rám, akkor ott megkérdőjelezem az értékemet. 

Mást mond a száj és mást érez az szív.