volt Egy barna Tündér

Kitartás! Erőssen Tündérke! Mosolyogj! Bízz magadban! Ezt kapom napok óta. Záporoznak. Én pedig próbálom. Próbálok mosolyogni. Próbálok kitartani. Próbálok bízni. Próbálok erős lenni. De úgy, hogy azok szidnak le, akikre épp szükségem lenne. Miért annak a szívéből esek ki, aki a legfontosabb nekem? Mint valami rossz vicc. Amikor szándékosan csinálják. Hogy mennyit bírok... Hát egyre kevesebbet. Próbálok kevésbé gyötrődni, és erős lenni, de alig-alig megy. Nemtudok erős lenni. Ilyenkor nem.

Persze mindenki mondja, hogy túlélem. Hát ebben még kételkedem, de talán már látom a fényt. Azt mondták, nem vagyok egyedül. Hogy mellettem vannak. Hisz erre valók a barátok. És azt hiszem, kezdem érezni. Hogy ittvannak, és vigyáznak rám. Hogy nem engednek el. Hiszen, ők vannak nekem! Számíthatok rájuk! És ez a legnagyobb kincs! Köszönöm! 

Lesz valami. Valami mindig lesz. Én pedig szembe fogok vele nézni. Egyedül vagy barátokkal. De ottleszek, és nem menekülök el. Mert egy erős és független nő vagyok! Bizony ám!!

Szebb napot! 

Ritkán van az, hogy azt kérjem: CSAK MOST NEE!! Ritkán van, hogy nem bírnék elviselni több rosszat. Jogos pofonok, de akkor is fájnak. Nagyon fájnak... És most, most kibuktam. Sajnálom, nemkellett volna. Tudom, érzékeny vagyok. De sok volt... tegnapra, ez már nagyon sok.

Nagypapám emlékére. Hiszem, hogy néz onnan felülről, és vigyáz rám!

Szebb napot!

Rémes nap. Vagyis napok. Még egy darabig... ajj de nemszeretem. Érzékeny vagyok és gyenge. A rámtörő sírógörcsök szörnyűek. Néha, csak egy teljesen normális szituációban is elkezdek sírni. Fáj minden. Egy rossz szó, egy kihagyott ölelés, egy csúnya pillantás. Minden. Fáj. Belűlről, kifelé. Gyógyszer? Próbálom. Sok... Nemszabad többet. Ennyit se szabadna. Sok. Én pedig továbbra is rosszul vagyok, és továbbra is sírok. Persze tudom. "Erős vagyok és kibírom." Ezt mondja mindenki. Én ezt mégsem érzem így. Szeretném feladni. Besokaltam. És a barátaim? Egyszerűen egy "Tündér, ezt hagyd abba" mondattal lereagálnak. köszönöm. Úgy, hogy nem is tudjátok mi van. Bele se gondoltok! Nem is akartok. Jó. Megértem. Csak hisztizni tudok és nyavajogni. Többé nemlesz. Nemfogom mondani. Ha szerintetek, nem igaz az amit érzek, akkor befejezem a drámázást. Nemfogom elmondani. Kibírom.
"Fáradt vagy és meggyötört." Ezt mondta barátnőm. Lehet igaza van. Sőt, biztos. Nem vagyok jól. És arra hiába figyelek, hogy előre ne kombináljak. Attól még félek. Hogy mi lesz ha... Nem akarom elveszíteni, és félek. Nem engedem közel magamhoz. Eltaszítom. Megijedek. És ő is.
Ajj, mi lesz még ebből?

...mire vágynak az emberek?
   Odafigyelésre. törődésre. ringatásra. kézfogásra. szeretetre. ölelésre. puszira. barátra. csókra. szerelemre. társra. 

...mire vágynak a kislányok?
   Babaházra, játékokra, játszótársra, kedvességre, barátnőre...

...mire vágynak a kisfiúk?
   Kisautóra, barkácsszettre, barátokra, kedvességre...

...mire vágynak a tinik?
   Szerelemre, csókra, ölelésre, bulikra, álmokra, függetlenségre, törődésre, jókedvre, boldogságra...

...mire vágynak a felnőttek?
   Munkára, karierre, családra, törődésre, társra, zökkenőmentes életre...

...mire vágynak az idősek?
   Törődésre, odafigyelésre, szeretetre, kertre, családra, társra, nyugalomra...

Dehát ugyan arra vágynak, nem? Hiszen ezek ugyan azok. Egymásra vágyunk. Egymásra várunk. Az ember társas lény. Te azt szeretnéd amit én is, és én azt amit te. Akkor mégis miért nem tudjuk megadni egymásnak? Miért sajnáljuk a másiktól? Hiszen a szeretet, az akkor szép igazán ha megosztjuk valakivel. Hiszen a kedvesség ezért van. Hogy másoknak jót tegyünk. Add azt, amit kapni szeretnél. Miért csodálkoznak az emberek, akik belekötnek másokba, akik gonoszkodnak, akik rosszat akarnak, akik alá ássák a másikat, hogy ugyan ezt kapják vissza? Miért lepődnek meg ezen? És ha valaki szeretetre vágyik, akkor ő maga miért nem tud szeretetet adni? Tudom, nemkönnyű szeretni. Egy másik embert, talán a legnehezebb. Szeretheted magad, mert változhatsz. Szerethetsz állatot, mert betaníthatod. Szerethetsz tárgyat, mert magaddal viheted. Szerethetsz fogalmat, mert létezik. Viszont egy ember, hibázik, és nem tökéletes. De ezek a hibák teszik szerethetővé. És ezek a hibák hozzák ki belőlünk a szeretetet. Lehetséges, hogy a hibákat szeretjük? 

Ahama fordításában az " ölelésről":
Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.

Lényege, hevenyészett fordításban :
"Ha blogolsz, ha hiszel a "proximitásban " a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket." 

Benchtől kaptam az ölelést. Jól jött. Persze, kinek nem? Tovább kell adni... vagyis lehet. Én továbbadom.

előszöris visszaölelés Benchnek!
Tommynak
Katussnak
Angyalomnak
Aleksnek
Juliettének
Feketelepkének, avagy Sztíínek
SadMoonnak

Na csak eljutok odáig is hogy blogoljak. Igazából semmi érdekes nem történik velem. Vagyis olyan mit leírnék. Ide, így. Van aki tud róla, (igen az a két ember) de na..
Amúgy küzdök az álmatlansággal, a fejfájással, a nemlátással -szemüvegnélkülugye-, a rosszulléttel. Hogy depresszós vagyok-e? Nemtudnám megmondani. Nem érzem azt mint eddig, hogy félek, hogy feszélyezve lennék, hogy baj van, hogy összedől a világ, hogy rámszakad minden. Egyszerűen, csak rosszul vagyok. Gyógyszert nemakarok, mert nemhat -tudombebeszélem,deakkorsem- ha sokat veszek be [mintkétnapja] akkor meg levagyok baszvaszólva, hogy miért csinálok ilyet, éshogy nemerjek többé -__-" De túlélem. Azt hiszem^^
Suliban semmi különös... ma írtunk matekból, egy négyes megvan Meg fizikán 12en voltunk -a30ból- szóval a tanár vagy 15perc után elengedett. Amúgy semmi... asszem.

További szép napot!

Remegek.--Fázom.--Belűlről kifelé.--_{rózsaszínköd}--nemtudom--nem is érdekel

Estét!

Kegyetlen egy nap. Fáj a fejem és álmos vagyok. Egyéb problémáim vannak, de sajnos azt ide nem véshetem le, mivel eléggé túlontúl személyes, és azt nem szeretném kiteregetni. Elég annyit róla, hogy eléggé lefoglal, és emiatt elég szerencsétlen vagyok ami a koncentrációt illeti.
Suliban semmi lényeges. Kapom a szokásos öleléseket, szükségem van másokra. Naponta többször akarok irdatlanul nagyot zuhanni arccal előre, de valahogy sose sikerül. *vigyorog* Mindennek nekimegyek, beleakadok, lefejelem, belebotlom, belerúgok, megcsúszok etc. szóval csak ügyesen.
De ezen kívül, elég kellemesen érzem magam. Valamelyik nap, egy okos emberrel beszélgettem és azt mondta, ne parázzak előre a dolgok miatt, ráérek utána is. Élvezzem ki és örüljek neki, hogy van. Azon kívül, hogy igazat adtam neki, nem teljesen értettem ezt hogy lehet.. Aztán két nappal ezelött, amikor azthittem bekövetkezik az, amitől a legjobban féltem -előre- akkor rájöttem. Hiába félek, attól ugyan úgy megtörténhet. Viszont akkor elbaszomrontom azt az időt is, amíg tart. Szóval mióta rájöttem, hogy mégsincs akkora baj mint tűnt, viszonylag nyugis vagyok.^^
És most, hogy -ennyi gyógyszer után- a fejfájásomba sem akarok belehalni, nekikezdek tanulni, mert miért is ne..? Aztán meg lesz valami...