Az addig oké, hogy van amikor majd egy napig ténylegesen fel se jövök blogolra, és egy blogot se nézek meg, de kevésbé őrítő, mint amikor tudod, hogy ezt nem is tehetnéd meg! Szóval tegnap este igen ideges voltam, amikor nem jött be. Illetve reggel is, amikor még mindig nem volt! De túléltem Nehezen XD

Suliban, a katasztrófák egymást követték. Nyelvtan mínusz, 4es magyardoga, 4es rajz, 3as német, földrajz tz, tesi sok futás kosárlabda Plusz egy 3. kémia óra, amin a tanár lebaszott mert németeztem... Engem meg hidegen hagyott XD

Kicsit kezdek besokalni. Hogy semmi nem lehet jó, hogy minennek tönkre kell mennie. Azért alljunk már meg. Hétfőn töri tz, aztán angolra a kérdések.. -30 kifejtős- biosz -bár az cvsak két hét múlva remélem....- Ja de ez nem annyira nagy gond. Csakhogy, szomaton ugye szalcsi, vasárnap meg jön ebédre a család. Mikor tanuljak? Igazán megmondhatná valaki...
A kezemen még mindig fent van a matekházi.... mondtam is a csajoknak, hogy hazajövök és emozok -pont a bal csuklómra írtam- Milyen szép lenne
Amúgy volt pár perc, amikor azt hittem összerogyok, annyira elhagyott az erőm. Elegem volt mindenből, csak át akartam ölelni valakit, és bőgni. Attól talán jobb lesz. Aztán áldozatul Ciccát választottam. Átöleltem, sírtam. Picit. Sokkal jobb nem lett, de segített megnyugodni. Én már csak ilyen elcseszett ember maradok

Most remegek. pocsék egy érzés

Viszont megjött a vezeték nélküli fullhattgatónk És nagyon szép És elvileg jó a mikrofon is, de azt még most próbálgatjuk

Nah megyek tovább..