Egy szív. Emberek. Belevésve. Barátok. Nevek. Helyek. Területek. Növekvő területek. Bővülő szív. Darabokra tört szív. Igazi boldogság.

Az én szívem. Mindenkinek van értékrendje. A barátainál is. Ki, milyen szinten áll. Van, aki magasabban, van aki alacsonyabban. Természetesen, nekem is megvan ez. Bonyolult, és nem fogja mindenki megérteni, miről makogok itt. De megpróbálom....

Leginkább, egy földterülethez tudnám hasonlítani. Van, egy x-szer y nagyságú terület. Ebből, mindenki elfoglal magának egy bizonyos területet. Néhányan nagyobbat, mint hinnék. És a föld nagyságától függ, mennyire vannak "fent" azon a bizonyos ranglistán. Ha valaki kiesik, elveszti a földjének egy darabját, ezzel teret ad másoknak, hogy hirtelen növeljék a területüket. Ám, mindig megmarad annak a földnek egy része, hogyha egyszer, majd mégis újra összetalálkoznánk, akkor is legyen helye a szívemben. Aki egyszer bekerült, nem esik ki hamar. Persze, sok-sok év után / nálam kb. 4-5 év / már nincs meg az a hely, így ha mégis újra akarjuk kezdeni, nehezebb lesz megbíznom benne. De soha nem lehetetlen. Ám, ha valaki jön, mert új barátot szerzek, soha nem veszi el másoktól a földet. Lehet, hogy mások kevésbé tudják növelni területüket, de veszteni, nem vesztenek. Mert... bővül. Nő a terület. Van elég hely. Kell, hogy legyen.

Az emberek "földterületének" nagysága, sok mindentől függ. A beszélgetések minőségétől és mennyiségétől egyaránt. De pont ezért, nem biztos, hogy egy régi barát, jobb mint egy új. Attól, hogy 3 éve ismertem meg valakit, nem törvényszerű, hogy jobb barátom, mint akit csak egy éve ismertem meg. Persze, 1 hónapra senkinek nem adok maximálisat, mert azért van egy alap, de nem nehéz.

Őszinteség és bizalom. Ezek a legfontosabbak. Ha őszinte lehetek veled, és te is az vagy velem, akkor hamar jóban lehetünk. Persze az emberi tényezők is szerepet játszanak.

Bonyolult és nagyon összetett.

Vannak emberek, akik kiemelt helyet kaptak. Mert tartósan, mellettem álltak. Akik tudták minden gondolatomat, és igazán őszinte lehetek velük. Akikben mindig megbízhatok, és nem csapnának be. Akik úgyszint őszinték velem, és kölcsönösen hallgatunk egymásra. Az utóbbit kiemelném, a saját természetemből adódóan fontos ez. Többen hallották már tőlem: "Vigyázz rám, hogy vigyázhassak a vilgára!" Igaz. Hogy figyeljek másokra, valakinek figyelnie kell rám. Mert így egy hatalmas teher esik le rólam. Mert fontos vagyok valakinek. És ezáltal másokra tudok figyelni. Másokat igazán tudok szeretni. Persze az a bizonyos, lesz legelől. Igazán, csak egy embernek hagytam, hogy teljes mértékben irányítson. Senki másnak. És nem bántam meg. Jobb ember lettem. És ezt soha nem fogom elfelejteni Neki.

Itt Blogolon, sok embert ismertem meg, _{/ nem sorolom fel /} és sokféle szeretetet láttam. Igazi barátságok köttettek, és jobb emberré tettek engem. Remélem, ez fordítva is igaz. Vannak, akik hamar lemorzsolódtak. De hiszem, hogy nem örökké. Hogy átbeszélt éjszakák és hajnalok nem tűnnek el. Mert biztatásokat kaptam, és jótanácsokat. Pofonokat és segítő kezeket. De akárhová kaptam a fejem, a legkülönfélébb embereketől kaptam szeretetet. Amit most átadhatok másoknak. Ezt köszönöm! Nagyon köszönöm!