Eltűnök a végtelenben, eltűnök a szürke napok forgatagában. Eltűnök, mintha soha nem is lettem volna, mert addig élsz, amíg valaki emlékszik rád. Rám ne emlékezzenek, ne fájjon senkinek sem, csak csöndben, halkan, múljak el. Olvadjak el mint tavasszal a hó, múljak el, mint ősszel a köd. Csak tűnjek el, csak legyek végre más. Egy kicsit, csak rövid ideig, de addig, teljesen más!
Eltűnök.
2008.12.05. 13:47
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr136218851
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.