Estét!

Kegyetlen egy nap. Fáj a fejem és álmos vagyok. Egyéb problémáim vannak, de sajnos azt ide nem véshetem le, mivel eléggé túlontúl személyes, és azt nem szeretném kiteregetni. Elég annyit róla, hogy eléggé lefoglal, és emiatt elég szerencsétlen vagyok ami a koncentrációt illeti.
Suliban semmi lényeges. Kapom a szokásos öleléseket, szükségem van másokra. Naponta többször akarok irdatlanul nagyot zuhanni arccal előre, de valahogy sose sikerül. *vigyorog* Mindennek nekimegyek, beleakadok, lefejelem, belebotlom, belerúgok, megcsúszok etc. szóval csak ügyesen.
De ezen kívül, elég kellemesen érzem magam. Valamelyik nap, egy okos emberrel beszélgettem és azt mondta, ne parázzak előre a dolgok miatt, ráérek utána is. Élvezzem ki és örüljek neki, hogy van. Azon kívül, hogy igazat adtam neki, nem teljesen értettem ezt hogy lehet.. Aztán két nappal ezelött, amikor azthittem bekövetkezik az, amitől a legjobban féltem -előre- akkor rájöttem. Hiába félek, attól ugyan úgy megtörténhet. Viszont akkor elbaszomrontom azt az időt is, amíg tart. Szóval mióta rájöttem, hogy mégsincs akkora baj mint tűnt, viszonylag nyugis vagyok.^^
És most, hogy -ennyi gyógyszer után- a fejfájásomba sem akarok belehalni, nekikezdek tanulni, mert miért is ne..? Aztán meg lesz valami...