Ültem a teremben és néztem ki az ablakon. A tanár csak beszélt és beszélt. Csak hangfoszlányok jutottak el hozzám. Néztem, ahogy a fák ágait mozgatja a szél. Kedvem lett volna.... felálltam. A tanárra néztem, s ő észre vett. Intettem hanyagul, felléptem az ablak párkányra... Hallottam, ahogy a többiek felsikoltanak, éreztem, ahogy a tanár utánnam kapna, de nem ért el. Ugrottam. Pillanatok alatt döntöttem. Néztem a földet, ahogy zuhanok. A gravitáció a hátamra fordított, láttam az eget, s a barátnőm könnyes arcát az ablakban. Sírt. Boldog voltam. Néztem az eget. Mosolyogtam. Lehunytam a szemem és már nem éreztem semmit.
...és már nem éreztem semmit.
2010.04.15. 23:15
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr216218400
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.