Álmodtam. Ritkán emlékszem, ha utánna mást is álmodok, de ez megmaradt.

Néhol +18as, szóval ha nem érzed magad elég erősnek hozzá, akkor ne olvasd. Cenzúrázni minimálisan fogok, de nem a lényeget.....

Szóval. Egy épület elött vagyunk, Nem igazán tudom milyen épület. Talán múzeum. Hó van, de nincs hideg és süt a nap, nem vagyunk nagykabátban, pólóban van mindenki.

Az épület elött pár méterre állunk valakivel, aki lényegtelen szereplő. Egy anyuka és kislánya köztünk és az épület között van, elöttünk az épülettől távolabb az apuka, távolabb a kisfia.
Anyuka: kiabál a kisfiúra, hogy ne dobálja a műanyag üvegét, aminek a célpontjai mi vagyunk. ( furcsa mód, többször is dob, több üveg is jön.vagy 5-6. )
A kislány hisztizik.
A kisfiú, csak dobálja az üveget, majd valahogy az édesapjának elég érzékeny pontját találja el, akkor már hógolyóval.
Apa: mint egy félénk kiskutya, erre lehorgasztott fejjel előveszi.... majd mondja a fiának, hogy nem így kellene szeretnie....
Ekkor haladok el elöttünk, ezt már nem akartam volna tudni. Megyek pár métert, találkozom Petivel. Beszélgetünk, nevetünk, aztán én valahogy lefekszek a földre, és a fejemre húzok egy hófehér takarót, ( nem tudom hogy került oda, és nem is volt hideg ) aztán miután levettem a takarót, jön a hátam mögött Dávid ( a Peti oszt.társa ) és a jéghideg kezét a hasamhoz nyomja. én erre felsikoltok: "baaaaazdmeg."
Peti: "én már ajánlottam, de nem fogadta el." ( ezt komolyan mondta.. )
Dávid: csak meghúzta a vállát.

Aztán felkeltem. Nem kell elemezni, nemvagyok se pszichológiai eset, sem őrült. :D ÉS a jelentésére se vagyok kíváncsi. Furcsa álom volt, de tetszett. Jó volt felkelni.