- Baj van?
- Igen.
- Nagy?
- Igen.
- Család?
- Igen.
- Javítható?
- Nem.
- Segítsek?
- Nem tudsz.
- Elmondod?
- Nem.
- Miért nem?
- Egyszerű a válasz. Mert nem rád tartozik.
chchch
2009.06.11. 06:46
7 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr246218681
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FiannaFail 2009.06.11. 10:17:39
Nem tudom, ki kérdezte és lécci ne vedd fel, amit mondok, de így nehéz lehet a közelebbi barátoknak törődni veled, amit olykor annyira hiányolsz...
(persze semmit sem tudok, még az is lehet, hogy neked mondták ezt, kommentár és szereplők híján csak következtettem.)
Ryuk, a tékozló blogger 2009.06.11. 13:05:59
Pontosan FiannaFail. Törődni vele szinte lehetetlen és ha törődik vele az ember, rendszerint hálátlan. Ezért vagyok én itt.
†ÜŋDéякε 2009.06.11. 13:39:37
Fianna, ezt egy olyan embernek mondtam, akire nem tartozik a dolog.
Ryuk, ez nem így van. ezt talán csak te látod így. De ha mégsem, én tudok mutatni több mint 10 embert, aki megcáfolja a fenti állításodat. De aki ismer, az úgyis eldönti, hogy hálátlan vagyok-e vagy sem.
Akire nem tartozik, annak tényleg nem fogom elmondani. Te tudod, mégis úgy viselkedtél velem, ahogy. Annak ellenére, hogy szóltam. Nem figyeltél. Megbántad? Nem. Akkor jogosan vagyok dühös, és jogosan vagyok "hálátlan". - a te szavaiddal élve.-
2009.06.11. 14:10:09
Drága Ryuk! Annyira szép, ahogy itt mondod a magadét, meg ahogy áldozatként állítod be magad. Nem is tudom ki taposott bele a lelkünkbe folyamatosan. Mi szóltunk. Milliószor elmondtuk, ami nem tetszik. Nem hallgattál ránk. És még mi vagyunk a hálátlanok? Nekünk kell az összetört szívedet megragasztani? Vicces. Igazad van. Azokba, akik a földön fekszenek, könnyű belerugni. Állítottad, hogy a barátunk vagy. Mégis ezt tetted. Most pedig még mi vagyunk a hibásak. És amúgy is. Te akartál eltűnni, tiltottál, azt mondtad, hallani sem akarsz Róla. Most mégis itt ez a mondat: "Ezért vagyok én itt." Nem értem. Meg azt sem, hogy mért kell így beszélni Róla. Mikor szerintem mi nem kértünk sokat. Nem tudom mi mivel bántottunk meg, bocsánatot kérni nem fogunk. És mivel te sem érzed, hogy belénkrugtál, te sem. Akkor nem értem mire jó ez a játék.. a Nővérke
FiannaFail 2009.06.11. 14:13:05
Ha már érdekli, mi van veled, akkor szeret valamennyire. Ha szeret valamennyire, miért zárod ki? Ha ki akarod zárni, miért nem zárkózol el tőle teljesen/totálisan? Csak azért írom, mert én el tudom képzelni, milyen érzés lehetett így ezt megkapni ebben a formában tőled, ahogy ide bemásoltad.
Képzelj el egy szobát, a szobában te vagy. Résnyire nyitod az ajtót, látja a fényt kiszűrődni a másik illető... azt várod, hogy ne kopogjon be? Ha azt szeretnéd, zárd be az ajtót és szereld le a kopogtatót. Ha meg tulajdonképpen beengednéd, nyisd ki előtte, felejtsd el a feltételeidet.
Ez a magam "filozófiája" és ne haragudj, ha megbántalak vele. Csak hirtelen annyi gondolatom támadt ettől a postodtól... :$ :)
†ÜŋDéякε 2009.06.11. 14:20:51
Fianna, ez az illető, csak azért akar most velem beszélgetni, mert jelenleg egyedül van. És én nem nyitottam jobban ki az ajtót mint eddig. Eddig nem kopogtatott. Most, viszont mikor bezártam az ajtót, már igen. Kb egy hete nem beszéltünk, és most csak azért írt rám, mert egyedül volt. sok vita volt, és nem épp kedves módon közölte, hogy szerinte csak hisztizem. Hazugnak állított be. Pedig nem is ismer. Nem beszélgettünk túl sokat. És lehet durva vagyok, de megérdemelte.
Megbántani nem, csak szerintem nem jól látod a helyzetet. (: de persze ez az én hibám, mert nem írtam hozzá semmit. Kicsit többről szól ez, mint ami ebből a párbeszédből kiderül. De ez az én hibám. részinformációkat közlök. Majd ha tudom, leírom az egészet.
FiannaFail 2009.06.11. 14:46:28
Ok, értem asszem.