volt Egy barna Tündér

Honnan tudod, hogy 2008-ben élsz?
1. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyákkal.
2. Véletlenül a mikrón ütöd be a PIN-kódodat.
3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. Reggel az, az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
5. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
6. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
7. Minden tévéreklám végén szerepel egy internet cím.
8. Ha véletlenül elmész otthonról a mobiltelefon nélkül (amit életed első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel, és máris visszamész érte.
10. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
11. Oldalra hajtod a fejed, amikor mosolyogsz.
12. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod
13. Még rosszabb: pontosan tudod kinek, fogod ezt továbbküldeni.
14. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
15. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
16. ....és most röhögsz magadon.

Pati blogján láttam, de muszáLY voltam én is beírni
A 4. pont, annyira Tündérkés Na meg a 13 XD

Nehéz valaki előtt boldogságot színlelnünk úgy, hogy tudja minden gondolatunkat.

Megvettük az inniket Bár nem volt ez ilyen egyszerű mint hangzikxD
4kor ugye elindultunk az italdiszkontba. Vagyis először a BIG elé, mert ott várt Boci. De persze elötte, nővérem a varrónőnél volt, szóval 4kor indultunk ^^" Megyünk, vagyis inkább futottunk XD Nővérem sík ideg, többek közt én is Aztán "belefutottunk" Bociba, majd gyorsan tovább. Piacnál felszedtük Ciccát is. Közben meséltünk...
-Miért én viszem a kosarat?
-Mert olyan jól áll a kezedben xD Mint Piroska
-Jah persze... Te meg a nagymama XD
-Boci meg a farkas XD
... stb... Aztán Cicca lett a vadász XD Tündi azzz... őőő Nem is tudom Aztán italdiszkont. Ott az alkohol részét a dolognak beszereztük. Bor, pezsgő, krémlikőr. Aztán haza hozzánk, majd az üdiítők. Majd 25 l üdítőt vettünk, 9 emberre Aztán Tündi el, Ciccával mentünk a kuckóba Hell-t venni Boci nővérem fel hozzánk. Aztán Ciccával dumcsi még picit, majd összefutottunk Orsival. Mondta, hogyha szeretnék, akkor mehetek. Hirtelen nem igazán tudtam mit reagálni rá. Most túlságosan el van nyomva bennem minden ahhoz, hogy tudjak róla beszélni. És őszintén, annyira nem is akarom. Aztán Cicca hazafelé, meg én is Itthon ugye Bocival meg nővéremmel hülyültünk. Befontam a hajukat, ( mindkettőnek derékig ér XD ) aztán nővérem el táncra, Boci haza, én meg le a gép elé
Most meg unom a fejem mint mindig... Nézni kéne valami fasza sokrészes animét Asszem a Blood+ 50 része megteszi Nézhetem egy darabig 

Nah kezdek valamit magammal

Észre se vettem. Eltelt a nap.
Reggel msn...
Ofőn csak beszélgetés, semmi lényeges
Bioszon nem volt tanár
Irodalmon Antigoné, amit én hajnalban persze lelkesen elolvastam
("7. oldal, középső oszlop, felülről a 3." ez csak egy poén. Csak magamnak megjegyzem)
Angol, amin szöveget hallgattunk
Matek, házit javítottuk végig...
Fizika, szineztem, és rajzoltam

Eltelt a nap, és semmi érdemleges, érdekes, értékes nem történt.

Szóval most megyek pakolni, hogy úgy érezzem legalább csinálok is valamit
Aztán 4kor megyünk tovább, veszünk a szalcsira inni
Meg elötte elvileg 3ra jön Boci

Pá!

Az addig oké, hogy van amikor majd egy napig ténylegesen fel se jövök blogolra, és egy blogot se nézek meg, de kevésbé őrítő, mint amikor tudod, hogy ezt nem is tehetnéd meg! Szóval tegnap este igen ideges voltam, amikor nem jött be. Illetve reggel is, amikor még mindig nem volt! De túléltem Nehezen XD

Suliban, a katasztrófák egymást követték. Nyelvtan mínusz, 4es magyardoga, 4es rajz, 3as német, földrajz tz, tesi sok futás kosárlabda Plusz egy 3. kémia óra, amin a tanár lebaszott mert németeztem... Engem meg hidegen hagyott XD

Kicsit kezdek besokalni. Hogy semmi nem lehet jó, hogy minennek tönkre kell mennie. Azért alljunk már meg. Hétfőn töri tz, aztán angolra a kérdések.. -30 kifejtős- biosz -bár az cvsak két hét múlva remélem....- Ja de ez nem annyira nagy gond. Csakhogy, szomaton ugye szalcsi, vasárnap meg jön ebédre a család. Mikor tanuljak? Igazán megmondhatná valaki...
A kezemen még mindig fent van a matekházi.... mondtam is a csajoknak, hogy hazajövök és emozok -pont a bal csuklómra írtam- Milyen szép lenne
Amúgy volt pár perc, amikor azt hittem összerogyok, annyira elhagyott az erőm. Elegem volt mindenből, csak át akartam ölelni valakit, és bőgni. Attól talán jobb lesz. Aztán áldozatul Ciccát választottam. Átöleltem, sírtam. Picit. Sokkal jobb nem lett, de segített megnyugodni. Én már csak ilyen elcseszett ember maradok

Most remegek. pocsék egy érzés

Viszont megjött a vezeték nélküli fullhattgatónk És nagyon szép És elvileg jó a mikrofon is, de azt még most próbálgatjuk

Nah megyek tovább..

Azt kérted írjak. Hosszan, szívből, őszintén. Az első kettőre bólintottam, a harmadikra csúnyán néztem. Majd rávágtam hogy megpróbálom. És te kacagtál, hogy meglátszik milyen macskaszerető vagyok. Hogy igazi macska a jellemem. Idéztél is, "a macskát mindenre megtaníthatod, amit ő meg akar tanulni." És tényleg. Szeretek írni. Nem történetet. Azon már túlvagyok. Már nem kell átültetnem a gondolataim. Hiszen beszélhetek mással. Veled. Aztán hozzátettél mégvalamit. "De egy idő után, a macska is hallgat a gazdájára..." Ezt nem tudtam mire vélni. Rákérdeztem. Azt hiszed hogy bárki is a gazdám lehet? Hogy engedem bárkinek is hogy megmondja mit csináljak? És erre egyszerűen csak annyit feleltél, "Hisz erre vágysz." Én pedig megdöbbenve, nagy szemekkel álltam veled szemben, és még levegőt is elfelejtettem venni. Hogy ismerhetsz ennyire, ha én nem ismerem magam? Úgylátszik a gondolatom kiült az arcomra, mert játékosan megböktél "Hé, levegőt azért még vegyél." és nevettél. Én pedig magamhoz térve, megkérdeztem, mégis hogy gondoltad ezt, hogy kioktatsz a vágyaimról!? Szinte már kiabáltam, te mégis csak nevettél. Majd egy váratlan mondattal megleptél. "Mosolyogj Szivem." Én pedig akarva akaratlanul, de elmosolyogtam. Pedig semmi vicces, semmi mosolyognivaló nem volt a helyzetben. És nem is az az ártatlan fiú voltál aki szoktál lenni. ugyan olyan voltál mint más. Nem mosolyogtál. Mégcsak nem is mondtad kényesen. Mintha csak az időjárásról beszélnél. És akkor rámutattál a számra. "Látod, mosolyogsz. Tudod miért?" Válaszoltam volna, de a számra tetted az ujjad. Meglepődtem, mert ilyet még nem csináltál. És folytattad. "Persze, hogy tudod. Okos lány vagy te." Elvetted a kezed. Még mindig nem értettem mire is akarsz kilyukadni. De folytattad. "Hallgatsz rám. Fontos lettem neked. Ne tagadd. Mostmár csak tudnom kell jól kérni." Elgondolkoztam a szavaidon. Láttad rajtam. Elmerengtem. Közelebb jöttél. Megálltál elöttem. Én szinte alig érzékeltem. Majd a fülembe búgtál. "Csak gondolj bele. mit érzel amikor becézget? Amikor azt mondja? Mit érzel ha leírja?" Felnéztem rád, bele a szemedbe. Elvesztem a szemedben. Tudtam, igazad van. Csak jól kell kérned, és szinte bármit megtennék. Cask úgy kell szólnod, és nem haragszom. Hazudnod kell, és mindent elfelejtek. Megijedtem a sebezhetőségemtől. Odajöttél, és átkaroltál. Én pedig belekapaszkodtam a nyakadba. Szorítottalak volna. De nem engedted. Eltartottál, mégis öleltél. Tovább törtél. "És ez nem csak vele és velem van így. A többiekkel is. Csak gondolj bele. Csak gondold végig. A többségnek csak elég kérnie. Persze van aki ezt nem használja ki. Már én sem. Van aki még nem. Neked pedig szíved szakad meg minden egyes hibánál. Amikor könyörögsz, és fohászkodsz magadban hogy ne mondja ki. De általában kimondja. Te pedig a földre roskadsz, mert tudod hogy innen nyert ügye van. És nem tehetsz semmit." Megrogyott a lábam. Te viszont mintha észre se vetted volna, tartottál. Még mindig a szemedbe néztem. Nem tudtam elszakadni a barna csillogástól. A szívem a torkomban dobogott. Meg akartam szólalni. De képtelen voltam rá. Mint egy rongybaba, a kisfiú kezében. Olyan oda nem illő voltam. Olyan idegen. Őszinteség volt a szemedben. Mégis, porrá zúzott az amit mondtál. De a legfájdalmasabb az volt, hogy tudtad, hogy fáj! Tudtad, hogy igaz amit mondasz, és én rosszul viselem a valót. Aztán mondtál valamit. Amire nem számítottam. "Hatalmas szíved van. Gyönyörű, ahogy meg tudsz bocsátani. Ahogy a kiscicából, nagymacska lesz." Itt megint nem tudtam mit kezdeni ezekkel a mondatokkal. Csak álltam a remegő lábaimon, de lehet csak te tartottál egész végig. És folytattad. "A kiscica még csak ellenkezett. És azt tette amit ő akart. Nem szólhattak bele. Egyedül is megtette volna. Nem kellett mondani. A nagymacska viszont, azon felül, hogy megtette amit ő maga akart, megtette azt is, amit a számára fontos emberek kértek." Bezavarodtam. Nem értettem, ez most pozitív vagy negatív. De még mindig volt benned mondanivaló. "Azon kívül, hogy utálod amikor úgy bocsátasz meg hogy nem is te akartad igazán, csak megkértek rá, tudod nagyon jól, hogy ezt akartad. erre vártál. Hogy kérjen meg, ne haragudj rá, és menjen tovább minden a saját útján-módján." Ez igaz. Átfutott az agyamon amit mondott. Majd hirtelen elhessegettem. Én nem akarok mindig megbocsátani. Mert mindig át fognak verni akkor. Olvastál a gondolataimban. "Ettől nem lettél sebezhetőbb. Csak szerethetőbb. Irányítható vagy, de csak annak aki ezt szerinted megérdemli. Csak annak engeded meg, akit arra méltónak találsz. És ez csodás adomány. Valami, amit nem szabad eldobnod." Elpirultam. Megdícsértél, és számításba vetted az érzéseim. Fülig vörös lettem. Ezt észrevetted, és egy mosollyal nyugtáztad. Majd halkan, szinte csak tátogva folytattad. "Remek ember vagy. És szükséged van az irányításra. És valakire, akit irányíthatsz. Szükségetek van egymásra hogy irányítsátok egymást. Szükségünk van egymásra, hogy irányítsuk egymást." És szorosan maadhoz húztál, és én a nyakadba fúrtam a fejem...

Félek. Hiszen mindenki fél. Annyira törékeny minden. Mint egy pillangó. Ha túl szorosan fogod, összetörik. Ha a határaid feszegeted, elrepül. Vigyázni kell rá, el ne ijeszd.

Pest óta, nővéremmel nagyon jól elvagyunk. ^-^ És ez remek érzés. Örülök neki. Úgyhogy ma nyakunkba vettük a várost, és elindultunk cipőt venni. Neki, és nekem.^^ Úgyhogy 3 báliruha, és 6 cipő után, megvettük ezt a szépséget. A ruhák sajnos nem voltak valami nyerők... :/

Viszont ma megírtuk a földrajzot, ami meglepően jól sikerült^^ Vagyis úgy érzem. Holnap német és irodalom. Persze tanulnom kell még mindkettőre...@_@

Amúgy minden jó. Most nem érzem azt, amit tegnap, hogy baj van, hogy feladnám. Most valahogy jólesik semmin nem aggódni, nem görcsölni, csak lenni. Csak lebegni ott, ahol vagyok. És már 24 órája bírom. *büszke* Bárcsak soha ne lenne vége!