volt Egy barna Tündér

Olvasok egy mangát. Még csak a 3. kötetnél tartok (11. kötet) mégis, már alig várom hogy végezzek vele. Annyira ismerős belőle a srác, és kíváncsi vagyok, mi sülhet ki belőle.
"Összeszedett, higattan tud gondolkodni, igazi rosszfiú, és gyakran ugrat másokat. Szereti a kezében tartani a dolgokat, és amit akar, azt el is éri. Hihetetlen jóképű, és varázslatos szép szemei vannak, amivel bármit elér. A csajok odavanak érte, de félnek is, mert úgy érzik mintha "átlátna rajtuk". Nagyon kevés dologtól fél, és jól titkolja az érzéseit. Mégis képes arra, hogy néha megnyíljon. Ha egyszer becsapták, akkor bezárkózik mindenki elött. De türelemmel, és szerettel a jégszív is felolvasztható."
*suhan vissza olvasni*

Jól látod, még nincs meg az új sablon. Nem is azért nyitotam ki.

Csak ígértem egy számot, amit találtam...

Kicsit depresszív, etc. szóval olyan igazi Tündérkés.
Tessék hallgatni, és kiábrándulni......................

Eltűnök a végtelenben, eltűnök a szürke napok forgatagában. Eltűnök, mintha soha nem is lettem volna, mert addig élsz, amíg valaki emlékszik rád. Rám ne emlékezzenek, ne fájjon senkinek sem, csak csöndben, halkan, múljak el. Olvadjak el mint tavasszal a hó, múljak el, mint ősszel a köd. Csak tűnjek el, csak legyek végre más. Egy kicsit, csak rövid ideig, de addig, teljesen más!

Hetek óta ölitek ki belőlem az érzéseket. Azt hallom hetek óta a fejemben:
- Ne érezz
- Ne légy szomorú
- Ne légy vidám
- Ne omolj össze
Ölitek bennem azt a keveset amit mások még meghagytak, ölitek az önérzetem, az egom, az érzéseim, a lelkem, és mindenem. És azt várjátok, hogy legyen Tündér, hogy Tündérke majd megbocsát. Mert mindig is így volt. Tündér mindig megbocsát. De mit kezdtek akkor, ha már nem lesz többé Tündér?

Mert szép lassan kiölitek belőlem!

Magatoknak köszönhetitek!

Nincs többé Tündér!

Huhh. Fél 9, én pedig itthon vagyok. Szerencsére. Végre egy picit tudok pihenni. De mindjárt megyek vásárolni a városba. Csakmert kell

Amúgy ma matekverseny, azért vagyok itthon. 2-6ig. Nem vágyom rá túlzottan, dehát mit lehet tenni? Semmi. *nemnyafog*

Tegnap elkapott a betegség. ._." Hát örülök neki nagyon... Levegőt nem kapok, fulladok, köhögök, fáj a torkom, a fejem, és gyakran szédülök. Hurrá... *nemszeret begeneklenni*

Eszembe jutott este, -Paulo Coelhot olvasva- egyik barátnőm mondata: "Tündér, nincs miben hinned." Nem tudom, de annyira igaznak tartom. A tegnapi kifakadásom után, nagyon. Nincs miben hinnem, és ezért omlok össze néha picit. Hát... Van ez így

Mit keresek én itt?
Miért vagyok még mindig itt?
Miért kelek fel, s várom hogy feljöjjön?
Miért gyötröm magam?
Miért nem megyek már el?
Miért sírok oly keservesen utána?
Miért érzem, hogy jobb lehet így?
Miért nem érzem hogy fájna?
Miért kedvelhet ennyire valaki?
Miért nem az szeret akit én szeretek?
Miért?

El akarok menni.
Itt akarok hagyni mindent.

De nem tehetem meg.
Vigyáznom kell rájuk!

Bassza meg!

["Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég időd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem."]

or

Lehet választani, melyikből kreáljak új sablont.
[nincskedvem téli hangulatosat csinálni...] 

Megtanultam mosolyogva hazudni!!!