HTML

volt Egy barna Tündér

Friss topikok

  • Chupacabra: dejóó:D majd képet kérekszépen ha kész lettél vele:D (2011.11.30. 20:56) munkafázisok.
  • Egy barna Tündér: az :) (2011.11.29. 19:33) mert én szeretem.
  • pcx-foto: vannak szar, perceink, óráink, napjaink, csak az már gáz, ha ez át fordul hónapokra, vagy mégtöbb.... (2011.11.24. 23:43) *full*
  • pcx-foto: ok, "2011. november 24. 07:29:34 Egy barna Tündér" (2011.11.24. 07:47) ékszer
  • Egy barna Tündér: háá :D kösziii xD (L) (2011.11.19. 19:29) romantika? :D

Címkék

2. (4) ?! (1) beszélegtés (1) buék (3) dizi (2) én (69) fikció (23) film (1) hmm (1) idézet (5) ismertető (1) (1) kép (1) képek (3) kérdés (3) Komi! (1) könyv (1) lol (1) matek (1) pofonok (1) rossz (8) rövid (14) talán (9) történet (13) Újra (1) unalom (2) versek (1) vidi (1) zene (1) Címkefelhő

Miért hiszitek, hogy a mosoly mögött soha nem lehet könny?

Tündére 2009.01.18. 17:12

Kitartás! Erőssen Tündérke! Mosolyogj! Bízz magadban! Ezt kapom napok óta. Záporoznak. Én pedig próbálom. Próbálok mosolyogni. Próbálok kitartani. Próbálok bízni. Próbálok erős lenni. De úgy, hogy azok szidnak le, akikre épp szükségem lenne. Miért annak a szívéből esek ki, aki a legfontosabb nekem? Mint valami rossz vicc. Amikor szándékosan csinálják. Hogy mennyit bírok... Hát egyre kevesebbet. Próbálok kevésbé gyötrődni, és erős lenni, de alig-alig megy. Nemtudok erős lenni. Ilyenkor nem.

Persze mindenki mondja, hogy túlélem. Hát ebben még kételkedem, de talán már látom a fényt. Azt mondták, nem vagyok egyedül. Hogy mellettem vannak. Hisz erre valók a barátok. És azt hiszem, kezdem érezni. Hogy ittvannak, és vigyáznak rám. Hogy nem engednek el. Hiszen, ők vannak nekem! Számíthatok rájuk! És ez a legnagyobb kincs! Köszönöm! 

Lesz valami. Valami mindig lesz. Én pedig szembe fogok vele nézni. Egyedül vagy barátokkal. De ottleszek, és nem menekülök el. Mert egy erős és független nő vagyok! Bizony ám!!

Szebb napot! 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr796218832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aleks 2009.01.18. 17:21:42

Ne másoknak hidd el a dolgokat... magadnak... A megerősítés magad felé... hogy "igen erős vagyok, igen meg tudom csinálni" jó... de vigyázz... ha túl sokat mondogatod, a visszájára fordul. Próbáld elengedni magad, a gondolataidat... kapcsolj ki egy kicsit... teljesen. Sétálj egyet, vagy csak zárkózz be a szobádba... és hagyd, hogy a gondolataid maguktól jöjjenek elő... Hidd el... elő fog jönni... Egy olyan megerősítő érzés... amely mellett nem lesz szükséged arra, hogy mások mondják Neked, hogy erős vagy... és önmagadnak sem kell majd mondanod... Érezni fogod... Zagyvaságnak hanzik, de egy kis meditáció, vagy jóga, vagy törökülésben történő hümmögés... mindegy minek nevezzük, de jót tesz... ha igazán ki tudsz kapcsolni közben... Addig csak kitartás... És egyébként is... minek mosolyogni, ha nem esik jól... :D

†ÜŋDéякε 2009.01.18. 17:26:04

A tükör elött űlőset próbáltam. Sőt, minden reggel sminkelés elött tükör elött állok, és nézek a saját szemeimbe. Amolyan "Találd ki mit érzek" nézéssel. És fél perc után mindig elsírom magam. Ha csak úgy előjönnek a gondolataim, sírok. Jönnek... mégcsak el se kell engednem magam. Az a baj, hogy többsége negatív. Nagyon is. Próbálkozom. A többiek, meg csak biztatnak hogy ne adjam fel. Csakmert most nehéz, nemkell feladni. Csak ez nehéz.:-/

Sad Moon 2009.01.18. 17:29:37

Nehéz... persze hogy nehéz. És ha jön egy negatív gondolat, jön több is... Az egyikből fakad a másik... és egyre több és több. Ez nagyon tud fájni. De aztán egyszer elmúlik... valamikor. "Miért hiszitek, hogy a mosoly mögött soha nem lehet könny?" - ez nagyon tetszik. Igazán szép =)

Aleks 2009.01.18. 17:32:32

Persze, hogy nehéz... megértem... és sajnálom... főleg azt, hogy max a pofimat jártatva tudok segteni... vagy még azt sem... mert esetleg rosszat mondok... Ezek felszines gondolatok... Nehéz igy elmagyarázni... De vannak az emberben sokkal mélyebb gondolatok... Ehhez viszont el kell engedned magad... hogy feltörjenek... Olyasmi ez, mint túlélési ösztön... Egyszer csak feltör valami ősrégi erő és csak állsz, hogy ezt, hogy csináltam... Egyébként a másik, amit elöször kinevettem Somamamgésa tanácsa... volt... Mikor úgy érzed, hogy nem birod tovább... hogy vége... Akkor valld azt, hogy "igen, akkor most legyen vége...mert ennyi...és én sem akarom" állítólag ez is segít... Soma szerint minnél jobban akarsz valamit annál kisebb az esélye, hogy összejön... Esetedben talpra állni.... Bocsánat, ha zagyvaságokat beszéltem... ráadásul sokat... *sosem tudja befogni a száját, pirul*

†ÜŋDéякε 2009.01.18. 17:57:38

Semmi baj. Köszönöm. Igen, van benne valami. Amikor tényleg reménytelen, és feladtad, akkor vagy csak képes meglátni azt a bizonyos "jelet". Hát legyen így. remélem, egyszer majd feladom annyira, hogy újra fel tudjak állni. Csak a másik oldal, hogy retteneteesen félek. Mi van, ha feladom, és utána már késő lesz? Hogyha annyira feladom, hogy mégsem tudok talpraállni? Nem. Most kapaszkodom a barátaimba. És ha minden igaz, akkor holnap, kapok egy nagyadag reményt. Lesz valami. Énmeg nem adom fel! Akkor sem!! >__

†ÜŋDéякε 2009.01.18. 17:59:00

Moon, hát én már azt várom hogy múljon el. Mert három napja, elárasztanak. És szépen lassan belefulladok...
süti beállítások módosítása