Hetek óta ölitek ki belőlem az érzéseket. Azt hallom hetek óta a fejemben:
- Ne érezz
- Ne légy szomorú
- Ne légy vidám
- Ne omolj össze
Ölitek bennem azt a keveset amit mások még meghagytak, ölitek az önérzetem, az egom, az érzéseim, a lelkem, és mindenem. És azt várjátok, hogy legyen Tündér, hogy Tündérke majd megbocsát. Mert mindig is így volt. Tündér mindig megbocsát. De mit kezdtek akkor, ha már nem lesz többé Tündér?
Mert szép lassan kiölitek belőlem!
Magatoknak köszönhetitek!
Nincs többé Tündér!
